Az ENSZ rendszerét keresztülszőtték a nemzetközi alapítványok és NGO-k machinációi

Korábbi cikkünkben azt mutattuk be, hogyan ismerte be gyakorlatilag az Emberi Jogok Európai Bírósága azt, hogy a Nyílt Társadalom alapítvány befolyása alatt áll, hogy mik a különleges emberjogi eljárások, illetve, hogy kik az ENSZ különmegbízottjai és hogy mi a feladatuk. Erről a Valeurs Actuelles nevű francia hetilap, illetve Grégor Puppinck, az Európai Jogi és Igazságügyi Központ (ECLJ) igazgatója által készített újabb jelentés nyomán számoltunk be.

Apró megállapodások, barátok közt

Az ENSZ-különmegbízottak között is van különbség. Van, aki küszködik a nyomtató, telefon és íróasztal beszerzésével, s van az, aki nagy „all-inclusive” konferenciákat szervez egy paradicsomi szigeten. Azaz: van az aki elégedett lehet a rendes fizetésével, és akad, aki „adományokat” gyűjt. A kettő csak a kutatási területükben különbözik: az utóbbiaknak olyan kutatási területen kell tevékenykedni, amelyik a nyugati liberális blokk számára politikailag érdekes. A francia hetilap cikke példaként a lepra által érintett emberek ügyében dolgozó különmegbízottat emeli ki, aki egyetlen egyszer sem kapott adományt 2015 és 2019 között.

– jegyezte meg Puppinck némi iróniával, a helyzet abszurditását kidomborítva.

A szakértők életszínvonala tehát nagyban függ attól, mennyire vannak ideológiailag közel az „adakozókhoz”. A legtöbbet támogatott különmegbízottaknak általában közös múltja vagy jelene van a támogatóival. Puppinck példának Fionnuala Ní Aoláin (a Nyílt Társadalom Alapítványok Nemzetközi Női Programjának az igazgatótanácsának elnöke), Dainius Puras (a Nyílt Társadalom Alap litvániai igazgatótanácsának a tagja) és Juan Méndez (a Nyílt Társadalom Igazságszolgáltatási Kezdeményezésének az igazgatótanácsának a tagja) esetét hozta fel, akik a múltjuk/jelenük miatt akár 1,2 millió dollár támogatást kaphattak évente, fejenként.

Aki fizeti a zenekart, az választja a zenét

A különleges eljárásokat koordináló bizottság egyik korábbi elnöke bevallotta, hogy a különmegbízottak támogatói – legyenek azok magáncégek vagy államok – nem filantrópok, hanem politikai célok elérésére törekednek.

– idézte a neve elhallgatását kérő korábbi elnököt a hetilap.

Ezeket a megfigyeléseket a többi 27 interjú is alátámasztotta. Az „adományozók” különféle óvintézkedésekkel szavatolják azt, hogy a pénz elérje a kívánt hatást. A legtöbb adomány éves alapú, és egy „nagy megegyezés”, egy szerződés része, amelyben szerepel a projekt leírása, a tartalma és az elvárt hatása is.

– teszi fel a költői kérdést a hetilap. Victoria Tauli-Corpuz saját bevallása szerint 800.000 dollárt kapott a Ford alapítványtól. Dainius Puras majd’ 625.000 dollárt a Soros György által finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítványtól. Lenne rá lehetőségük, hogy visszafizessék ezeket a pénzeket, ha a „nagy megegyezésüket” megszegik?

Az adományozók nemcsak a tanulmány következtetését, de a tanulmány témáját is megszabják, nem engedik, hogy a különmegbízott a saját területén belül szabadon válasszon. Egy volt megbízott a cikk szerint megerősítette, ez az informális megállapodás egy íratlan szabály a közösségen belül. Az ő esetében, az elsők akik felhívták a kinevezése után a genfi Nyílt Társadalom alapítvány képviselői voltak.

– nyilatkozta a volt ENSZ különmegbízott.

A Nyílt Társadalom Alapítvány nem rejti véka alá ezt a – gyakorlatilag – korrupciós ügyet. A céljuk, hogy olyan „szövetségeket hozzanak létre, melyek segítségével a Nyílt Társadalom program stratégiai céljait elérhetik”. Az egész rendszer teljesen elfogulttá vált, mivel az adományozók nagy részének a célja egy és ugyanaz.

Az alapítványokat és Soros Györgyöt már nem kell bemutatni – így a cikk –, viszont van egy kevésbé ismert, de talán még erősebb párja a Nyílt Társadalomnak: ez a Ford alapítvány. Céljuk, hogy társadalmi igazságot szolgáltassanak, a gender, faji és etnikai igazságtétel mellett. Akármit is jelentsen ez. 2019-ben több mint 14 milliárd dollárral gazdálkodtak, és évente 500-700 millió dollárt költenek egyedül támogatásokra. Az emberjogi szektornak ők a világ legnagyobb finanszírozói, 2017-ben például 387 millió dollárral.

