2030-ra a gyakorlatban kimerülnek a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésből származó lehetőségek, így
ezt követően csak a technológiai fejlődés nyújtotta lehetőségekben lehet bízni, ezzel aránytalanul nagy teher hárul az eljövendő nemzedékekre.
Ezen generációk mozgástere várhatóan korlátozottabb lesz, ami azt vetíti elő, hogy szabadságjogaikat is sokkal jobban kell majd korlátozni a most élő generációéhoz képest. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a természetes életkörülményekhez való jog nem tekinthető a klímatörvényben foglalt többi alapjogot gyengítőnek, de a klímaváltozás visszafordíthatatlan mivoltára való tekintettel az idő előrehaladtával mérlegelni kell a többi alapjoghoz való viszonyát.
A határozat továbbá arra is kitért, hogy alkotmányjogi szempontból nem elfogadható, hogy a 2030 utáni célokat elég 2025-ben elfogadni, és az sem, hogy
ilyen horderejű döntések meghozatalára a kormány kapott rendeletalkotási felhatalmazást, kizárva ezzel a Bundestagot és a Bundesratot.