Harc a jogért, republikánus bekeményítés: kisokos az amerikai Legfelsőbb Bíróságról

Szombat hajnalra elhunyt Ruth Bader Ginsburg, az amerikai Legfelsőbb Bíróság, meggyőződésesen liberális tagja, a nemek közötti egyenlőség és az abortuszjogok fáradhatatlan harcosa (portrénk itt olvasható róla). Helyére mindenképp szeretne még Donald Trump és a republikánus szenátusi többség új bírót választani – derült ki az amerikai elnök és Mitch McConnell szenátusi többségi republikánus vezető szavaiból. 

Az alkotmánybíróságként és legutolsó fellebbviteli fórumként szolgáló SCOTUS kilenctagú testület, melyben Donald Trump eddigi két kinevezésének (Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh) köszönhetően 5-4-es, enyhe konzervatív többség van. A bíróság bíráinak a kinevezése életfogytig szól; egyesek lemondanak, ha már nyugdíjba mennének, mások, mint a 87 évesen, rákban elhunyt Ginsburg,

Gorsuch 53 éves, Kavanaugh pedig 55. A Bill Clinton által jelölt Stephen Beyer viszont 82; az idősebb Bush által 1991-ben jelölt Clarence Thomas 72, és az ugyancsak őáltala jelölt Samuel Alito 70. 

A jelenlegi Legfelsőbb Bíróság republikánus bírái (Roberts, Thomas, Alito, Gorsuch, Kavanaugh) valóban konzervatívok, s ha Donald Trump még egy jelöltje bejutna a testületbe, akkor sok évig biztosan konzervatív többsége lenne a testületnek, bár Thomas és Alito életkorát tekintve ez a többség nem jelentene feltétlen több évtizedes bebetonozottságot.

Hogy választanak legfelsőbb bírát?

Az amerikai alkotmány szerint a Legfelsőbb Bíróság tagjait az elnök jelöli ki a szenátus beleegyezésével. Ennek jegyében az elnök jelölése után a szenátus jogi bizottsága tart meghallgatásokat, majd jelentést küld a szenátusnak, amiben vagy ajánlja a jelölt megszavazást, vagy nem ajánlja, esetleg semleges álláspontot foglal el. 

Ritka, hogy a szenátus elutasítson valakit, ilyen eddig 12 esetben történt, utoljára 1987-ben szavazták le Ronald Reagan jelöltjét, Robert Borkot, mivel a demokraták stúlságosan jobboldalinak tartották. Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy egy elnök visszavonja jelöltjét, mert látja, hogy nem fogják megszavazni; ez történt George W. Bush 2006-os jelöltjével, Harriet Miersszel.

Ronald Reagan elnökségéig általában egy hónap alatt lezajlott a kinevezési eljárás, azóta azonban sokkal hosszabb időre nyúlt, ami mutatja, hogy erősebb az ideológiai szembenállás.

Ha szavazategyenlőség van, akkor a szenátus elnöke, egyben az alelnök, Mike Pence szavazata dönt. Ez nem ritka eset: 1789 óta 261-szer döntött az alelnök szavazata a szenátusban, Mike Pence-é például már hétszer.

A Kavanaugh-háború

Brett Kavanaugh meghallgatása a jogi bizottság előtt 2018. szeptember 4-én kezdődött és négy napig tartott. A bizottság szeptember 20-án szavazott volna Kavanaughról, de Christine Blasey Ford, egy Palo Alto-i pszichológus professzor szexuális zaklatással vádolta meg a jelöltet még tinédzserkorából. A vádak bizonyíthatatlanok voltak és az egész történet ellentmondásos volt, de  Fordot ismert demokrata jogászok és tanácsadók segítették. (Brett Kavanaugh-val kapcsolatos anyagaink itt olvashatóak).

„Minél tovább hagyjuk, hogy a demokraták húzzák a folyamatot, annál több nőt készítenek fel rá, hogy emlékezzen arra: Kavanaugh molesztálta őt” – nyilatkozta akkor egy republikánus szenátusi munkatárs a The Atlantic újságírójának. 

A demokraták arra játszottak, hogy a 2018 novemberi szenátusi választásokon a republikánusok talán elveszítik többségüket, így

Az elkeseredett, kultúrharcos kinevezési procedúra láttán maga Ruth Bader Ginsburg jegyezte meg, hogy az ő meghallgatása annak idején (1993) milyen pártatlan, kulturált módon történt.

Ez azonban annak is köszönhető volt, hogy Ginsburg meghallgatása idején demokrata többség volt. És még valaminek: Ginsburg nem igazán volt hajlandó érdemi válaszokat adni a bizottság kérdéseire, ami azóta gyakorlattá vált; elméleti kérdésekbe nem bocsátkoznak a jelöltek, konkrét ügyekről meg azzal az indokkal nem nyilatkoznak, hogy azok később a bíróság elé kerülhetnek.

