Belarusz után most Kazahsztánban inog a rezsim: egy balul elsült nagy üzemanyagáremelés után utcára mentek a kazahok, és nem tágítanak.
Mindig Zsanaozennel van a baj. Zsanaozen békeidőben egy álmos, kilencvenezres olajvároska, amely messze a kazah átlag feletti színvonalon éldegél az ország viszonylagos jólétét, a posztszovjet térben példátlan mértékű fejlődését biztosító kőolaj- és gázkitermelésből. Békeidőben kívül azonban
A Kaszpi-tenger partján fekvő Mangisztau tartomány márpedig most nagyon dühös, és ezt a cirkuszt is Zsanaozen kezdte. Legutóbb 2011-ben voltak dühösek a helyiek, amikor hónapokon keresztül sztrájkoltak itt az UzenMunajGaz állami kőolajipari vállalat dolgozói magasabb bérekért és a szakszervezetek szabadságáért. Először kirúgták őket, aztán a kazah nemzeti ünnep előestéjén, december 15-én közéjük lőttek (tizenheten elhunytak, több mint százan megsebesültek), aztán eljött Nurszultan Nazarbajev akkori elnök megígérni nekik, hogy visszaveszik őket, és minden rendben lesz. Utána kaptak a nyakukba pert is, s a seb olyan mély, hogy Zsanaozenben sokan nem is ünneplik az ország nemzeti ünnepét.
A düh oka most is kifejezetten prózai: Kászim-Zsomart Tokajev kormánya duplájára emelte az üzemanyagárat. Pontosabban: teljesen feloldotta a cseppfolyósított földgáz, az LPG központi árszabályozását, amely eddig literenként maximum 50 tengébe (37 forintba) kerülhetett. Ősszel ezért 90 tengére (66 forintra) kúsztak fel az árak, mostanra pedig egészen 120 tengéig (88 forintig) ért el az árrobbanás, mert
Mindez összezavarta a helyiek számításait: aki látta Magyarország első számú kamionos youtubere, ST22 Lacika kazah videósorozatát, az tudja, hogy az olajban gazdag Kazahsztánban semelyik üzemanyag nem drága, de az egyébként rendkívül környezetbarát LPG még a kazah viszonyokhoz képest is kifejezetten olcsó. Ezért az elmúlt években kazahok százezrei alakíttatták át autóikat gázüzemre, a Moszkva tér információi szerint csak 2019 és 2021 között 140 ezerről 313 ezerre nőtt az LPG-s kocsik száma az országban – Mangisztau tartományban pedig a flotta nyolcvan százaléka LPG-vel üzemel. Nem csoda, hogy itt vágott bele a legmélyebben a pénztárcákba a döntés, melyet az energetikai minisztérium azzal indokolt, hogy a jelenlegi piaci környezetben az 50 tengés literenkénti ár a bekerülési költséget sem fedezi. Ennek oka csak részben a nemzetközi gázárrobbanás – nem segít a helyzeten az sem, hogy az LPG-s autók népszerűségének rohamos növekedésével nem tartotta a lépést az üzemanyaggyártási kapacitás.
A kormány a tüntetésekre erős fáziskéséssel reagált, ami sokat súlyosbított a helyzeten. Míg január 2-án a tüntetések még Mangisztau tartományra és az üzemanyagár kérdésére korlátozódtak, tegnapra, mikor a kormány megoldási javaslatokkal jelentkezett, az ország minden frusztrációja rátelepült az autógáztüntetésre, az ellenzéki szervezetek, illetve az orosz, belarusz mintára Telegramon szerveződő utcai ellenállás is magasabb fokozatba kapcsolt, a tüntetés pedig továbbterjedt a már tavaly is morgolódó nagyvárosokra, Almatira, Tarazra, Karagandára, Simkentre, Kizilordára, Aktobéra és a többire. A tüntetők új témákat is találtak maguknak, például – orosz mintára – szembeállították a Nazarbajev család mesés, európai és amerikai luxusingatlanokat is felölelő állítólagos ingatlanportfólióját az átlagos kazah életszínvonalával. A tüntetők több városban is
azt skandálták, „sal, ket”, azaz „takarodj, öreg” – utalva ezzel a 81 éves Nazarbajevre,
aki ugyan két éve távozott az elnöki pozícióból, de a Biztonsági Tanács elnöki székébe átülve továbbra is rajta tartja a kezét az ország ütőerén. Ilyen körülmények között hiába ajánlott a kormány először 80-90 tengés kompromisszumot, majd állította vissza Mangisztau tartományban az 50 tengés árplafont, a szellemet nem lehetett visszadugaszolni a palackba.
Kazahsztán a Szovjetunió felbomlása óta óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül – a működőtőke-beáramlás 1993 és 2020 között tizenháromszorosára nőtt, a versenyképességi listákon az ország a legjobb ötven közé emelkedett, és miután Nazarbajev a kilencvenes évek elején mondhatni sajátkezűleg ráncigálta be hazájába a Chevron amerikai olajcéget, amit aztán számos más olajgigász követett, mára sikerült a korábban teljesen olajfüggő gazdaságot némiképpen diverzifikálni. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kazahsztán annak ellenére a posztszovjet térség egyik legstabilabb állama maradt, hogy különösebb demokratikus átrendeződésre nem került sor. Egyfajta „társadalmi szerződés” volt érvényben, akárcsak Belaruszban: Nazarbajev rendszere fejlődést, a szomszédos országokét nagyban meghaladó jólétet és alacsony árakat garantált a lakosságnak, amely cserébe különösebben nem firtatta demokratikus jogainak hollétét.
