„Házi négerek” – erősödik a jobboldali feketék mozgalma

Kiállt Donald Trump mellett az egész életében demokratákra szavazó michigani Flint közgyűlésének fekete elnöke – írja a Breitbart. Maurice Davis úgy fogalmazott: „Trump elnök gyűlölködik? Megmondom nektek, kik gyűlölködnek: a demokraták gyűlölködnek”. Hozzátette: még négy éve is Hillary Clintonra szavazott. S megjegyezte: „nem vagyok Tom bácsi”.

Tom bácsi? Uncle Tom? 

A FiveThirtyEight választási szakportál szerint ugyan a feketék többsége demokrata szavazó, ami idén, 2020-ban sem változik, de Donald Trump beleharapott a demokraták fekete tortájába: az UCLA Nationscape felmérései szerint

Egy júliusi felmérés ráadásul azt mutatta ki, hogy a 18-29 éves feketék 35 százaléka kedveli az elnök bizonyos álláspontjait, szemben a 60 év felettiek 10 százalékával. A hispán szavazóknál is ez a helyzet: a 45 év alatt hispánok 35 százaléka Trump-párti – négy éve csak 22 százalékukról volt elmondható ugyanez. Van itt ugyanakkor egy nemi különbség: a fekete férfiaknak összességében 80 százaléka Biden-párti; a fekete nőknél ez a szám 90 százalék. 

Tom bácsinak lenni

„Nagyon érdekelnek a feketék gondjai. De minden ember gondjai érdekelnek. Szeretem objektíven nézni a dolgokat. Hangot adok annak, hogy szerintem milyen politikai intézkedések segítenének nem csak a feketéknek, hanem minden embernek. És mivel ellenzékben vagyok, ezért Tom bácsinak számítok. Régen nagyon felhúztam magam, ha letombácsiztak. Ma már nem érdekel” – mondja az idén megjelent, Uncle Tom című film elején egy fekete szaki. Tom bácsi – vagy „House Negro”, azaz „házi nigger”, esetleg – lefordíthatatlan – „coon”, ami ugyanezt jelenti: becsicskuló néger, aki a fehérekhez dörgölőzik. 

Tom bácsinak, Uncle Tomnak, a gazdájához hű rabszolga közmondásos figurájának nevén a republikánusokra szavazó feketéket szokták nevezni, mivel a demokrata párti feketék a fehérek kiszolgálójának tartják őket.

Egy fekete lelkipásztor filmbéli magyarázata szerint 

a republikánusokra szavazol, támogatod az olyan dolgokat, mint a kemény munka, a felelősség és az alacsony adók. 

Vagy ahogy egy fiatal gyerek mondja: ezen nézet szerint – mely elvileg a rasszizmus és fehér felsőbbrendűség ellen küzd – csak a bőrszínünk szerint tudunk gondolkodni, nem az eszünkkel. 

Larry Elder, Thomas Sowell, Robert L. Woodson, Stephen Broden, Jesse Lee Peterson, Herman Cain, Carol M. Swain, Allen West, Chad O. Jackson and Candace Owens – róluk szól az Uncle Tom című idei film, Justin Malone-nek a mainstream média által nem túl felkapott rendezése. A filmről és a republikánus feketékről némi történelmi kitérő után ejtünk szót.

Blexit?

Egyikük, Candace Owens indította el a Blexit-mozgalmat. Owens okos, attraktív, harmincas fekete amerikai nő.

A Blexit-mozgalom célja pedig a feketék kiléptetése – na nem Amerikából, hanem a Demokrata Párt szavazói bázisából. Azaz a feketék átirányítása a Republikánus szavazótáborba.

Ez azért is fontos lenne, mert míg az amerikai feketék 15-20 százaléka tartja magát konzervatívnak, addig csak egytizedük szavaz a republikánusokra. A 328 millió lakosnak a 13,4 százaléka, 45 millió ember fekete.

