Így kezd balos politikákba az új német kormány

Szerdán kancellárrá választja a Bundestag Olaf Scholzot, vagyis kezdetét veheti a szociáldemokratákból (SPD), a szabad demokratákból (FDP) és a Zöldekből álló német koalíciós kormány munkája.

A három pártnak sikerült tartania az eredeti ütemtervet, így nem lett olyan hosszú a két kormány közötti „interregnum” időszaka, mint a négy évvel ezelőtti választást követően. Mindhárom párt bázisa nagy többséggel támogatta a koalíciós megállapodást, ami a keresztségben a Mehr Fortschritt wagen, azaz kb. Merjünk jobban haladni nevet kapta, utalva a legendás szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt híressé vált mondatára – „Mehr Demokratie wagen”, azaz „Merjünk több demokráciát akarni” –, ami a konyakrajongó kormányfő első kancellári beszéde során hangzott el, 1968-ban.

Személycserék a Zöldeknél és az SPD-nél

Korábban mi is foglalkoztunk az új kormány várható személyi összetételével, de ekkor még csak zuhanyhíradó-jellegű értesülésekre hagyatkozhattunk. A végleges névsorban akad néhány, nagyobb sajtóvisszhangot kapó változás is. Először az okozott kisebb meglepetést, hogy

aki egy kicsit mindig a maga útját járta a párton belül. Bár a Zöldek papíron már meghaladták a párt életét az alapításától fogva meghatározó realók vs fundik vitát, Özdemirt még mindig úgy szokás emlegetni, mint a reálszárny legszélén álló egyéniséget, akit csöppet sem érdekel az ábrándos fundik lelkivilága.

Sokan nem tették zsebre a párton belül, mikor Özdemir kijelentette, hogy „jógamatracokkal a vállunk alatt nem lehet iszlamisták ellen küzdeni”, s Ankarában is megemlegették, amikor a zöldpárti politikus „állítólagos törökként” utalt Recep Tayyip Erdoğanra. Bőven akadtak tehát a párton belül, akik jobban örültek volna, ha Özdemir kimarad a kormányból, de nem így történt – a nem túlságosan kapós földművelésügyi tárca élére kerül majd, Anton Hofreitert búcsúztatva.

Az utolsó pillanatban Olaf Scholz is rosált kettőt, méghozzá két fontos minisztérium élén. Petra Köpping helyett végül Karl Lauterbach érkezik majd az egészségügyi minisztérium élére. Az ő kinevezése azért érdekes, mert

arról, hogy miniszterként is meghívja a kormányba. Lauterbach, aki a koronavírus-járvány németországi kitörése óta afféle szuper-Merkely Bélává nőtte ki magát, legalábbis ami a médiaszerepléseket illeti, még sosem volt egy kormány tagja sem, de vitathatatlanul az SPD legnépszerűbb politikusai közé tartozik.

Az északi németek közmondásos szűkszavúságával Scholz csak úgy kommentálta Lauterbach kiválasztását, hogy „Ő lesz az”, mintegy nyilvánosan leintve a befolyásos tartományi SPD-szervezeteket, akik persze mind a saját embereiket szerették volna betolni a hirtelen felértékelődött egészségügyi tárca élére.

Olaf Scholz ugyanakkor nagy szívességet tett a hesseni elvtársaknak, hiszen a belügyi tárca élére is ebből a tartományból hívott minisztert Nancy Faeser személyében. Faeser korábban a szélsőjobboldali NSU elleni vizsgálatok során tüntette ki magát,

Nancy Faeser egyébként a szintén hesseni Christine Lambrechtet üti ki a belügyminisztérium éléről, akinek emiatt a védelmi minisztérium igazgatásának hálátlan feladata jut majd a következő években.

Terrorizmus? Csak jobbról

Az új koalíció egyes intézkedéseiről már korábban is beszámoltunk, de az időközben nyilvánosságra hozott koalíciós megállapodás tartalmaz még néhány meglepő vagy éppen meghökkentő újdonságot.

