A több oltás viszont még mindig nem jelent majd megkönnyebbülést, mert a nyitás egyes fázisait különböző incidenciaértékekhez kötik a németek, a szigor pedig várhatóan később is megmarad majd.
A helyzet tehát elég kilátástalannak tűnik, a németek pedig egyre frusztráltabbak.
A frusztráció kibeszélhetősége, pontosabban kibeszélhetetlensége viszont egyre meghatározóbb kérdéssé válik – és talán nem csak Németországban. A társadalomban sokáig konszenzus uralkodott arról, hogy a korlátozások egyértelműen szükségesek, a minél alacsonyabb incidenciaértékek elérése pedig az állampolgárok mindennapi, normális életébe és alapvető jogaiba való bármilyen mértékű beavatkozást indokolttá tesz.
A több mint egy éve tartó lezárások és korlátozások viszont kifárasztották az embereket, akik közül sokan nem is találkoztak személyesen ezzel a vírussal, valahogyan viszont mégis átalakította az életüket – többnyire nem a jó irányba.
Így jártak például a színészek is. A németországi színházak hónapok óta zárva vannak, a járványhelyzet miatt a filmkészítés is nehezebb, ha egyáltalán lehetséges; és persze a színész is csak ember,