Hosszas tárgyalásokat követően 2019 decemberében fogadták el a német szövetségi klímavédelmi törvényt. Ennek értelmében Németországnak 2030-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentését kell végrehajtania, referenciaértéknek pedig az 1990-es kibocsátási szint számít. A törvény gazdasági szektoronként is külön kibocsátási célértékeket állapított meg, azonban a 2030 utáni intézkedésekre nem tért ki.
Az Alkotmánybírósághoz forduló állampolgárok szerint
a klímatörvény sérti a német Alaptörvényben foglalt élethez és testi épséghez, valamint a természetes életkörülményekhez fűződő jogukat.
Továbbá úgy vélték, hogy a megállapított szén-dioxid-kibocsátási határértékekkel Németország nem tudna megfelelni nemzetközi kötelezettségeinek. A Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény ugyanis a Föld hőmérsékletemelkedését kettő, de legalább másfél Celsius fokkal csökkentő célkitűzést irányzott elő.
Az Alkotmánybíróság a tegnap közétett határozatában megállapította, a törvény önmagában nem sérti a panaszosok élethez és a testi épséghez fűződő jogait, hiszen a törvény alapvetően klímavédelmi célokat hivatott szolgálni. Ugyanakkor a taláros testület egyes panaszosok fiatal korára való tekintettel sérelmesnek tekinti és az alapjogokba történő beavatkozáshoz hasonló hatásúnak tartja, hogy a 2030-ig rögzített intézkedések csak kibocsátáscsökkentést tartalmaznak.
2030-ra a gyakorlatban kimerülnek a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésből származó lehetőségek, így
ezt követően csak a technológiai fejlődés nyújtotta lehetőségekben lehet bízni, ezzel aránytalanul nagy teher hárul az eljövendő nemzedékekre.
Ezen generációk mozgástere várhatóan korlátozottabb lesz, ami azt vetíti elő, hogy szabadságjogaikat is sokkal jobban kell majd korlátozni a most élő generációéhoz képest. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a természetes életkörülményekhez való jog nem tekinthető a klímatörvényben foglalt többi alapjogot gyengítőnek, de a klímaváltozás visszafordíthatatlan mivoltára való tekintettel az idő előrehaladtával mérlegelni kell a többi alapjoghoz való viszonyát.
A határozat továbbá arra is kitért, hogy alkotmányjogi szempontból nem elfogadható, hogy a 2030 utáni célokat elég 2025-ben elfogadni, és az sem, hogy
ilyen horderejű döntések meghozatalára a kormány kapott rendeletalkotási felhatalmazást, kizárva ezzel a Bundestagot és a Bundesratot.
Az alkotmánybíróság a kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban azt is megállapította, hogy a végrehajtói hatalom más államok intézkedéseire való hivatkozással nem csökkentheti a kibocsátáscsökkentésért viselt felelősségét. Németország nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettsége, hogy önerőből, saját döntésekkel hozzájáruljon a globális célok eléréséhez. A német kormánynak 2022. december 31-ig kell összhangba hoznia a szabályozást az Alaptörvénnyel.