Demokrata Párt: a rabszolgaság és szegregáció pártja

Mindez ugyanis már csak azért is érdekes, mert a Republikánus Párt elsősorban a rabszolgaság ellen jött létre az 1850-es években, legalábbis annak terjedését kívánta megakadályozni, s ez annak az Abraham Lincolnnak a pártja, aki – ugyan valószínűleg taktikából, de mégis – kiadta a Felszabadítási Kiáltványt a polgárháború közepette. 

A Demokrata Párt viszont a rabszolgatartók pártja volt, a polgárháborút követően pedig az évtizedek alatt kialakult szegregációt kívánta bebetonozni. Minthogy az amerikai Délen a Republikánus Párt (Lincoln pártjának) politikusai az ötvenes évekig persona non graták voltak, a Déli Tömbnek (Solid South) is nevezték azt a jelenséget, hogy

azaz errefelé gyakorlatilag egypártrendszer uralkodott az ötvenes-hatvanas évekig. 

A Déli Tömb az ötvenes évektől kezdve bomlott fel Truman, Kennedy, Lyndon B. Johnson és más elnökök polgárjogi kezdeményezései nyomán. 1952-ben a demokraták négy déli államban (Virginia, Tennessee, Florida, Texas) vereséget szenvedtek, a republikánus Dwight D. Eisenhower támogatottsága pedig 50 százalék felé kúszott a régióban. 

A republikánus Eisenhower a polgárjogi küzdelem mellett

A feketék polgárjogi küzdelmeit azonban óvatosan Eisenhower is támogatta az ötvenes években, csak ott hozva egyértelmű döntéseket a polgárjogi mozgalom mellett, ahol világosnak érezte hatáskörét és egyértelműnek a legitimációját. Így például deszegregálta Washington, D.C., azaz a szövetségi kerület iskoláit és szövetségi intézményeit; valamint ilyen irányú lépéseket tett a hadsereg és a szövetségi munkahelyek terén is. 

1957-ben Eisenhowerék javaslatára a kongresszus megszavazta azt a Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act), amely létrehozta a Polgárjogi Bizottságot (Civil Rights Commission), és azzal együtt felhatalmazta az Igazságügyi Minisztériumot, hogy nyomozzon a szavazati jogok megsértése ügyében. 

1957 szeptemberében bekerült a hírekbe az arkansasi Little Rock: Orval Faubus kormányzó bevetette az arkansasi Nemzeti Gárdát, hogy úgymond fenntartsa a rendet, azaz megakadályozza a feketék felvételét, amikor a Central High iskolába fel akartak venni kilenc fekete diákot. Végül Eisenhower saját irányítása alá vette az arkansasi Nemzeti Gárdát, és maga küldte azt a rend fenntartására – és a feketék felvételének biztosítására.

A legtöbb polgárjogi törvény megszavazásához a republikánusok szavazataira is szükség volt. A Déli Tömb épp azért bomlott fel, mert

Robert L.Woodson

A republikánus fordulat

Nem csak az kezdte ki ugyanakkor a déli tömböt, hogy a két párt szövetségi szinten egyre inkább egységesen lépett fel a szegregáció ellen. Hanem az is, hogy a déli demokrata szavazási hagyomány és a republikánusok utálata egyre kevésbé tükrözte a két párt értékrendjét. A 19. század folyamán, de még a huszadik század első felében sem volt párosítható mai értelemben vett ideológia egyik párthoz sem, ráadásul a Demokrata Párt a polgárháború óta északi és déli szekcióra oszlott. De egyre gyakrabban fordult elő az idők folyamán, főleg a Délen, hogy a szavazók nem ugyanarra a pártra voksoltak helyi szinten, mint szövetségi szinten. 

A huszadik század közepére, főleg a hatvanas évekre pedig teljesen egyértelmű volt, hogy a déliek értékrendjét sokkal inkább tükrözi szövetségi szinten a Republikánus Párt, mint a Demokrata Párt. Mind a Dél vallási attitűdjei, mint etnikai homogenitása, mind gazdaságpolitikai ízlése egyre inkább a republikánusokéval került harmóniába; az egyre urbánusabbá,

A déli városi értelmiségiek és üzletemberek számára, akárcsak a vidékiek számára a demokraták túlságosan liberálisok és bizniszellenesek voltak. 

