Megtalálták a közös nevezőt: ez a kézenfekvő érdek kapcsolhatja össze a magyarokat és az ukránokat
„Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajna egy biztonságos és kiegyensúlyozott állam legyen” – fogalmazott az államtitkár.
Kárpátokon túl visszatartott rakományok, elfogyó élelmiszerek, sokasodó behívók: folytatódik kárpátaljai riportutunk!
A Mandiner tudósítói – Ádám Rebeka Nóra riporter és Ficsor Márton fotóriporter – elindultak kárpátaljai útjukra. A mai naptól tudósítások sorában fognak beszámolni olvasóinknak a legaktuálisabb fejleményekről – a helyszínről!
***
A határ menti Barabás, a kalandos határátkelés, majd a beregszászi este után immár Beregszásztól 35 kilométerre délkeletre járunk, következő állomásunk Nagyszőlős.
A több mint 24 ezer fős város a Fekete-hegy nyugati lábánál fekszik. Lakosságának 15 százaléka magyar.
Miközben megállunk lepakolni a karitászos adományokat – hálózsákokat, élelmet, matracokat, gyerekruhát, pelenkákat –, Németh Sándort, a Nagyszőlősi Szociális Karitatív Központ vezetőjét kérdezzük a napról napra változó kárpátaljai helyzetről. Sándor elmondja, hogy a boltokban a termékek utánpótlása azért kezdett akadozni, mert
hanem ott tartják a Kárpátokon túl, és csoportosítják át a frontra vagy az ostrom alatt álló városokba.
Megjegyzés: a férfi a Tatár-hágóról beszél, amely csupán tizenkét kilométerre van a tervezett legfelső állomásunktól, Kőrösmezőtől.
„Amikor kitört a háború, Kárpátalján az első napokban eluralkodott a pánik. Nem lehetett sem üzemanyagot, sem élelmiszert vásárolni, minden nagyon bizonytalan lett. Mi a Katolikus Karitászhoz intéztünk segélykiáltást, kértük őket, hogy segítsenek nekünk és a rászorulóknak. Ugyanis nálunk, itt a központban, egy úgynevezett ingyen konyha is működik, ami naponta 170 főnek biztosít meleg ebédet. Ha viszont nincs élelmiszer, a konyha nem tud működni” – magyarázza a Mandinernek Németh Sándor.
Sándor azt is elmeséli: a háború kitörése előtt a szokásos módon intézték a nagybevásárlást a konyhára, ahogy korábban bármikor; ám amikor látta, hogy kezd elfogyni minden az üzletekből, sürgősen leadtak még egy rendelést. Ugyanakkora adag élelmiszert rendeltek, mint szoktak, ám
Ez a helyzet azóta csak romlott.
„Én nem láttam, hogy azóta a boltokat töltenék fel. Nagyon nehéz most Kárpátaljára bejönni kelet felől, hiszen úgynevezett block-postok vannak a hágókon, több tíz kilométeres sorokkal. Mindenkit egyesével azonosítanak, átvizsgálnak, nehogy bárki fegyvereket csempésszen a nyugati megyékbe. Az élelmiszereket szállító teherautók nagy részét nem engedik át.”
A bankautomaták előtt hatalmas sorokat lehet látni, már amelyik még működik, s nem fogyott ki teljesen. „Ezeknek is van már egy biztosított limitje, ami felett már nem adnak ki összeget, de most nem tudom megmondani pontosan éppen hol tart ez az összeg” – közli a férfi.
Sándor azt is elmondja: múlt hét péntek óta
„Egy személyes ismerősöm éppen ma ment el Lembergbe, mert behívták úgynevezett helyi védelemre. (Erről a jelenségről korábban, a tiszabecsi riportunkban már írtunk.) Nem szolgált még soha, fegyvert sem tartott a kezében eddig. A legijesztőbb, hogy már nem is csak úgy intézik, mint ahogy eddig, hogy az önkormányzatoknak adnak egy listát, amelyen feltüntetik hány férfit kell behívni az adott településről, hanem már házhoz is mennek. Már akit otthon találnak. Az ismerősömet például a munkahelyéről vitték be, mert tudták, hogy otthon már nem találják meg, de a munkába még muszáj bejárnia” – részletezi a helyzetet nagyszőlősi megszólalónk.
Folytatjuk!