Brit bíróság: a nemváltoztatás kamaszoknak nem való

2020 decembere jelentős precedenst hozott

2020 decemberében a brit bíróság a Bell v Tavistock nevű ügy kapcsán arról döntött, hogy a továbbiakban általánosan tiltott lesz 16 éven aluli gyermekek számára pubertásgátló szert felírni; kivétel e szabály alól, ha a pubertásgátló („puberty blocking drugs, PB”) alkalmazását bíróság felügyeli. 

Az ügy két brit (nőként született) hölgy keresete nyomán indult meg a brit egészségügyi szolgálat (National Health Service, NHS) szakosított szervezete ellen. Az NHS Foundation Trust keretein belül működő, specialistákból álló Gender Identity Development Service (GIDS, nyers fordításban nagyjából annyit tesz, hogy „nemi szerep alakító szolgálat”) feladata, hogy az itt alkalmazott kezelések mérsékeljék a páciensek szenvedését, amelyet a születési és társadalmi nemük közötti eltérés felismerése okoz (klinikai nevén: nemi szerep diszfória, amelyről bővebben itt olvashat).

A procedúrát követően azonban többé már nem kívánta férfiként azonosítani magát, így megkezdte eredeti neméhez való „visszatérését”.

A felperesi előadásból sok minden kiderül arról, hogy min mehet keresztül az, aki nemváltoztatásra vállalkozik

Történetén keresztül mind a bíróság, mind pedig a külső szemlélő átfogó képet kaphatott arról, hogy milyen testi-lelki hullámvasúton megy keresztül egy hasonló helyzetben lévő fiatal.

A nőként született felperes ugyanis eleve traumatikus gyermekkoráról számolt be:

Fokozatosan fordult a megoldás irányába, így 14 évesen eljutott azokhoz a YouTube-videókhoz, amelyek a nemi szerep diszfóriával foglalkoznak. 

„Azt hittem, végre-valahára választ kaptam arra, hogy miért is éreztem magam mindig is túlzottan maszkulinnak, egyszersmind kényelmetlenül női testemben – s miért is állok sokkal közelebb egy sztereotipikus kisfiúhoz, mint egy sztereotipikus kislányhoz, már ami az önkifejezésemet és érdeklődésemet illeti.” - vallott gyermekkoráról a felperes, aki problémája kapcsán 15 éves korában került kapcsolatba a brit egészségüggyel, ahol egymással ellentmondó tanácsokat kapott.

Jóllehet a kamaszokkal és gyermekekkel foglalkozó mentálhigiénés csoporttól azt a tanácsot kapta, hogy ne bocsátkozzon biológiai nemváltásba, a felperes ezeket a tanácsokat sokkal inkább értékelte kihívásként, mint megszívlelendő szakvéleményként.

Fontos adalékul szolgál a történethez, hogy a felperes saját bevallása szerint – dacára annak, hogy felvilágosítást kapott arról, hogy termékenységét reálisan elveszítheti – 16 évesen célként csakis az lebegett a szeme előtt, hogy minél előbb tesztoszteront kapjon; a gyermekvállalás kérdése ekkor cseppet sem foglalkoztatta.

Később, immáron egy felnőtt nemváltoztató klinikán, magát „magas, erős fizikumú fiatalemberként” vizualizálta, aki semmilyen mértékben sem különbözik egy biológiai férfitól. Hormonkezelésben a felperes 17 éves korától kezdve részesült, amelynek hatásai röviddel a szedés megkezdését követően máris jelentkeztek: az intim testtájakat érintő változások mellett mélyebb lett a hangja, és egyre dúsabb test- és arcszőrzete kezdett el növekedni.

3 évvel a tesztoszteron-kúra megkezdését követően azonban a felperes elkezdte kétségbe vonni korábbi döntését. „Komoly aggályaim keletkeztek a nemváltoztatással kapcsolatban. Ezek az aggodalmak főként abból táplálkoztak, hogy ekkortájt kezdtem el észrevenni, hogy valójában mennyire is különbözök egy valódi férfitól, még a testemben áramló tesztoszteron ellenére is.” - számol be élményeiről a felperes, aki így folytatta: „Mindemellett ekkorra már számos esetben tapasztaltam olyat, hogy nem tudok bizonyos mozzanatokat mire vélni, valahányszor egy biológiai férfival társalogtam. (…) Rendszerint értetlenkedtem ezekben a szituációkban, valahányszor ezzel a mintegy rejtett »kódnyelvvel« találtam szemben magam.”

A felperes ezzel párhuzamosan az online világban próbált segítséghez folyamodni. Internetes fórumokat böngészve lépett kapcsolatban más transznemű személyekkel, s e portálokat böngészve azt találta, hogy mindenki egyetért abban, hogy a fenti és az ahhoz hasonló gondolatok a nemváltással együtt járnak.

A felperes így minden kétsége ellenére – 20 évesen – műtéti úton távolíttatta el emlőit, hogy aztán a bevatkozást követő évben rájöjjön: az a tinédzserkori álom, hogy nőként valaha férfivá váljon, egyszerűen nem lehetséges. „Valahányszor a tükörbe néztem, egyre csak egy szakállas nő látványa fogadott – ami valójában voltam.

- áll a felperes vallomásában.