A koalíciós szerződés megállapítja,

(107. o.). Ez után az iszlamizmus, az összeesküvés-elméletek és végül a szélsőbaloldal a legproblémásabb az új kormány szerint, amikre összeurópai válaszokat is adni kell. Az új kormány azt ígéri, hogy a nők és queerek elleni gyűlölet-bűncselekmények definícióit a jövőben még pontosabban is kidolgozza.

A Németországot az elmúlt években ért terrortámadásokra reflektálva a jelzőlámpa-koalíció azt ígéri, hogy március 11-ét a terrorizmus áldozatainak nemzeti emléknapjává nyilvánítja. Ezen a napon a terrorizmus európai áldozataira emlékezik az Európai Unió, Németországban ezen a napon eddig nem történt terrortámadás. Az mindenesetre egyértelműnek tűnik, hogy

ezekről nemzeti archívumot kívánnak létrehozni, és az NSU-hoz köthető sejtek felkutatását is gyorsítani szeretnék. Az iszlamizmusról csak a potenciális fenyegetések kontextusában szól a kormányprogram, az „iszlamista” kifejezés például egyáltalán nem is szerepel benne.

Abortusz? Ingyen

Az új kormány a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektetne a nők reprodukciós jogainak védelmére is (116. o.). Ez elsősorban azt jelenti, hogy

ezért több orvost képeznének ki erre. „Az ingyenes terhességmegszakítás lehetősége a megbízható egészségügyi ellátáshoz tartozik” – áll a koalíciós megállapodásban. Az új kormány emellett azt is lehetővé tenné, hogy tb-támogatással lehessen fogamzásgátlókhoz jutni, az alacsonyabb jövedelműek esetében pedig kész lenne a költségek teljes átvállalására is. A jelzőlámpa-koalíció továbbá támogatná a fogamzásgátló szerek „minden nem” számára történő fejlesztését is.

Az új berlini vezetés azokat is segítené, akik a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét szeretnék vagy kénytelenek választani. Ez esetben az állam a családi állapottól és szexuális identitástól függetlenül átvállalná a költségek huszonöt százalékát, később pedig akár a fennmaradó hetvenötöt is. Egy külön bizottság felállításával azt is vizsgálnák, hogy milyen lehetőségek vannak például az önkéntes béranyaság legalizálására. Az egészségügyi beavatkozások kérdéséhez lazán kapcsolódik, hogy

– szükség esetén akár törvényalkotással is (120. o.).

Minden korábbinál könnyebb lesz a nemváltoztatás Németországban

Ahogy arra számítani lehetett, az új kormány igencsak szívén viseli majd a queer emberek sorsát – olyannyira, hogy külön fejezetet szentelt neki a koalíciós megállapodásban.

(119. o.), aminek az iskolákban történő felvilágosítások szélesebb körű támogatása is a része lesz majd. A jövőben súlyosbító körülménynek számítanak majd a bűncselekményeknél, ha azokat kifejezetten homoszexuálisok vagy egyes nemek ellen követték el, a rendőrség pedig külön foglalkozik majd az ilyen jellegű bűncselekményekkel.

A jelzőlámpa-koalíció ígérete szerint eltörli majd a transzszexuálisokra vonatkozó törvényt, s egy önmeghatározásról szóló törvényt iktat a helyére (uo.). Ennek következményeként a jövőben önbevallásos alapon lehet majd beíratni a nemet a személyi igazolványba.

A jelzőlámpa-koalíció megváltoztatná a reparatív terápiák jogi szabályozását. A jelenleg érvényes német jog szerint tizennyolc éves kor alatt nem szabad ilyen jellegű terápiát végezni Németországban – alapvetően azt az esetet kivéve, ha a terápiát a tizennyolc év alatti személy szülője vagy nevelője végzi. Az új kormány azonban nem csak ezt a kivételt törölné el, hanem az ilyen beavatkozások teljes betiltásának lehetővé tételét is megvizsgálná.

