Baljós tüntetés vette kezdetét a szomszéd országban: „mi vagyunk a nép, mi vagyunk Románia, miénk a hatalom!”

Calin Georgescu a tüntetésre mozgósító felhívásában államcsínynek nevezte a választások félbeszakítását.

Hasonló volumenű tiltakozás nem nagyon történt a kommunista hatalomátvétel óta.
Havannától Santiagóig több ezren vonultak utcára, hogy így tiltakozzanak a nehéz gazdasági helyzet és általánosságban véve is a „diktatórikus” vezetés és a rossz kormányzás, illetve a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások ellen. Helyszíni tudósítások szerint a fővárosban a különleges erők és a rendőrök nagy erőkkel jelen vannak. Az EFE spanyol hírügynökség arról számolt be, hogy több helyen erőszakosan léptek fel a békés tüntetőkkel szemben, s a mobilinternetet is lekapcsolták az illetékes szervek. A mintegy 50 ezres lakosságú San Antonio de los Banosban a tömeg azt skandálta, hogy „Le a diktatúrával!”, valamint hogy „Nem félünk!”. Tiltakozás volt Palma Sorianóban, Alquízarban és Guira de Melenában is.
A demonstrációk az interneten szerveződtek, a történéseket a közösségi oldalakon élőben közvetítették. Miguel Díaz-Canel kubai elnök televíziós beszédében az Egyesült Államokat tette felelőssé a tüntetésekért, s felszólította támogatóit, hogy ne üljenek fel a provokációknak. Emellett hangsúlyozta, hogy hívei akár életük árán is készek megvédeni a kormányt. A hatóságok elítélték, hogy egyesek „olyan képet próbálnak sugározni az országról, mintha teljes káosz lenne, ami közel sem felel meg a valóságnak”.
Ez az országban a legnagyobb kormányellenes megmozdulás a Szovjetunió összeomlása utáni súlyos gazdasági válság idején, 1994 augusztusában kirobbant, zavargásba torkolló tüntetés óta.
(MTI)
Nyitókép: Yamil Lage / AFP