Mi tehát a kisteherautóval és a kisbuszokkal megússzuk a teljes lefoglalást (valószínűleg mostantól fogva célszerűbb lesz az adomány kijuttatásának ezt a módját választani), de így is három és fél órát állunk a határon, ugyanis tételesen lepapíroztatnak mindent, amit szállítunk.
Az ukrán vámosok mindenre, ami csillog vagy értékesnek tűnik – például az Karitász orvosmissziójának keretein belül szállított orvosi műszerekre is – rákérdeznek: „Ez drága? Értékes?”
Ha értékesnek találják, lefoglalják, ha nem, tovább engedik.
A határon Ukrajnából kifelé (nyugat felé) tartók között egyébként egy rendkívül érdekes jelenség figyelhető meg: tömött sorokban állnak luxusautókkal és dzsipekkel katonakorú férfiak, a határőrök pedig gond nélkül engedik ki őket. A helyieket faggatjuk, hogyan lehetséges ez? Hiszen mi azt hallottuk, hogy azokat a tizennyolc és hatvan év közötti férfiakat, aki megpróbálják átlépni a határt, illegális határátlépési kísérlet miatt megbüntetik, s egyből viszik a frontra.
Több ezer dollárt fizetnek „az életükért” – kapjuk a választ. És ilyen figurákból átmegy több száz egy nap. Nagyon komoly üzletelések mennek – most is – az ukrán határon. Vannak, akik meg tudják fizetni a kimenekülés árát.