Macron pártja elvesztette nemzetgyűlési többségét – mi jön ezután?

Emmanuel Macron pártjának nemzetgyűlési frakciója 2017-ben 314 tagot számlált. Nagy szakadások nem rengették meg az alakulatot, de nézetkülönbségek okán azért szép lassan szivárogtak el képviselők, egyeseket pedig kizártak. Tavaly októberben Gilles Le Gendre frakcióvezető még azt bizonygatta, az erózió megállt, a kormányt támogató MoDem nevű centrista párt egy politikusa viszont azt állította: a LREM lélekben már felkészült arra, hogy a frakció tagjainak száma előbb vagy utóbb a lélektani 300-as szint alá csúszik. A nemzetgyűlésben 289 képviselő jelenti az abszolút többséget, jelenlegi állás szerint Macronék 288 képviselővel bírnak, miután május 19-én tizenhét képviselő bejelentette: új frakciót alapítanak Écologie démocratie solidarité (Környezetvédelem, demokrácia, szolidaritás, EDS) néven. Ezzel immár kilenc frakció működik a nemzetgyűlésben.

Szimbolikus jelentősége van talán annak, hogy Macron pártja elvesztette a nemzetgyűlési többséget,

Egyrészt rövid időn belül a frakció ismét 289 tagot számlálhat majd. Olivier Gaillard képviselő a vidéket elhanyagoló politika miatt márciusban hagyta el a Macron-pártot, majd májusban a frakciójukat is – eközben az önkormányzati választás első fordulójában elnyerte a Sauve nevű város polgármesteri tisztségét, a koronavírus-járvány miatt azonban csak május végén iktatják be. Ezután a nemzetgyűlésben Macron-párti politikus veheti majd át Gaillard mandátumát. De enélkül se kerülne komoly veszélybe a Philippe-kormány munkája: a MoDem-frakció 46 tagjával és más centrista képviselőkkel kényelmes többségük van a törvények elfogadásához.

A már korábban kilépett és most kiváló képviselőkből álló EDS-nek, ami „sem a többséghez, sem az ellenzékhez” nem kíván tartozni és új lendületet akar hozni a parlamenti vitába, jellemzően az LREM baloldaláról érkező politikusok a tagjai, akik elégedetlenek Emmanuel Macron liberális gazdasági reformjaival, környezetvédelmi vagy bevándorlás-politikájával. Úgy érzik, Macron, aki a bal- és jobboldali kategóriák meghaladásának ígéretével vette be az Élysée-palotát, elnöksége alatt a jobboldali szavazótábor kegyeit kereste.

Az EDS megalakítói között találjuk a „poitiers-i banda” tagjait, vagyis a Szocialista Pártból Macronhoz átállt, fiatal balosokat. De a matematikus Cédric Villanit is, akit azért zártak ki az LREM-ből, mert a pártdöntés ellenére indult a párizsi főpolgármester-választáson, vagy a zöldügyeket szívén viselő Matthieu Orphelin-t, Nicolas Hulot volt környezetvédelmi miniszter bizalmasát. A Macron-pártban Hulot mesterkedését sejtik az új frakció létrehozása mögött (2018-ban távozott a kormányból, azóta pedig többször kritizálta a Macron-kormányzat döntéseit, és a sárgamellényes mozgalomról is megértő hangon nyilatkozott).

A baloldali kritikusoknak lökést adhattak a nyugdíjreform elfogadásának körülményei: az erről szóló törvénytervezetet a kormány az ellenzéki obstrukcióra hivatkozva a nemzetgyűlést megkerülve, szavazás nélkül küldte tovább a szenátusnak. (Ezt az alkotmány 49.3-as cikkelye tette lehetővé: eszerint egy törvénytervezet a nemzetgyűlés által elfogadottnak tekinthető, ha a miniszterek többsége támogatja a szavazástól való eltekintést, és 24 óra alatt egy bizalmatlansági indítvány nem távolítja el a kormányt. Azóta Macron bejelentette, hogy a járvány miatt felfüggesztik a reformot.) És valószínűleg az olyasféle hírek sem kedveztek a megbékélésnek, mint hogy a közgazdászok és szakértők, akiket május 15-én Macron meghívott az Élysée-palotába a járvány gazdasági és társadalmi következményeinek megvitatására, mind a neoliberális establishment tagjai.

A gazdasági válsággal szemben ugyanis hathatós állami beavatkozásra lehet szükség, ennek első jeleként márciusban Macron nagyszabású kórházfejlesztési programot jelentetett be. Kommunikációját is megváltoztatta: több figyelmet szentel az egyenlőtlenségeknek, a társadalmi problémáknak, arról is beszélt, hogy jobban meg kell becsülni azokat az embereket, akik napról napra felvették a harcot a koronavírussal.

Közben a Figaro arról ír, hogy Macron más módon is új lendületet adhat kormányzásának. Egy barátja szerint nem elégszik meg azzal, hogy egy nagy beszédet mondjon, és leváltson néhány minisztert a kormányában:

Ezt Stéphane Séjourné EP-képviselő, Macron stratégiai tanácsadója is felvetette. Az elnök környezetéből viszont mások valószínűtlennek látják a dolgot: ez a lépéssel ugyanis Macron csak még jobban feldühítené a LREM-frakció elégedetlenkedő tagjait, a mostani többséget nem lenne okos veszélybe sodorni.