Az elmúlt néhány évben azonban a kazahok több ízben is úgy érezhették, mintha a Nazarbajevről időközben Kászim-Zsomart Tokajevhez vándorolt hatalom nem teljesítené a maga részét a „szerződésből”. Az elmúlt négy évben kétszer is zuhant ugrásszerűen a kazah tenge értéke a dollárhoz képest: 2018 áprilisában 320, szeptemberében pedig már 370 tengéért adtak egy dollárt, tavaly februárban pedig a 374 körül stagnáló tengeárfolyam hirtelen 444-re ugrott, és azóta a 420-440-es sávban stagnál. Mindez nem tett jót a külföldön is szívesen nyaraló kazahok hangulatának, ahogy az sem, hogy tavaly az elsősorban szénerőműveken alapuló országos áramhálózaton többször is hiány lépett fel. Ezt a kormány akkor igyekezte a kriptovaluta-bányászatot betiltó Kínából áttelepülő bányászokra fogni, de ez a magyarázat nem nyugtatta meg a lakosságot, amelynek emellett egyre emelkedő szénárakkal is szembe kellett néznie – az ország ugyanis a jó minőségű szénből egyre többet exportált,
Mindezen megélhetési frusztrációk, a rezsim Nazarbajev és Tokajev közötti belső viszálykodásai szülte gyengülése, a bizalom lassú eróziójához vezető korrupciós ügyek, no meg a tüntetők egyre nagyobb mértékű szervezettsége vezetett ahhoz, hogy az utcára vonuló lakosság most nem hagyja magát a status quo visszaállításával lekenyerezni. A tüntetés központja már nem Zsanaozen, hanem az ország legnagyobb városa, Almati, ahol a tüntetők elfoglalták a polgármesteri hivatal, illetve az ügyészség épületét, s mindkét helyen tüzet is észleltek a tűzoltók – ugyanezt Aktobéban is megpróbálták, de ott a karhatalom megállította a tüntetőket. Almati rendőrfőnöke, Kanat Tajmerdenov szerint a városban eddig százhúsz autót gyújtottak fel, százhúsz üzletbe, száznyolcvan vendéglátóipari üzemegységbe, körülbelül száz cég telephelyére törtek be, és nagyjából ötszáz civil sérült meg. Belaruszhoz hasonlóan itt is volt már arra példa, hogy egyes rendőrök átálltak a tüntetők oldalára, illetve megtagadták az őrizetbe vételüket.
A kormány egyszerre igyekszik erőt mutatni, ellehetetleníteni a tüntetők szervezkedését, illetve megbékíteni a lakosságot. Almatiban, Nurszultanban és Mangisztau tartományban két hétre szóló rendkívüli állapotot vezettek be: éjjel tizenegy és reggel hét óra között kijárási tilalom van érvényben, a vezetést átvették a helyi rendőrkapitányok, az érintett területek elhagyása, illetve az oda való beutazás korlátozott mértékben, igazoltatás, motozás, ingóságok és közlekedési eszközök átkutatása mellett lehetséges, és tilos a fegyverek vagy testi sértésre alkalmas eszközök kereskedelme, de az alkohol- és gyógyszereladásra is különleges szabályok vonatkoznak. Emellett az ország több városában teljesen lekapcsolták mind a vezetékes, mind a mobilinternetet, illetve a hozzáférést különböző üzenetküldő szolgáltatásokhoz. Külföldről jelenleg számos kazah hírportál nem elérhető.
Kászim-Zsomart Tokajev elnök Twitteren hívta fel a figyelmet arra, hogy „minden olyan felhívás, amely kormányzati épületek megrohanására, megtámadására vonatkozik, teljesen illegális”, és kérte a lakosságot, hogy „ne kövesse azon destruktív személyek felhívásait, akik a stabilitás, illetve társadalmunk egységének bomlasztásában érdekeltek”. Tokajev ugyanakkor – hasonlóan ahhoz, ahogyan Nazarbajev a 2011-es sztrájkot kezelte – lemondatta Aszkar Mamin miniszterelnök kormányát (pontosabban „elfogadta a kormány lemondását”), ügyvezető kormányfőnek Alihan Szmajlov eddigi miniszterelnök-helyettest jelölte ki, az ideiglenes kormánytól és a tartományi kormányzóktól pedig azt kérte, ne csak egyszerűen állítsák vissza az LPG korábbi árát, de
A következő napokban eldől, hogy a kormány bukása Tokajev rendszerének teljes bukásához, Kazahsztán első forradalmához vezet-e, vagy megelégszenek ennyivel a tüntetők. A rendkívül agresszív jóléti intézkedések mindenesetre arra engednek következtetni, hogy Tokajev egyáltalán nem biztos a dolgában – főleg annak tudatában, hogy a Kazahsztán biztonsága szempontjából rendkívül fontos szerepet játszó Oroszország egyelőre nem mondott a kérdésben semmi érdemit. Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin elnök sajtófőnöke Kazahsztán belügyének nevezte a helyzetet, s az egyetlen tartalmi megszólalás Andrej Szuzdalcev kormányközeli politológustól érkezett, aki szerint az ukrán titkosszolgálat már régóta machinál Kazahsztánban, ez a tüntetéssorozat pedig Oroszország elleni ukrán támadásnak tekinthető – csak éppen keleti irányból. De bármit is lépjenek a kazahok vagy az oroszok, a magas energiaárak barátai fellélegezhetnek, hiszen Kazahsztán nemcsak óriási olajkitermeléssel bír, de a világ legnagyobb uránexportőre is, s egymagában a világ uránkitermelésének feléért felelős.
Borítókép: MTI/AP/Vladimir Tretyakov