Svédországban már túl késő – stockholmi professzor a multikulturalizmusról

Ön 2013-ban könyvet jelentetett meg A fény ellenségei címmel. A könyv arról szól, hogyan adja fel a Nyugat saját szellemi hagyományait a felvilágosodás korából. Hogyan jött létre ez a folyamat?

A könyv ötlete az volt, hogy megvizsgálja az elmúlt évtizedek svédországi kulturális vitáit. Nagyon sokszor vettem részt ezzel kapcsolatos vitákban Svédországban. A könyv célja az volt, hogy megnézzük, mennyire eltérő a média hozzáállása a szélsőségesség különböző formáihoz. És hogy az emberek mennyire elhanyagolták vagy nem törődtek a baloldali szélsőségesség bizonyos formáival és az iszlamista szélsőségekkel, vagy az iszlám szélsőségességgel. De eközben zavarta őket a jobboldali szélsőségesség. Ez volt tehát a könyv célja, hogy bemutassa a vita következményeit, és azt, hogy

És ami az iszlámot illeti, voltak szervezetek, amik meghívtak imámokat, akiknek nagyon szélsőséges véleményeik voltak a homoszexualitásról, a nőkről és az erőszakról, és az emberek meghívták ezeket a prédikátorokat Svédországba. És elfogadták őket a vitában. Ezek az emberek, akik meghívták őket, magas pozíciókat töltöttek be a tudományos életben és a médiában. De eltűrték ezeket a szélsőséges véleményeket.

Tehát azt állítja, hogy a média különbözőképpen kezeli a különböző szélsőségeket. Miért van ez a kettős mérce?

Történelmileg visszanyúltam a 20. század elejéhez és a hidegháborús időszakhoz: Svédországban volt egy úgynevezett harmadik út. Ez volt azoknak az embereknek az álláspontja, akik nem voltak sem a Szovjetunió, sem az USA mellett. De ez az álláspont nagyon-nagyon problémás volt. Mert ez oda vezetett, hogy ezek az emberek relativizálták a nyugati társadalomról, a Szovjetunióról alkotott nézeteiket. Tudtuk, hogy a Szovjetunió rossz ország, problémás elképzelésekkel, de ezt a kritikát kihagyták. Kritikájuk pedig a nyugati társadalom ellen irányult. És ezt a gondolatmenetet követtem, az '50-es évektől a mai napig. A relativizálás ugyanaz.

Tehát azt mondja, hogy a mai radikális baloldal jobban kötődik a harmadik úthoz, mint a Szovjetunióhoz?

Akkor azt mondták, meg kell értenünk, hogy az USA-ban és Európában számos problémás dolog van. És a Szovjetunió problémái hasonlóak az itteni problémáinkhoz.

És ez az oka annak, hogy ma azt mondják, hogy az iszlamista erőszak valahogy nem olyan rossz, mint gondoljuk?

Pontosan. Azt mondják: meg kell értenünk, hogy az iszlám erőszak nem sokban különbözik attól az erőszaktól, amelyet Izrael vagy az Egyesült Államok folytat a világ különböző régióiban.

Ön is írt a bevándorlásról, és arról, hogyan változtatja meg Svédország arculatát. 

Amit láthatunk, az az, hogy sok probléma adódik a bevándorlás következtében. Nemrég hallottam, hogy a rendőrség szerint Svédországban 40 bűnözői klán aktív. És a probléma az, hogy erről nem beszéltek, és nem sok kutatást végeztek Svédországban ezzel a témával kapcsolatban. Erről nem beszéltek a médiában, sem politikusok, sem akadémikusok. Most vannak halálos lövöldözések, Svédország az élen áll Európában, ha az egy főre jutó lövöldözéseket nézzük.