Az ítélet: egy átlagos 16 éves gyermek nem képes átlátni azt, hogy mivel jár a nemváltoztatás

A szóban forgó per alkalmával tehát a felperesek – így a nemváltoztatáson átesett személy is – azzal érveltek, hogy egy 18 éven aluli páciens nem rendelkezik kellő belátással ahhoz, hogy a pubertásgátló szer adagolásához hozzájáruljon. A bíróság ezt az érvelést kiváltképp a 16 éven aluli alanyokra vonatkozóan osztotta. 

„A kompetens szemléletmód feltételezi, hogy a jogalany – ez esetben a gyermek – elégséges ismerettel rendelkezik azokról az objektív tényezőkről is, amelyek az illető pillanatnyi körülményein túlmutatnak, és súlyozottan eshetnek latba az illető jövőjének alakulása szempontjából is” – áll az ítéletben. 

Márpedig – folytatódik a döntés – „nyilvánvalóan problémát okoz egy 16 éven aluli gyermek számára, hogy kellő súllyal mérlegelje a pubertásgátlószer szedését kísérő tényezőket.” A Bíróság szerint ugyanis, dacára annak, hogy egy gyermek ugyan képes lehet értelmezni például a terméketlenség fogalmát, tudata nem igazán fogja át azt, hogy ez mivel is jár későbbi felnőtt élete során. 

- írja a bíróság.

Összetett és érett gondolkodásmód szükséges ahhoz, hogy minden releváns tényező egyértelművé váljon

Ehhez ugyanis az illetően például a következő tényezőket kellene együttesen mérlegelnie: a pubertásgátló kezelés közvetlen pszichés és biológiai mellékhatásain túlmenően értékelnie kell magában azt, hogy a pubertásblokkoló szert követően a páciensek jelentős hányada lép tovább, s kezd bele nemváltoztató hormonok szedéséhez, s a folyamat részeként műtéti beavatkozásokra is sor kerülhet – magyarán nemváltoztatás során a pubertásblokkoló szer reálisan egy jéghegy csúcsát jelenti csak. 

Ebből következően az adott esetben 16 éven aluli kiskorúnak tudnia kellene mérlegelnie azt is, hogy pontosan milyen mellékhatásai, következményei vannak például egy emlőeltávolításnak is. Számolnia kell továbbá a terméketlenné válás lehetőségével és a testi szexuális funkciók rendellenes működésével is.

Ahogy arra a bíróság rámutat, a sor itt közel sem ér véget: amellett, hogy fel kell fognia azt, hogy az eljárás még ma is gyerekcipőben jár és sok a feltáratlan probléma, a páciensnek tudatában kellene lennie azon társadalmi hatásoknak is, amely a nemváltoztatással együtt járhatnak – az esemény ugyanis minden bizonnyal ugyanis befolyásolhatja meglévő kapcsolatrendszerét, baráti körét is. 

Tekintettel arra, hogy a brit bíróság megítélése szerint általánosságban nem lehet elvárni egy 16 év körüli gyermektől, hogy a fenti szempontokat összességében értékelje, így a pubertásgátló szerek is csak egyedi esetekben, bírói felülvizsgálat mellett írhatóak fel.

A fenti kompetenciavizsgálat egyébként egy korábbi, még a ’80-as évek közepe táján született precedensből származik. A Gillick v West Norfolk és Wisbech Health Authority nevű ügy óta ugyanis a bíróságok úgy nevezett „Gillick-kompetenciát” tulajdonítanak annak a 16 éven aluli gyermeknek, aki elegendő belátással rendelkezik a fenti procedúrát illetően.

Vannak, akik bagatellizálják a pubertásgátló szerek jelentőségét

Egy, az ítélet kapcsán napvilágot látott oxfordi kommentár – elismerve ugyan, hogy a bíróság érvelése jórészt helytálló, javarészt a pubertásgátló szerek jelentőségének kisebbítésére törekszik. A kommentár szerzője szerint ugyanis mind a pubertásgátlószerek, mind a nemváltoztató hormonok adagolásának megkezdését, mind pedig a műtéti beavatkozást a páciens hozzájárulása előzi meg; a nemváltoztatás második és harmadik stádiuma pedig egyébként sem feltételezi a legelső – vagyis a pubertásgátló – beadását. 

A szerző szerint mindemellett

A cikk apropójául szolgáló ítélet egyébként foglalkozott a pubertásgátló jelentőségével. Az eljárásban felkért orvosszakértő szerint a pubertásgátlók alkalmazásának elsődleges indoka, hogy „gondolkodási időt” adjon a fiatalok számára gender identitásukat illetően. 

Egy az ítéletben idézett szakértői jelentés szerint „a pubertás gyógyszeres úton való felfüggesztésének célja, hogy egy szexuális hormonoktól semleges környezetet biztosítson a fiatalok számára, hogy szabadon dönthessenek arról, hogy felnőtt életük során folytatják-e a nemváltoztatást.”

Csakhogy – ahogy az az ítéletben is áll – e „gondolkodási idő” közel sem tekinthető semleges eljárásnak; az idő ugyanis nem áll meg, s pusztán ez a tény kézzel foghatóan befolyásolja a gyermek pszichéjét és fizikumát. A pubertásgátló szer ugyanis megfosztja a gyermeket pubertással együtt járó rendes biológiai fejlődéstől. 

Ebből pedig a bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy mindez azt eredményezi, hogy az adott gyermek testében és személyiségében nem mennek végbe azok a folyamatok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy egyén megfelelő súllyal értékelje például a fentebb leírt szempontokat.

Dobozi Gergely