Pride-zászló, Kína legyőzése és ukrán tolvajmentesítés: ezeket ígéri Biden leendő külügyminisztere

Az 1962-es születésű Antony Blinken, aki a második Obama-kormányban nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettes, majd külügyminiszter-helyettes volt, az elsőben pedig Joe Biden alelnök nemzetbiztonsági tanácsadója, veterán szakembernek számít az amerikai külpolitikában, 1994 óta dolgozott ilyen-olyan pozíciókban a nemzetbiztonsági tanácsban, illetve a szenátus külügyi bizottságánál – ezután váltott Obama alatt a Fehér Házba. Blinkent január 19-én, kedden hallgatta meg a külügyi bizottság, a huszonkét fős grémium tizenegy republikánus és tizenegy demokrata tagjának volt lehetősége kérdéseket feltenni a leendő külügyminiszternek.

Blinken nyitóbeszédében hangsúlyozta, a felkérés, hogy külügyminiszterként szolgáljon, két okból is nagy megtiszteltetés a számára. Egyrészt hat évig volt a demokrata szakértők vezetője a külügyi bizottságban, és ez a tapasztalat mélységes tiszteletet ébresztett benne a bizottság „kitűnő kétpárti hagyománya, tagjainak és stábjának kalibere, Amerika vezető szerepének erősítéséért végzett munkája”. Másrészt ez a bizottság szavazta meg őt Obama alatt külügyminiszter-helyettesnek, feleségét, Evan Ryant oktatási és kulturális ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkárnak, nagybátyját, Alan Blinkent belgiumi nagykövetnek, édesapját, Donald Blinkent pedig magyarországi nagykövetnek. „Remélem, nem töröm ma meg ezt a sorozatot” – viccelt Blinken.

Miután nagyrabecsüléséről biztosította az őt megerősíteni hivatott bizottságot, Blinken elmesélte, mit jelentett családja számára az Egyesült Államok. Nagyapja, Maurice Blinken „

apja második felesége, Vera Blinken a magyarországi kommunista rezsim elől menekült az USÁ-ba, nevelőapja, Samuel Pisar pedig holokauszt-túlélőként került az Újvilágba. Mikor bajorországi rejtekhelyén egy tankot hallott közeledni, kinézett, és a rettegett náci vaskereszt helyett az amerikaiak ötágú fehér csillagát látta rajta. Nem elmenekült a tank elől, hanem odarohant, a tank fedele felpattant, és egy néger katona nézett vele farkasszemet. Blinken nevelőapja elmondta azt a három angol szót, amit még édesanyja tanított neki gyerekkorában – God bless America –, a katona pedig beemelte a tankba, és a következő katonai repülővel Amerikába továbbította. 

Blinken hangsúlyozta, ha megerősítik jelöltségét, külügyminiszteri munkáját három prioritás fogja meghatározni. Egyrészt az, hogy befektessen a külügy személyi állományába, hogy „biztonságunkat és prosperitásunkat egy olyan diplomatatestület felépítésével növeljük, amely teljes mértékben képviseli Amerikát minden tehetségével és minden sokszínűségével együtt, ami úgy néz ki, mint az ország, amit képvisel” – azaz Biden egy „sokszínűbb, befogadóbb”, ugyanakkor „pártonkívüli” stábot akar.

Másrészt szeretné „revitalizálni az amerikai külpolitikát”, és „kapcsolatba lépni a világgal úgy, ahogy az van, nem úgy, ahogy volt, az erősödő nacionalizmus, visszahúzódó demokrácia, Kínából és Oroszországból érkező rivalizálás, egyéb autoriter fenyegetések és tornyosuló technológiai kihívások világával”. Blinken kifejtette: 

Ha mi nem vezetjük, két dolog történhet: vagy megpróbálja betölteni a helyünket egy másik ország, de úgy, hogy az nem szolgálja a mi érdekeinket és értékeinket, vagy pedig senki nincs helyettünk, és akkor káosz van.” Harmadrészt fontosnak tartja, hogy Amerika vezetői szerepének két oldala legyen, egyrészt a szerénység, másrészt az önbizalom. Blinken kifejti: „sokat kell idehaza dolgoznunk azért, hogy a világban is növeljük a megbecsülésünket”, ugyanakkor „meg tudjuk nyerni a versenyt Kínával szemben, és emlékeztethetjük a világot arra, hogy a nép népért való kormánya a nép konyhájára dolgozik”. 

Blinken emellett világossá tette,

bármilyen párt is volt kormányon. Ez szerinte „nem teszi a végrehajtó hatalmat erősebbé, de az országunkat gyengébbé teszi”, és meghallgatása során többször is jelezte, hogy mindenben igyekszik majd a Kongresszussal együtt dolgozni.

