Gaige Grosskreutz vallomása
Az ügyben az amerikai közvélemény jelentős része egyértelműen elmarasztaló ítéletet várt. Rittenhouse védőinek annyiból könnyű dolga volt az önvédelemre való hivatkozással, hogy ez esetben a wisconsini jog szerint
azt kellett volna minden kétséget kizáróan bizonyítania a vád képviselőinek, hogy a fiút más szándék vezérelte, amikor lőtt
– ezt azonban a rendelkezésre álló videófelvételek nem feltétlenül támasztják alá.
Előfordult azonban, hogy éppen a vád képviselői vétettek olyan hibát, ami a védők kezére játszott: Rosenbaum mentális problémái például ki sem derültek volna, ha az ügyész nem hozza őket szóba, így viszont a védők érvelhettek azzal, hogy a férfi potenciális veszélyt jelenthetett a fiúra.
Szintén súlyos csapást jelentett a vádra Gaige Grosskreutz vallomása is. A Rittenhouse által megsebesített férfi
a meghallgatáson beismerte, hogy fegyvert fogott Rittenhouse-ra,
s a videós bizonyítékok alapján ő is megerősítette, hogy a fiú csak akkor nyitott rá tüzet, amikor a férfi már rászegezte a pisztolyát. Az e kijelentést követően készült kép, ami a vád egyik képviselőjét ábrázolja, ahogy a fejét fogja, az egész per egyik leghíresebb fotója lett.
Grosskreutz meghallgatása videón
Kyle Rittenhouse-t az esküdtszék tehát nem találta bűnösnek egyik vádpontban sem, ami borítékolható módon nem nyerte el a közízlést nagyban meghatározó balos médiumok és influenszerek tetszését. Több lap is tematizálta az esküdtszék összetételét, kiemelve, hogy egy férfi többségű, túlnyomórészt fehér tagokból álló grémium állt össze (a tudósítások egyébként azt is rendre kihangsúlyozták, hogy mind Rittenhouse, mind a három meglőtt férfi fehérek voltak, mintha a bőrszínnek ebben az esetben valami különleges jelentősége lenne).
Nem tett szert osztatlan népszerűségre a tárgyalást vezető bíró, Bruce Schroeder sem.
Schroeder, Wisconsin leghosszabb ideje szolgáló büntetőbírója már jóval a per kezdete előtt megtiltotta az ügyészeknek, hogy a meglőtt és lelőtt férfiakat „áldozatnak” nevezzék, de a „fosztogatók” és a „lázongók” kifejezések használatát megengedte a tüntetőket illetően. Schroeder, aki kemény és határozott bíró hírében áll, a tárgyalások során sem hazudtolta meg magát. Néhány lap megpróbálta ráhúzni, hogy az ázsiaiakra nézve lekicsinylő megjegyzést tett egy ebédszünet előtt, a Guardian pedig azon rugózott egy darabig, hogy Schroeder csengőhangja az a God Bless the USA című hazafias dal, amit Donald Trump kampányrendezvényein is használtak bevonulózeneként. A lap szerint ez arra enged következtetni, hogy a bíró nem volt egészen pártatlan az ügyben. A bíró részrehajlását mások attól látják bizonyítottnak, hogy az ügyészség által relevánsnak vélt bizonyítékok egy részét Schroeder nem engedte bemutatni a tárgyaláson.