Jogállamiság és az Európai Parlament működése a koronavírus-járvány idején

"A koronavírus-járvánnyal egy példátlan helyzet állt elő az EU-intézmények működésében. Olyan sajátos helyzetekkel állunk szemben, amelyekre nincs elfogadott különleges jogi szabályozás vagy rendkívüli jogrend, és ennek következtében bizonytalan, ill. nem egyértelmű, hogy a működésünkre milyen módon alkalmazandó a vis maior általános alapelve.

Ebben a kritikus helyzetben az EU intézményei különösen ki vannak téve az ideológiai és politikai támadásoknak, ezért joggal aggódnunk azok szabályos működése miatt. Nem adhatunk alapot e támadásoknak azzal, hogy működésünk nem kiszámítható vagy nem áll összhangban a törvényekkel.

A törvényesség alapja a jogállamiság. Maga az Európai Unió is a jogállamiságon alapul[1], ami azt is jelenti, hogy az EU intézményeinek valamennyi tevékenysége összhangban kell álljon a Szerződésekkel, amelyeket a tagállamok önkéntesen és demokratikusan fogadtak el. A Szerződések értelmében, az intézmények célja „az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása”.

A jogbiztonság, mint a jogállamiság nélkülözhetetlen eleme, a bizalom egyik előfeltétele. A stabilitás és következetesség elve, a törvények kiszámíthatósága és a jogos elvárások az Európai Unió jogának jogbiztonságra vonatkozó általános alapelveinek részét képezik.

Következésképpen, az Európai Parlament, amely folyamatosan a jogállamiság tagállamok általi betartásáért száll síkra, maga is példát kell mutasson, hogy a fenti elvek szerint működik.

Mindazonáltal, a vis maior alkalmazhatósága egy szélsőségesen bizonytalan terület. Esetében egy kivételesen alkalmazott jogelvről van szó, amelyet nem lehet kiterjesztőleg értelmezni, hanem kizárólag az arányosság és a célhoz rendeltség elveit követve, az erre hivatkozó írott rendelkezések hiányában közvetlen kötelezettség pedig nem származhat belőle.

Amíg azonban a vis maior felmentést ad egyes kötelezettségek teljesítése alól, amelyeknek külső kényszerítő tényezők hatására nem tudnánk eleget tenni, nem mentesít bennünket az alól, hogy tevékenységünk jogszerűségének alátámasztása érdekében egy olyan jogi keretet alkossunk, amely biztosítja a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot és a jogállamiságot. Tekintve, hogy az integráció történetében eddig még nem volt hasonló eset, jelenleg hiányzik a jogi alap, amely mentesítené az intézményeket az EU hatályos szabályainak és eljárásainak betartására vonatkozó kötelezettsége alól.

Következésképpen, a jelenleg hatályos elsődleges és másodlagos uniós jog még a jelen helyzetben is általánosan alkalmazandó.

A kritikus helyzet következtében, az elmúlt hetekben több olyan alkalom is előfordult, amelyek vonatkozásában az intézményeket működésbe kellett hozni, illetve képessé és alkalmassá tenni a döntéshozatalra.

Az Európai Parlamenten kívüli, többi uniós intézmény számára a különleges jogrend hiánya kevésbé lényeges. Az Európai Tanácsban a videókonferencián megtartott ülések bevett gyakorlatnak számítanak, amelyeket előre rögzített szabályok szerint hívnak össze. A Bizottság esetében a döntéshozatal személyhez kötött, míg a testületi döntésekre, az írásbeli és egyéb eljárások vonatkozásában személyes részvételt és jelenlétet nem igénylő szabályok vannak hatályban. Még ezekben a esetekben is kihívást jelenthet ugyanakkor a szabályok betartása.

Az Európai Parlament esetében azonban a személyes fizikai jelenlét az egész működés immanens, alapvető feltétele és lényegi eleme, mivel az Eljárási Szabályzat (EJSZ, az EP házszabálya) minden rendelkezése a Képviselő fizikai jelenlétét feltételezi. A jelenlét egy jogi tény, amelynek az EJSZ-ben számos jogkövetkezménye van, sok esetben éppen a tevékenység érvényességére vonatkozóan. Ezen szabályok figyelmen kívül hagyása és az ebből adódó eljárási hibák – amelyek a jövőben visszaüthetnek- jogszerűtlen döntésekhez és egy uniós intézmény által elkövetett súlyos jogállamisági vétséghez vezetnek."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.