A Tichys Einblick szerzője ennek kapcsán megjegyzi: közel sem egyértelmű, hogy „ellenirányban” is ilyen szigorú lesz majd az új kormány. „Az FDP és a Zöldek a múltban is újra meg újra olyan törvénytervezeteket nyújtottak be, amik legkésőbb a gyerekek 14 éves korától lehetővé tennék a nemváltoztatást, még a szülők kifejezett kívánsága ellenére is” – reflektál a konzervatív lap a korábbi koalíciós tárgyalások során nyilvánosságra került egyik dokumentumra. A koalíciós megállapodás ugyanakkor nem irányozza elő a nemváltoztatás ilyen korai lehetővé tételét – persze lehetséges, hogy ezt az önmeghatározási törvény teszi majd meg.

Az SPD–Zöldek–FDP-hármas többször is hangsúlyozza, hogy

Az új berlini kormány azonban ennél is tovább megy: azt is szeretnék elérni, hogy „a szivárványcsaládokat és az EU-ban kötött azonos nemű házastársi vagy élettársi kapcsolatokat minden tagállamban, annak minden jogkövetkezményével együtt elismerjék”,

amit nehéz nem a hagyományosabb családképhez ragaszkodó tagállami kormányok, mint például a honi vagy a lengyel kabinet elleni nyílt sisakos támadásként interpretálni.

Budapest és Varsó is a célkeresztben

A koalíciós megállapodás megfogalmazóinak szeme alighanem félig Budapesten és Varsón volt, amikor az új kormány Európa-víziójával kapcsolatos fejezetet írták. A három párt képviselői azt ígérik, hogy „olyan kormányt alakítunk, ami a német érdekeket az európai érdekek fényében definiálja” (130. o.), amiből első blikkre legalábbis az következik, hogy a Zöldek vezette külügyi kabinetnek továbbra sincs különösebb ötlete arra, hogy mi legyen Németország külpolitikájának konkrét fókusza, és továbbra is az úgynevezett európai érdekektől várja a megváltást.

A szokásos eurooptimista szólamok után viszont nem szégyenlősködik a kormányprogram: „A[z Európa jövőjéről szóló] Konferenciának egy alkotmányozó konventté kellene alakulnia, és egy föderális szövetségi állammá való alakuláshoz kellene vezetnie” – szögezik le (131. o.), előrebocsátva, hogy az Európai Parlament befolyását mindenképpen növelni kellene a jövőben például úgy, hogy közös európai listák és kötelező erejű csúcsjelölti rendszer létrehozásával. Az új német kormány a Tanács munkájának átláthatóbbá tételét is kívánatosnak tartaná, de a tételmondat mégsem ez. „Ki fogjuk használni és bővíteni fogjuk a minősített többség rendszerét a Tanácsban” (uo., 135. o.), ami végső soron azt jelentené, hogy

– így gyorsítva meg a közös döntéshozatalt, és darálva le a kisebb tagállamok érdekérvényesítési lehetőségeit.

A megállapodás szerzői külön alfejezetet szenteltek az úgynevezett jogállamisági vitának is. Az új kormány ennek értelmében felszólítja az Európai Bizottságot arra, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközöket „konzekvensebben és időszerűen” használja, s arra is ígéretet tesz, hogy részt vesz ezek további fejlesztésében is (132. o.). Az új berlini kabinet azt is világossá teszi, hogy csak abban az esetben lesz hajlandó támogatni az egyes nemzeti újjáépítési terveket, ha „a feltételek, például a független igazságszolgáltatás”, az egyes tagállamokban adottak (uo.). A jelzőlámpa-koalíció természetesen „független szakértőkkel” is turbózná az egyes tagállamokról készült jogállamisági jelentéseket, s

Az új kormány terveit böngészve aligha lehet kétségünk afelől, hogy a szerzők „mertek jobban haladni”.

A jelzőlámpa-koalíció tervezett lmbtq-politikája megvalósult progresszív vágyálom, de a tervezett Európa-politikai lépések láttán is elégedettek lehetnek a németországi balos elitek. A puding próbája természetesen itt is az evés, és az emberiség történetében nem ritkák azok a kormányprogramok, amiket aztán nem sikerül maradéktalanul megvalósítani.

Az viszont biztos, hogy a jelzőlámpa-koalíció gyökeres változásokat hoz majd Németországba, amik egy részéről közel sem egyértelmű, hogy valóban az ország érdekét szolgálják-e.