Csak én tudom azt, hogy mivel lehet meggyőzni engem

Soros György szervezete annyira irányítani akarja az emberi jogi mechanizmusokat, hogy a munkadokumentumaikban fekete-fehéren le is írják ezt. 2017-ben kifizettek 100.000 dollárt a Női Globális Vezetői Központnak, egy new jersy-i feminista aktivista központnak, hogy

Az alapítvány a cikk szerint Urmila Bhoolát akarta meggyőzni arról, hogy a házimunkát ismerje el rabszolgaságnak… Amit aztán meg is tett egy évvel később, az ENSZ által megjelentett jelentésben, mely „a rabszolgaság és szolgaság következményei a marginalizált migráns női munkavállalókra a házi munka szektorban világszerte” címet viselte. Külön érdekesség, hogy a Női Globális Vezetői Központban a lobbizással egy bizonyos Melissa Upreti volt megbízva, mert a világ legnagyobb abortuszért lobbizó szervezetének és a Nyílt Demokrácia szervezetnek is a tagja volt. De a legnagyobb mellette szóló indok az volt, hogy ő az ENSZ női diszkrimináció ellen küzdő munkacsoportjának az elnöke. Magyarul, a Női Globális Vezetői Központban dolgozó Melissa Upretinek az a feladata, hogy meggyőzze az ENSZ-ben dolgozó Melissa Upretit és azt a szakértői csoportot aminek ő az elnöke.

Méndez és a kínzás, a Ford alapítvány a dolgok mélyén

Az, hogy a Nyílt Társadalom alapítvány ennyire ismert, semmi másnak nem köszönhető, mint Soros György személyének, mivel

– fogalmazott a cikk. Bár sokak szerint ő a harcias progresszivizmus megtestesülése, vannak nála sokkal erősebb és megbúvóbb szervezetek is, akik szintén az ő ideális világának az eljövetelén dolgoznak. A Ford alapítvány egyik ezek közül, és Juan Méndez jelentése „a gender perspektívák a kínzás és a kegyetlen bánásmód tilalmáról” tökéletesen bemutatja a modus operandijukat, amely kevésbé zajos a Nyílt Társadaloméhoz viszonyítva, ám ugyanolyan hatékony.

Egy évvel azután, hogy az argentin Juan Méndezt kinevezték különmegbízottnak „a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről” témakörben, megalapították a Kínzás elleni kezdeményezést. A hivatalos célja az volt e kezdeményezésnek, hogy „segítse Méndez professzort a munkájában, a megfigyelésben, kivitelezésben és a terjesztésben”.

Négy évvel később, 2015-ben a Ford alapítvány 90.000 dollárt fizetett egy 23 oldalas jelentésért a genderről és a kínzásról.

Egy évvel később Méndez ugyanezt a jelentést beadta az ENSZ-nek is és sose említette a támogatást.

2018-ban elkészült a „Gender perspektívák a kínzásról” című könyv, mely a fent említett elemzésen alapul, és melyet a Ford alapítvány finanszírozott. Mint ahogy az előző részben említettük, mivel az ENSZ által megjelentett irományok irányadóak, így ezt a jelentést is vélhetően majd sok nemzeteken átívelő bíróság fogja hivatkozási alapként kezelni, köztük az Emberi Jogok Európai Bírósága.

A különleges eljárások „NGOsítása”

A legtöbb különmegbízottat nem kell korrupcióval belekényszeríteni abba az ideológiába, amelyet a támogató szervezet elvár tőlük, mivel már alapból vallják őket – derült ki Puppinck jelentéséből. A 2010 óta kinevezett 222 ember közül 52-nek van vagy volt valamilyen titulusa a Ford alapítványban, a Nyílt Társadalom alapítványban vagy valamelyik hozzájuk köthető NGO-ban.

A Grégor Puppinck által meginterjúvolt különmegbízottak szerint ez gyengíti a különleges eljárások rendszerének a tekintélyét, úgymond elNGOsítva azt.

Ezek az egyetemek csak jót akarnak neked

Amikor egy új különmegbízott nem a „háremből” jön, akkor néha toborozzák a munkára. Az essex-i egyetemnek az etéren végzett munkája kiemelkedő. 2015-ben Dainius Puras-t befogadta az essex-i egyetem. Egyetemi docens lett, segítőket kapott, hogy jobban tudja végezni a különmegbízotti munkáját. A Nyílt Társadalom Alapítvány szerint 100.000 dollárt kapott Puras 2017-ben és több mint 380.000 dollárt 2018 azért, hogy „megerősítsék az elkötelezettségét és kutatási kapacitását a különmegbízottnak”. Ugyanezen időszak alatt, Puras saját bevallása szerint csak 5.000 dollárt kapott.

Ez az essex-i példa csak egy illusztráció arra, hogy bemutassa a kapcsolatot az egyetemek, alapítványok és különmegbízottak között – írta meg a francia hetilap. A Nyílt Társadalom Alapítvány több más szakértőt megtámogatott new york-i, new jersey-i és dél koreai egyetemeken. A Ford alapítvány sem maradt ki a buliból, new york-i, washingtoni, arizonai és kaliforniai egyetemekkel.

A Globális Kormányzás informális hálózata

Az emberi jogokat gyakorlatilag elkobozták. Bár a különleges eljárások hivatalának neutrálisnak és függetlennek kéne lennie, Grégor Puppinck kutatása megmutatta, hogy

A jelentése végén Puppinck így fogalmaz:

„Tény, hogy a nagy alapítványok, mint a Ford, Gates vagy Nyílt Társadalom, pénzügyileg átszőtték a teljes globális emberjogi ökoszisztémát. Ezek a nagy alapítványok, NGO-k s egyetemek ugyanonnan jöttek, mint az általuk foglalkoztatott szakértők nagy része. Ez az alvilág egy informális globális emberjogi kormányzási hálót szőtt meg. Ez az alvilág kevésbé vonzó, mint némely fantazmagória, viszont ez az egyszerű valóság. Ez a lassú, ideológiai aláásása és kisiklatása egy egész rendszernek.”

Nyitókép: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin