Ma nehéz döntést hoztam; vagy szembeszállni a fegyveres tálibokkal, akik be akartak törni az elnöki palotába, vagy elhagyni a szülőföldemet, amelyért az életemet áldoztam az elmúlt húsz évben. Ha maradtam volna, sok honfitársam halt volna mártírhalált, Kabul városát megsemmisítették volna, és hatalmas csapás érte volna ezt a hatmilliós várost. A tálibok azt tervezték, hogy eltávolítanak engem, és megtámadják egész Kabult és Kabul lakosait. A vérontás elkerülése végett tehát úgy döntöttem, hogy a legjobb, ha elmegyek.
A tálibok a kard és fegyver ítéletét nyerték el, ezért most honfitársaink méltóságáért, vagyonáért és önbecsülésének védelméért váltak felelőssé. De a szívek legitimitását még nem nyerték el. A történelemben soha nem nyerte el a nyers erő által senki sem a valódi legitimitást, és nem is fogja. Új történelmi prábatétel előtt állnak, így vagy megvédik Afganisztán nevét és becsületét, vagy más helyeknek és hálózatoknak szereznek előnyt. Sok ember és sok törzs fél, és nem bízik a jövőben; a táliboknak biztosítania kell az afgán nemzet, a különböző törzsek, nővérekeink és lányaink biztonságát, hogy elnyerjék a legitimitást és az emberek szívét. Csinálni kelll egy világos tervet, és azt megosztani az emberekkel. A gondolkodás és tervezés terén mindig a népemet fogom szolgálni. Még sok beszélgetés következik.
Éljen Afganisztán.”
A nyugati média és politikusok nagy része Szuez óta a legnagyobb külpolitikai katasztrófának nevezte a válságot, Armin Laschet –Angela Merkel német kancellár lehetséges utóda – „a szövetség alapítása óta történt egnagyobb NATO-kudarcnak” nevezte a tálib hatalomátvételt.
Fotó: AFP