A nyitóbeszéd után a külügyi bizottság szenátorai kérdezték Blinkent. Az akkor még egy napig republikánus vezetésű testületben az első kérdező Bob Menéndez, New Jersey szenátora, a bizottság legrangosabb demokrata tagja volt, aki Iránról és Kínáról faggatta őt. A külügyminiszter-jelölt világossá tette: „Biden elnök elkötelezett aziránt, hogy Irán ne szerezzen nukleáris fegyvert”, valamint „ha Irán visszatér az atomfegyver-megállapodásban foglaltaknak való megfeleléshez, mi is visszatérünk – azzal a céllal, hogy tartósabb és erősebb egyezségre jussunk”. Kínával kapcsolatban Blinken úgy fogalmazott: 

Ron Johnson, Wisconsin republikánus szenátora először a Trump-kormány külpolitikai eredményeiről kérdezte Blinkent, aki egyetértett mind az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti békeszerződéssel (Abraham Accords), mind Koszovó és Szerbia gazdasági kapcsolatainak normalizálásával, Kászem Szolejmáni tábornokért, az iráni Forradalmi Gárda tavaly amerikaiak által semlegesített parancsnokáért „senki nem hullajt könnyeket”, bár Blinken úgy érzi, „ettől az akciótól kevésbé vagyunk biztonságban”, Kínával kapcsolatban pedig kifejezetten örül neki, hogy Trump elnök keményebben lépett fel ellenük, bár ennek módjával nagyon nem ért egyet.

A Líbiában az Obama-kormányzat beavatkozása nyomán előállt anarchikus, fejetlen, terrorveszélyes helyzetről úgy fogalmaz: „egyik pártnak sincs a jó ötletekre monopóliuma”, és alapvetően egy dolgot nem mértek fel helyesen: egyrészt „nem kezeltük helyén teljes mértékben azt a tényt, hogy Kadhafi az évek során bebiztosította, hogy hatalmával ne rivalizálhasson senki, következésképpen nem volt hatékony bürokrácia és hatékony kormányzat, amellyel dolgozhattunk volna, miután ő eltűnt a színről”. Ebből következett, hogy „Kadhafi után több tér maradt a szélsőséges csoportok számára”.

Mitt Romney volt republikánus elnökjelölt, Utah szenátora Kínáról faggatta hosszasan a külügyminiszter-jelöltet. Válaszában Blinken kiemelte: „Nagyon sok feltűnő gyengeség van, amiket Kína továbbra is eltitkol, mikor modelljét terjeszti a világon, de alternatíva híján jobban sikerül ez nekik, mint gondolnánk. A mi kötelességünk bebizonyítani, hogy a mi víziónk, a mi politikánk és a mi módszereink hatékonyabbak, jobban szolgálják az embereket.” Ennek kapcsán felhívta a figyelmet a nemzetközi szervezetek fontosságára: „Ha visszahúzódunk a világból, visszahúzódunk az intézményekből, visszavonulunk a vezető szerepből, amelyet a szabályok és normák formálásában játszottunk,

Kitért arra is, hogy a technológiailag fejlett demokráciáknak be kell bizonyítaniuk, modelljük hatékonyabb, mint a technológiailag szintén fejlett diktatúráké. Romney Tajvannal kapcsolatos kérdésére óvatosabban válaszolt: úgy fogalmazott: „szeretném, ha Tajvan nagyobb szerepet játszana a világban, ideértve a nemzetközi szervezeteket is, amennyiben azok a szervezetek nem szabják az országstátuszt a tagság követelményéül, Tajvan legyen tag, de más esetekben is vegyen bennük részt.”

Jeanne Shaheen, New Hampshire demokrata szenátora az Alekszej Navalnij ellenzéki vezető bebörtönzése kapcsán Oroszországban kialakult helyzetre kérdezett rá. Blinken ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: „rendkívüli, mennyire félni látszik egyetlen embertől Vlagyimir Putyin, azt hiszem, ez magáért beszél. Navalnij úr szerintem oroszok millióinak és millióinak hangja, és az ő hangjukat Oroszországban hallani kell. Az, hogy az ő hangjukat Navalnij úr elhallgattatása által próbálják elhallgattatni, olyasvalami, amit szigorúan elítélünk.”