Ezt a stratégiát ugyanakkor már Antonin Scalia is alkalmazta 1986-ban, egészen extrém módon; akkoriban azonban még republikánus kézben volt a szenátus. 

A modern, kultúrharcos meghallgatások sorának kezdete egy évvel később kezdődött, a Ronald Reagan által 1987-ben jelölt Robert Borkkal, amikorra már a republikánusok elvesztették szenátusi többségüket. A Borkkal szembeni demokrata karaktergyilkosság annyira egyértelmű volt, hogy azóta az ilyesmit „borkolásként” emlegetik. 

Republikánus nagyvonalúság

A National Review Kavanaugh jelölése kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy valamiért általában a republikánusok játsszák az úriembert a bírói kinevezéseknél és meghallgatásoknál.

Azaz

s ha nem is szavazzák meg őket, vagy megoldják ejtésüket másképp, mint Obama jelöltje, Merrick Garland esetében, nem „borkolják” meg az illetőt, nem indítanak ellene hadjáratot, nincs karaktergyilkosság. Clinton jelöltjei könnyen átmentek (Ruth Bader Ginsburg: 96-3; Stephen Breyer: 87–9;), de előttük Clarence Thomast, George Bush jelöltjét évszázadosan alacsony támogatottsággal (52-48) hagyta jóvá a szenátus. És bár George W. Bush első jelöltjét, John Robertset 78-22 arányban erősítették meg, második jelöltje, Samuel Alito 58-42-es támogatottságot élvezett csak. Obama alatt viszont megint nagyobb támogatottsága volt a demokrata kinevezetteknek (Sonia Sotomayor: 68–31; Elena Kagan: 63–37).

Azaz

A bírák nem mindig követik az általuk kinevezett elnök irányvonalát, amire a Bork helyett kinevezett Anthony Kennedy is jó példa, s aki egyre liberálisabb lett későbbi döntéseiben. Linda Greenhouse azt írja az amerikai Legfelsőbb Bíróságról szóló kis könyvecskéjében (The U.S. Supreme Court: A Very Short Introduction, 2012), hogy a konzervatív bírák egy része liberalizálódik az évek folyamán. Konzervatívabbá azonban nem szokás válni, a folyamat tehát féloldalas (igaz, 1967-1993 között nem volt demokrata kinevezés a bíróságba, tehát minta sincs nagyon a vizsgálódásra). Azonban érdekes mód többnyire azok a republikánus elnökök által kinevezett konzervatív bírák liberalizálódnak, akik előtte nem szolgáltak a szövetségi bíróságokon, vagy nem éltek a fővárosban, Washingtonban. Akik rendelkeznek ezzel a tapasztalattal, azok nem változnak. 

Republikánus bekeményítés

A republikánusok viszonzatlan nagyvonalúságának a Trump-jelölésekkel volt vége, amikor a jobboldal letett a kétharmados bíróválasztásokról, és bevetette a „nukleáris opciót”. Hivatalba lépése után Trump egyik első dolga volt Neil Gorsuch jelölése az elhunyt Antonin Scalia helyére. Gorsuch 49 évével 1991 óta a legfiatalabb jelöltnek számított. A Szenátusban a demokraták obstruálták Gorsuch jelölését, egy ilyen vita lezárásához ugyanis majdnem kétharmados többség kell, 60 szavazat a százból, a republikánusoknak azonban csak 51 szenátora volt, a demokratáknak 47, s ült a testületben két független. Ezután vetették be a republikánusok a „nukleáris opciót”, ami bizonyos esetekben

ami lehetséges a vitáknál is. Ez az opció azért „nukleáris”, mert ritkán alkalmazzák, drasztikus lépésnek számít. Ugyanakkor 2013-ban a demokraták már alkalmazták ezt szövetségi bírák kijelölésének lezárásához, épp a republikánusok ellen.

Most a reublikánusoknak 53 szenátora van, a demokratáknak 45, s két független ül a testületben. 

Szenátusi választások is jönnek

Bonyolítja a helyzetet, hogy november 3-án nem csak elnökválasztás lesz Amerikában, hanem a szenátusi székek egyharmadáért választási versenyt kell nyerni. A szenátus tagjai ugyan hat évig szolgálnak, de a testület egyharmadát (33 helyet) kétévente válaszják. A republikánusok 2014-ben nyerték el a szenátusi többséget, és megtartották azt a 2016-os és 2018-as szenátusi választásokon is. Novemberben a demokraták 12, a republikánusok 23 szenátusi széket igyekeznek megvédeni.

„Biztos, hogy lesz szavazás a Szenátusban Trump jelöltjéről” – fogalmazott korábban Mitch McConnell.

Trump akár már a jövő hét folyamán is megnevezheti a jelöltjét – korábban a 48 éves Amy Coney Barrett neve merült fel, aki ellen, nő lévén, nehéz lenne szexuális zaklatási vádakat felhozni –, de a teljes procedúra akár két hónapot is igénybe vehet, vagyis csak jóval a november 3-i elnökválasztást követően érhet véget.