Tévedés, hogy rasszista az amerikai rendőrség (2017)

„Magyar nézőpontból tekintve az utcai igazoltatások a rendőrségi munka teljesen normális, hétköznapi részét alkotják. Miért került az utcai igazoltatás gyakorlata a viták középpontjába az Egyesült Államokban?

Magyarországnak teljesen igaza van, amikor úgy gondolja, hogy az utcai igazoltatás nem csak normális, hanem alapvető része a rendőrség munkájának. Az utcai igazoltatás megelőző gyakorlat – magyarán az a lényege, hogy elejét vegye a bűncselekményeknek, semmint utólag reagáljon a rendőrség, mikor már megtörtént a baj, a 911-es vészhívásra. Az utcai igazoltatások gyakorlatában jól felhasználható egy rendőr megfigyelési képessége és a bűnözők viselkedéséről gyűjtött tapasztalata, így gyanús viselkedés esetén közbe tud lépni, még mielőtt megtörténik a baj. Az utcai igazoltatások gyakorlata azért megosztó, mert – mint a bűnüldözés minden fajtája – természetszerűen gyakoribb a kisebbségek által lakott környékeken, azon egyszerű oknál fogva, hogy az erőszakos bűncselekmények túlnyomó többségét ilyen környékeken követik el. New York városában például a feketék a felelősek a lövöldözések háromnegyedéért, holott csak a város lakosságának 23 százalékát adják. A feketék és a hispánok által elkövetett lövöldözések együtt a lövöldözések 98 százalékát teszik ki New Yorkban. A fehérek a város lakosainak 34 százalékát teszik ki, de csak a lövöldözések 2 százalékáért felelősek.

Azaz egy New York-i fekete esetében ötvenszer nagyobb esélye van annak, hogy lövöldözni fog, mint egy fehér esetében.
Ez a különbség abban is megmutatkozik, hogy amikor a rendőrséget lövöldözés miatt hívják ki, szinte mindig kisebbségek által lakott környékre hívják őket, az áldozatok is kisebbségiek, és az elkövetőről adott leírás is kisebbségi gyanúsítottról fog szólni – már ha bárki is hajlandó manapság együttműködni a rendőrséggel. Ezután ezen a környéken a rendőrök utcai igazoltatásokkal próbálják megzavarni a bűnbandákat és megelőzni a megtorló akciókat. A feketék egyébként csak 53 százalékban alanyai a New York-i utcai igazoltatásoknak, szóval igazából ahhoz képest, hogy mekkora százalékban felelősek az erőszakos bűncselekményekért, még kevesebbet igazoltatják őket annál, mint ami indokolt lenne (ráadásul ugyancsak aránytalanul magas számban felelősek a rablásokért is). A fehéreket 9 százalékos arányban igazoltatják az utcán, így az ő esetükben fordított arányokról beszélhetünk, mivel többet állítják meg őket, mint amekkora mértékben felelősek a bűncselekményekért. Persze amikor erre rámutatott az előző polgármester, Michael Bloomberg, akkor rasszizmussal gyanúsították.

Az amerikai baloldalon és az akadémiai szférában már teljesen bevett vélekedés, hogy a rendőrség rasszista. Ön ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Mire alapozza álláspontját?

Ma a rendőrség tevékenysége adatvezérelt. Szinte minden rendőrségi egységet elért a Compstat-forradalom, amely a New York-i rendőrségnek köszönhetően terjedt el a kilencvenes években, Rudolph Giuliani polgármestersége idején. Ennek köszönhetően kimerítően elemezni tudják a bűncselekményekre vonatkozó adatokat órára lebontva, és felelősségre tudják vonni a rendőröket a hatáskörükbe tartozó ügyeket tekintve. A rendőri tevékenység tehát egyszerűen a bűnözést követi. Tekintve, hogy az Egyesült Államokban a bűnelkövetésben nagyfokú faji különbségek vannak, minden adatvezérelt bűnüldözés szükségszerűen oda vezet, hogy a rendőrségi tevékenység kisebbségi környékekre fog koncentrálni. Az ország 75 legnagyobb megyéjében, amelyekben a népesség nagy része él, a feketék az erőszakos bűncselekmények kétharmadát követik el, miközben csak a 75 megye népességének 15 százalékát teszik ki.

A rendőrségellenes aktivisták fő stratégiája az, hogy a rendőrség munkáját, főleg az utcai igazoltatásokat és a letartóztatásokat összehasonlítják a népességi arányokkal. Szóval, ha, ahogy említettem, New Yorkban a feketék a lakosságnak csak 23-át teszik ki, de 53 százalékban állítják meg őket a rendőrök, akkor az aktivisták és a sajtó ezt a rendőrségi rasszizmus elsődleges bizonyítékának kiáltja ki. Azonban, tekintve hogy a rendőrség munkája adatvezérelt, a megfelelő viszonyítási alap nem a népességarány, hanem a bűnelkövetési adatok. Még csak a rendőrök fegyverhasználata sem mutat faji előítéletet. Négy, 2016-ban megjelent tanulmány közül egy sem mutatott ki faji előítéletet sem a rendőri fegyverhasználatban, sem a feketék vagy fehérek elleni rendőri intézkedésekben. A rendőrök ott használnak fegyvert, ahol a legyakrabban találják szembe magukat felfegyverzett és ellenálló gyanúsítottakkal, ezek pedig a kisebbségi környékek.

A baloldal és az akadémiai szféra miért nem ismeri fel mindezt?

Az akadémiai szféra teljesen baloldali az Egyesült Államokban. És teljesen elkötelezte magát annak a faji viktimológiának, ami szerint a fehérek rasszizmusa a feketék legnagyobb problémája. A személyes viselkedés és a rossz egyéni döntések szerepének elismerése teljesen tabu. Olyan rossz döntésekre gondolok, mint az iskolából való kimaradás, gyermekvállalás házasságon kívül és a bűnözésbe való belekeveredés. Az akadémiai szféra elfordítja a fejét minderről és csak a fehér rasszizmus fantomára összpontosít”.