Lindsey Graham, a Brett Kavanaugh és Amy Coney Barrett legfelsőbb bírósági bírák meghallgatásain ismertséget szerzett dél-karolinai republikánus sztárszenátor a védjegyévé vált eldöntendő kérdésekkel bombázta Blinken külügyminiszter-jelöltet, akivel meglepően sok mindenben egyetértésre is jutottak. Graham szenátor megkérdezte Blinkent, mit üzenne a migránskaravánban Amerika felé tartó embereknek, aki erre úgy válaszolt, „azt mondanám, ne jöjjenek”. Graham megjegyezte, hogy „ez egy jó üzenet”, majd érdeklődött,

Graham megemlítette, hogy Mike Pompeo volt külügyminiszter „népirtásnak” nevezte mindazt, amit Kína az ujgur koncentrációs táborokban művel – Blinken úgy reagált, „ez az én véleményem is”. Arra a kérdésre, hogy félrevezette-e Kína a világot a koronavírussal kapcsolatban, Blinken igennel válaszolt. Egyetértett a szenátorral abban, hogy Irán a világ legnagyobb terrorfinanszírozó állama, és abban is, hogy Izrael nem egy rasszista állam. Jelezte, hogy osztja Graham aggodalmait az Al-Káida, az Iszlám Állam és más muszlim szélsőséges terrorszervezetek kapcsán. Graham a kérdései végeztével úgy fogalmazott, „szerintem Ön kitűnő választás, a megerősítésére szándékozom szavazni”.

Chris Murphy, Connecticut demokrata szenátora Ukrajnáról kérdezte a leendő külügyminisztert. Blinken úgy fogalmazott: „amennyire Oroszország külső fenyegetés, annyira belső fenyegetés a korrupció, az ország hatékony irányítására képes intézmények hiánya, és ezekben is segítenünk kell az ukránoknak”.

Tim Kaine, Virginia demokrata szenátora, Hillary Clinton volt alelnökjelöltje felhánytorgatta Mike Pompeónak, hogy a külügyminiszteri hivatalhoz fűződő hagyományokkal szakítva beszédet mondott egy republikánus kampányrendezvényen, és Blinken lelkére kötötte: „ha a mi oldalunkon kampányrendezvényen látlak, nagyon csalódott leszek”. Blinken biztosította a szenátort, hogy alatta a State Department

Hozzátette, hogy a külügy közelében eltöltött huszonöt éve alatt tíz diplomatából kilencről nem tudta megmondani, republikánus, demokrata vagy elkötelezetlen-e az illető, mert ezek az emberek a nemzeti érdeket szem előtt tartó szakemberek, nem politikusok. Kaine Izraellel kapcsolatos kérdésére Blinken így reagált: „A kétállami megoldás, bármilyen messzinek tűnjön is, továbbra is a legjobb – és feltehetőleg egyetlen – módja annak, hogy Izrael, mint zsidó és demokratikus ország jövőjét garantáljuk, a palesztinoknak pedig természetesen megadjuk azt az országot, amelyhez joguk van.”

Rand Paullal, Kentucky republikánus szenátorral való pengeváltása során Blinken nagy meglepetést okozott, amikor kijelentette: támogatja azt, hogy az Oroszországgal közvetlenül határos, azzal Abházia és Dél-Oszétia miatt rendezetlen viszonyt ápoló Grúzia csatlakozzon a NATO-hoz. „Ha egy Grúziához hasonló ország képes megfelelni a NATO-tagság követelményeinek és hozzájárulni kollektív biztonságukhoz, az ajtó nyitva marad” – fogalmazott, hozzátéve, hogy Oroszország NATO-tagállammal még soha nem került fegyveres konfliktusba.

Ed Markey massachusetts-i demokrata szenátorral Blinken az LMBTQ-jogok nemzetközi képviseletéről értekezett. Blinken aggódva számolt be arról, hogy „idén volt a legmagasabb a meggyilkolt transzneműek száma, főleg a színesbőrű nőké”, ez pedig egy olyan probléma, amivel a State Department azonnali hatállyal foglalkozni fog. Azonnal elrendeli majd azt is, hogy

Hasonlóan viszonyult Blinken a Cory Booker New Jersey-i demokrata szenátor által felvetett sokszínűségi kérdésre is, biztosítva a szenátort arról, hogy hivatalba lépése után rövidesen sokszínűségügyi vezetőt fog kinevezni a minisztériumban, illetve támogatja azt, hogy az Egyesült Államok fejlődő országoknak juttasson vakcinát.

Utolsóként Ted Cruz, Texas republikánus szenátora kérdezett. Az Északi Áramlat 2 gázvezetéket érintő kérdésére Blinken ugyan azzal válaszolt, hogy rossz ötletnek tartja a nemrég szinte kulcsrakész állapotban leállított építkezést, de megkerülte Cruz arra vonatkozó kérdését, hogy miként fog az Egyesült Államok ellenállni annak az Északi Áramlat 2 ügyében kifejtett német nyomásnak. Egy dologban azonban jutott a meghallgatás végére is egyetértés: Blinken biztosította Cruzt arról, hogy Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának, és az izraeli nagykövetség helye az ő hivatali ideje alatt bizonyosan nem fog változni.