1964-ben a republikánusok elnökjelöltje Barry Goldwater volt, s a demokraták déli támogatottsága erősnek tűnt a kampányban – a választást meg is nyerte Lyndon B. Johnson. Ugyanakkor Goldwater sok déli szavazatot vitt el. Goldwater programja a visszafogott állami költekezés, a fiskális konzervativizmus, a kommunizmusellenesség, a nagyobb katonai költekezés és a tagállami jogok kombója volt: klasszikus szett, amit ő igen markánsan képviselt. 

A déli fehérek egy jelentős része számára attraktív volt, ahogy az is, hogy nem szavazta meg az 1964-es polgárjogi törvényt, mivel szerinte a deszegregáció a tagállamok feladata lett volna, s ez nem szövetségi terület. Goldwaternek jelentős támogatottsága volt a Mélydélen, ahol több államban választottak republikánus kongresszusi képviselőket – ez pedig addig szokatlan jelenség volt. A szegregacionisták örömmel csatlakoztak Goldwaterhez, akivel kapcsolatban máig az él a baloldali köztudatban, hogy a „déli stratégia” alkalmazásával, azaz a déli fehérek rasszizmusára való rájátszással hozta helyzetbe a Republikánus Pártot a déli fehérek szívében.

Akik ilyeneket mondanak, azok egyvalamiről feledkeznek meg: Goldwater szenátorként egyértelműen ellenezte a szegregációt, ami kiderül nyilatkozataiból és leadott szavazataiból is, csak az azt megtámadó taktikával nem értett egyet. Mindenesetre emiatt a fordulat miatt van az, hogy

az őket támogató feketéket pedig Tom bácsiknak. 

Candace Owens

A legabszurdabb dolog, amit valaha mondtak rólam, az az, hogy feketeként fehérfelsőbbrendűség-hívő vagyok – teszi hozzá Candace Owens, aki 2016-ban még Obamára szavazott, azóta viszont republikánus és Trump-szavazó lett. Owens újságírást tanult az egyetemen, utána a Vogue-nál dolgozott, majd egy New York-i cégnél az elnökhelyettességig vitte. 2015-ben a Degree180 markeringügynökség ügyvezetője volt, ami egy Trump-ellenes blogot is működtetett. 

2016-ban aztán elindított egy SocialAutopsy című oldalt, ahol nyilvánossá tette az internetes zaklatások elkövetőinek oldalát, elérhetőségét, és bekerült az úgynevezett GamerGate-ügybe, aminek keretében az internetes videójátékok világában jelenlévő szexizmus lett volna a fő téma.

miközben jobboldali megmondóemberek biztosították a támogatásukról. A fekete hölgy egyik napról a másikra konzervatív lett.

2017-ben már arról vált ismertté Owens, hogy Trumpot védi, kritizálja az intézményes rasszizmus elképzelését és a baloldali identitáspolitikát. Még ugyanebben az évben elindította a Red Pill Black YouTube-csatornát, ami a fekete konzervativizmus fóruma. 2018-ban Kanye West azt twittelte: „imádom, ahogy Candace Owens gondolkodik”. Owens 2018-ban republikánusként regisztrált. Ma saját showja van a PragerU YouTube-csatornáján. 

2020 áprilisában bejelentette, hogy szívesen elindulna egy szenátori vagy kormányzói posztért, de csak demokrata jelölttel szemben. A Guardian természetesen „ultrakonzervatívnak” nevezte őt (kérdés, kik a szimpla konzervatívok a Guardian szerint, Owens magyar mérce szerint ugyanis egy mérsékelt patrióta liberális). Owens elítéli a Black Lives Mattert, és szerinte az Antifa sokkal nagyobb probléma, mint a Ku Klux Klan (és igaza van, a KKK ma jelentéktelen). 

Ellenzi a jóléti kiadásokat, és támogatja a fegyvertartást. 

Larry Elder

Laurence Allen Elder jogász, író és rádiós Los Angelesben született, habár édesapja még georgiai volt. Jogász és politológus diplomája van. 1988-ban a Fabric című tévéshow társ-műsorvezetője volt, ami aztán Larry Elder Show-ra váltotta a nevét. Emellett hősünk számos csatornán dolgozott az évek folyamán. Elder magát libertáriusnak tartja – egyben republikánus szavazó. 2004-ben Busht, 2008-ban McCaint támogatta az elnökválasztásokon. 

Tom bácsik (és nénik) az Uncle Tomban

Jobboldali republikánus Robert L. Woodson, aki polgárjogi aktivista volt, egyben szegény környékek revitalizációs programjaival foglalkozott. 

A texasi Dallasban élő Stephen Broden legyőzte demokrata ellenfelét, és kongresszusi képviselő volt a republikánusok színeiben. Az amúgy baptista lelkipásztor a Tea Party szóvivője, egyben kommentátor a Fox News-on. 1999-2002 között republikánus választókerületi elnök volt, és megkapta a „Republikánus Párt Harcosa” kitüntetést (Champion of the Republican Party). 

Az alabamai születésű Jesse Lee Peterson rádiós műsorvezető ma a nagyon demokrata Kaliforniában él. Ellenzi a fegyvertartás korlátozását, az abortuszt, az illegális migrációt, a marxista gyökerű fekete jogvédő szervetezetet, a NAACP-t. Peterson nem szeretné, ha muszlimok szolgálnának a kormányban, és még olyat is nyilatkozott, hogy hálát ad a rabszolgakereskedelemért, mert ha az nem lett volna, akkor most Afrikában kellene lennie. 2019-ben a YouTube állítólagos gyűlöletbeszéd miatt megszüntette YouTube-csatornája hirdetési támogatását.

Jesse Lee Peterson

Herman Cain üzletember Memphis szülötte, a Tea Party aktivistája. Georgiában született és matematikából, majd informatikából diplomázott – eközben a haditengerészetnek dolgozott, majd egy vállalat alelnökségéig vitte, hogy utána több cégnél kipróbálja magát. Egyszer az elnökjelöltségért is indult, 2020-ban pedig a Black Voices for Trump – Feketék Trumpért – társelnöke volt, a koronavírus következtében hunyt el.

Carol Swain a Vanderbilt Egyetem nyugalmazott politológus professzora, konzervatív, jobboldali fekete nő, az alkotmány, a faji kapcsolatok, a bevándorlás és az evangéliumi keresztény politika kutatója. Több könyvet írt a fehér nacionalizmusról is, de utolsó könyvei a gyermekek liberális indoktrinációjáról szólnak.

egyben a Ku Klux Klanhoz hasonlítja annak rasszizmusát. 2016-ban Donald Trumpot támogatta.

Allen Bernard West, a georgiai Atlantában született, három egyetemre is járt, a hadtudományok mellett politikatudományból szerzett diplomát. Nyugalmazott alezredes, Florida volt republikánus kongresszusi képviselője (2011-2013), korábban a Tea Party prominens tagja volt. 2020 óta a texasi republikánusok elnöke. 

A jobboldali, republikánus szavazó közgazdászok közé tartozik a Stanford Universityhez tartozó Hoover Institute-nál dolgozó, úgyszintén libertárius Thomas Sowell. Ő ugyan támogatja a marihuána legalizálását, de gazdaságilag és nézeteiben egyébként az amerikai jobboldalhoz sorolható, mivel nem hisz a gazdasági egyenlőségben, ellenzi a jóléti politikákat, az esélyegyenlőségi programokat és a multikulturalizmust. 

Hasonlóan gondolkodik Walter E. Williams, a a George Mason University fekete közgazdász professzora, aki szerint

és a feketéknek a legrosszabbak az életkilátásaik a régóta demokraták által vezetett városokban.