Maradnak a tradíciók, vagy jöhet a történelemrombolás? - John Fonte értékel

John Fonte politológus szerint a novemberi választás kapcsán nem csupán kultúrharcról van szó, hanem az amerikai rezsim jövőjéről. A rezsim alatt nem kizárólag a kormány jellegére utal, hanem az amerikai kultúrára, életmódra és a társadalmat szervező alapvető elvekre összességében. A Hudson Intézet munkatársa szerint

Egyik oldalon a Biden által képviselt „woke baloldal” sejlik fel, amely a hagyományos amerikai rezsim legitimációjának megfosztására törekszik. A másik oldalon pedig természetesen Trump, aki az alapító atyák által lefektetett, írott elveken és a megélt kultúrán alapuló amerikai életmód megőrzését tűzte ki célul. 

A woke forradalmi ideológiája – amely az amerikai felsőoktatásban évtizedek óta bontogatja szárnyait – a középosztálybeli értékekkel és az amerikai kormánnyal szemben határozza meg magát.

Sajátos társadalomfelfogása mentén a woke a közösséget elnyomó-elnyomott csoportokra osztja fel. Ez a megközelítés a faji, etnikai, gender szempontokat hangsúlyozza, ennek jegyében pedig elhatárolódik a politikai szabadság, valamint az egyéni szabadság alapelveitől. 

Fonte szerint az ideológia mögött álló mozgalmak – Antifa, Black Lives Matter – nem is tagadják, hogy a társadalmi igazságosság eléréséhez el kell törölni a szólásszabadság bizonyos garanciáit ahhoz, hogy az identitáspolitika „átsöpörhessen” az amerikai intézményeken s a társadalom egészén. 

A deklaráltan marxista vezetőkkel rendelkező mozgalmak hosszú távú forradalmi célja a kapitalizmus és az alkotmányos demokrácia megdöntése, hogy annak romjain egyfajta „antirasszista” rezsim állhasson fel majd – mutat rá Fonte, aki szerint a demokrata politikusok által tett kijelentések és a zavargások megfékezésére irányuló (erős) politikai akarat hiányának fényében megállapítható, hogy

a Demokrata Párt felett a woke baloldal átvette az irányítást.

A balratolódást Fonte igazolni látja Biden és Kamala Harris alelnökjelölt retorikájában is, akik rendszeresen fogalmaznak úgy, hogy a politikai rezsim faji alapon „soha” nem tekintette „teljes mértékben embereknek” azokat, akik a társadalmi kisebbséghez tartoztak. 

Továbbá, a narratíva szerint az a politikai rezsim, ami ma is a hatalom alapja, mindig is „marginalizálta, démonizálta, elkülönítette és elnyomta” ezeket az embereket, s hogy e „rendszerszintű rasszizmus” évszázadok óta jellemzi Amerikát – emiatt pedig maga a rezsim is illegitim.

Úgy véli, hogy ez a szóhasználat és megközelítés egyértelműen arra utal, hogy

Bidenék nem érik be a jelenlegi elnök személyével, s teljes hagyományos amerikai közjogi berendezkedést mozdítanák el a legitimitás talajáról. 

A baloldal részéről gyakori érv, hogy valójában csak az alapító atyák által lefektetett alapelvekért küzdenek. Fonte azonban rámutat, hogy a faji és nemi csoportok arányos képviseletének, vagy az eredmények egyenlőségének (idegen szóhasználattal „equality of outcomes”) semmi köze ezekhez az alapelvekhez. 

E mögött valójában a marxizmus ideológiájából fakadó rendszerszintű elnyomás koncepciója húzódik – mutat rá a szerző.

Trump ezzel szemben az eddig ismert amerikai életforma, kultúra és alapelvek megerősítésének retorikáját alkalmazza,

és elutasítja a társadalmi rend megdöntésére vonatkozó elképzeléseket.

Ezen elképzelését az elnök július 3-ai beszédében húzta alá, amit Trump kiemelten szimbolikus helyen, a négy amerikai elnököt (Washington, Jefferson, Lincoln és Roosevelt) megformáló Rushmore-hegy sziklái mellett tartott. 

Fonte megjegyzi, hogy az elnököt kritika is éri amiatt, mert nem követi a média által megkövetelt trendeket és a demokraták által meghatározott progresszív narratívát; Sőt – mutat rá a szerző –

Trump kommunikációs fordulatai újdonságot jelentenek a korábbi republikánus vezetőkhöz képest annyiban, hogy a jelenlegi elnök megkérdőjelezi és felszólal azok ellen a paradigmák ellen, amelyeket a progresszív közösség diktál. 

Trump „ellentámadásai” tehát láthatóan feldühítik a woke baloldalt, akik úgy képzelték, hogy a forradalmat a jobboldal ellenállása nélkül tudják véghezvinni – összegzi gondolatait Fonte. 

A 2020-as választásokat tehát az az alapvető kérdés fogja meghatározni, hogy

az amerikai életmód alapvetően jó és védendő, vagy pedig hibás és gyökeres átalakításra szorul?

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.