Érdekesnek találom, hogy a bevándorlás sokszor nők elleni támadásokat, antiszemitizmust és homofóbiát is hoz. Számomra az az érdekes, hogy a baloldal és a baloldali média kéne, hogy beszéljen erről, mert azt állítják, hogy szeretik a homoszexuálisokat, a zsidókat és a nőket. De amikor arról van szó, hogy a muszlimok mondjuk nőket támadnak, ezt figyelmen kívül hagyják. Miért történik ez?

Szerintem ez egy átalakulási folyamathoz kapcsolódik, nevezetesen, hogy a szakértőkre, politikusokra és hatóságokra nagy hatással volt a posztmodern gondolkodás, a posztkolonializmus, az identitáspolitika és a multikulturalizmus.

ami szerint az a biológiához kapcsolódó dolog volt, a kulturális rasszizmus új definíciójával. A kulturális rasszizmus pedig a szakértők szerint az volt, hogy nem lehetett beszélni a különböző kultúrák közötti különbségekről vagy az emberek közötti különbségekről, mint például a Svédországban nevelkedett vagy például Szomáliából érkezők közötti különbségekről. 

Ez pedig nagyon óvatossá tette az embereket a médiában és a tudományos életben, és féltek az ilyen jellegű különbségek megvitatásától. És voltak relativisztikus nézetek is Svédországról és a svéd kultúráról. Vitatkoztak, hogy van-e svéd kultúra, svéd ételek, svéd hagyományok, általában azért, hogy megmutassák, ezek a hagyományok nem svéd eredetűek, hanem Németországból jöttek, vagy Törökországból, vagy Olaszországból, Franciaországból és így tovább. Tehát ezek szerint egyáltalán nem volt svéd kultúra. És ez a hozzáállás nagy hatással volt a svéd médiára, tudományos életre és a politikusokra.

Nem látták, hogy a tömeges bevándorlás problémákat fog okozni?

Szerintem alábecsülték a migrációval és az integráció hiányával kapcsolatos problémákat. A svéd politikusok naivan azt hitték, hogy ha migrációról van szó, akkor nem baj, ha Szomáliából 30 vagy 50 ezren jönnek Svédországba. Egy hétköznapi ember számára meglehetősen természetes az a gondolat, hogy gondok lesznek, ha ennyi ember érkezik ennyire gyökeresen eltérő kultúrából Svédországba.

Ami az individualizmust illeti, rendkívül individualisták vagyunk. És amikor azokról az emberekről van szó, akiknek az attitűdjei a másik, teljesen ellentétes irányba mutatnak az értékmérések során, akkor látható a különbség.

Utolsó kérdésem az lenne, hogy Magyarország a bevándorlás csökkentésének politikáját folytatja, helyette a magyarok születésszámának növelését támogatja. Hogyan látja Orbán Viktor politikáját?

Nem tudok eleget Orbán Viktorról ahhoz, hogy határozott véleményt mondjak, de nagyon világos, hogy Svédországban túl naivak voltunk ezekben a kérdésekben.

Tehát úgy gondolja, hogy a szigorúbb bevándorlási politika, mint például a mai magyar politika, segített volna Svédországnak a múltban?

Természetesen. Egyszerűen nem voltak tervek arról, hogyan integrálják ezeket az embereket. Jött a magas tudomány és a professzorok, és azt mondták, hogy nincsenek kulturális különbségek, így nem lesz probléma. A hivatalos álláspont az volt, hogy a svéd népet kell nevelni. Nem a migránsokat kell a svéd értékekre nevelni, mert nincsenek svéd értékek. A népet, a svéd népet kell oktatni a rasszizmusról, a fajok történetéről, a gyarmatosítás történetéről, az imperializmus és a rabszolga-kereskedelem történetéről és így tovább. Tehát ez volt az egyetlen út a megoldáshoz. és ez egy teljesen kontraproduktív módszer, nem old meg semmilyen problémát. Tehát erre vonatkozóan nem volt terv. Túl nagy volt a bevándorlás, amit gondolom, most már nagyjából mindenki ért – de mára már túl késő.

Fotó: Gyurkovits Tamás