„Amikor kitört a háború, Kárpátalján az első napokban eluralkodott a pánik. Nem lehetett sem üzemanyagot, sem élelmiszert vásárolni, minden nagyon bizonytalan lett. Mi a Katolikus Karitászhoz intéztünk segélykiáltást, kértük őket, hogy segítsenek nekünk és a rászorulóknak. Ugyanis nálunk, itt a központban, egy úgynevezett ingyen konyha is működik, ami naponta 170 főnek biztosít meleg ebédet. Ha viszont nincs élelmiszer, a konyha nem tud működni” – magyarázza a Mandinernek Németh Sándor.
Sándor azt is elmeséli: a háború kitörése előtt a szokásos módon intézték a nagybevásárlást a konyhára, ahogy korábban bármikor; ám amikor látta, hogy kezd elfogyni minden az üzletekből, sürgősen leadtak még egy rendelést. Ugyanakkora adag élelmiszert rendeltek, mint szoktak, ám
ennek már csupán a háromnegyedét kapták meg, a termékek ára viszont 30 százalékkal magasabb lett.
Ez a helyzet azóta csak romlott.