A trianoni szerződés hatálya száz év elteltével

"Nehéz magyarként egy olyan történelmi eseményhez érzelemmentesen közelíteni, amely a magyarság számára sorsfordító tragédiát és megaláztatást jelentett, szenvedést és reménytelenséget hozott és ezért majdnem minden magyar érzelmi alapon (is) viszonyul hozzá. Emellett sokakat családi okokból közvetlenül is érintett, illetve következményei ma is milliókat érintenek. Ebből kifolyólag valamilyen véleménye majdnem mindőnknek van róla. A tudomány területén azonban távolságtartásra van szükség, nem lehet helye érzelmeknek, mert az félrevezetheti a kutatót, aki így könnyen téves következtetésre juthat. Ez az írás nem védőbeszéd egy a magyarság számára katasztrofális következményekkel járó egyezmény mellett, hanem csupán a tények ismertetése.

Jóllehet a trianoni szerződés (a továbbiakban, mint TSZ is) aláírásának századik évfordulóján már túl vagyunk és vélhetően a szerződés iránti közérdeklődés lényegesen megcsappan majd ezután, fontosnak tartom, hogy az említett egyezménnyel kapcsolatos minden tévhittel leszámoljunk és azokkal kapcsolatban az érdeklődő közönség pontos információkkal rendelkezzen. Szerintem a kutatóknak van ezzel kapcsolatos morális felelősségük, amelyből kötelességek is fakadnak. Az egyik ilyen tévhit véleményem szerint a TSZ hatályosságának kérdésével függ össze. Az aláírás centenáriuma kapcsán született írásokból és/vagy interjúkból egyértelműen látszik: sokan vélik úgy, hogy ez a szerződés már nincs is hatályban száz év elteltével. Könnyen lehet, hogy még többen, mivel a TSZ-t már valóban nagyon régen írták alá, abban csupán egy olyan múzeumi tárlóban porosodó, rossz emlékeket idéző, igen gondosan kimunkált és meglehetősen összetett, de látszólag tompa dísztőrt látnak, amellyel rég letűnt korokban halálos sebeket is ejtettek. Emiatt az így vélekedők azt is gondolhatják esetleg, hogy az ma már nem jelent „fenyegetést”, mivel éle csorba és egyébként is, újabb alkalmas és míves szúró és vágószerszámokat gyártottak már azóta a történelem fegyverkovácsai. Szerintem azonban ez a tőr még nem teljesen életlen, ezt-azt még elvág, ezért sokféle szakma képviselőinek vizsgálódását érdemelheti ki. Eddig javarészt történészek szóltak, de a TSZ vitathatatlanul nemzetközi szerződés, amelynek hatályosságát – talán ehhez nem férhet kétség – nemzetközi jogászok feladata megítélni.

Azt állítom ehelyütt, hogy a trianoni szerződésnek a mai napig vannak olyan részei, illetve rendelkezései, amelyek Magyarországra nemzetközi jogi értelemben vett kötelezettségeket rónak, esetenként jogokat is biztosítanak, magyarul a TSZ-nek bizonyos részei ma is hatályban vannak. Álláspontomat az alábbiakkal tudom alátámasztani.

A trianoni szerződés a szövegében előírt szükséges számú ratifikációt követően 1921. július 26-án lépett hatályba az azt megerősítő felek között, akikhez az azt követő években újabb, a TSZ-t aláíró felek csatlakoztak. Nem minden, a szerződést aláíró állam vált a TSZ részesévé, ugyanis azt nem mindenki erősítette meg az abban előírt módon. Az Egyesült Államok ratifikációjának elmaradása és a külön magyar-amerikai kétoldalú békeszerződés esete közismert, ebbe nem bonyolódnék most bele, de emellett a vonatkozó kutatásaim alapján úgy tűnik, hogy Nicaragua jó eséllyel nem vált a szerződés részesévé, míg Panama bár ratifikálta azt, elképzelhető, hogy arról elmulasztotta a TSZ-ben előírt módon értesíteni Franciaországot, vagyis a szerződés letéteményesét. A nemzetközi jogban valamely többoldalú szerződés letéteményesének az az állam vagy államok, nemzetközi szervezetek, esetleg nemzetközi szervezet tisztségviselője minősül(nek), amelyet az adott szerződésben erre a feladatra felhatalmaztak. A letéteményes legfontosabb feladatai a szerződés eredeti példányának őrzése és azzal kapcsolatban minden további jogcselekmény tanúsítása, illetve arról a többi szerződő fél értesítése. A TSZ letéteményesének, azaz a francia állam külügyminisztériumának elektronikus szerződéstárában nincs nyoma annak, hogy a trianoni szerződés aláírói közül Nicaragua, Panama, Lengyelország és a már szintén említett USA a szóban forgó egyezmény részesévé vált volna, emiatt az 1920. június 4-e utáni időszakban a TSZ-t aláíró összesen tizennyolc állam közül (Magyarországot is beleértve) tizennégyen váltak annak részeseivé. Ráadásul például az akkori Brit Birodalom nagyon bonyolult alkotmányjogi helyzete miatt ez a szám még ennél is magasabb, mivel abba beleértendő volt Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, India és Új-Zéland is, akik képviselői szintén aláírták a trianoni szerződést. A ratifikációs folyamat összességében hat éven keresztül tartott, igaz nem volt szükség valamennyi aláíró állam megerősítéséhez ahhoz, hogy a trianoni szerződés 1921. július 26-án nemzetközi jogi értelemben hatályba tudjon lépni. Ehhez ugyanis csak annyi kellett, hogy Magyarország és az öt ún. Szövetséges és Társult Főhatalom (Franciaország, Egyesült Államok, Brit Birodalom, Olaszország, Japán) közül legalább három, saját alkotmányos szabályainak megfelelő módon megerősítse azt és ratifikációs okmányait letegye a szerződés letéteményesénél. Érdekesség, hogy a TSZ-t időben elsőként Románia erősítette meg (1920. augusztus 27-én), míg a jelenlegi adatok alapján (itt véleményem szerint egyedül Nicaragua és Panama esetében lehet már csak kérdőjel, ugyanakkor ennek lényegében legfeljebb a hadiállapot szempontjából lehetne jelentősége, de ez a kérdés más lapra tartozik) utolsóként Kína ratifikálta azt (1926 október 10-én) azon aláírók államok közül, akik aztán ratifikációs okmányaikat bizonyíthatóan letették a francia külügyminisztériumban. Láthatjuk tehát, hogy a TSZ egykoron hatályba lépett, a kérdés már csak az, hogy vajon jelenleg is hatályban van-e?"

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.