Így blokkolták a demokraták a gazdaságsegítő csomagot Washingtonban

Kétezer milliárd dolláros mentőcsomagot fogadott el a washingtoni szenátus az amerikai gazdaság életben tartására és a vállalatok, vállalkozások, emberek kisegítésére szerda virradóra. Ez az amerikai történelem legnagyobb ilyen csomagja. 

Ez sem ment azonban pártvillongások nélkül. A péntek óta folyó, Mitch McConnell republikánus szenátusi elnök által vezetett republikánus-demokrata tárgyalások eredményét vasárnap

és nyomában a demokrata szenátorok.

Az akkor még 1,8 ezer milliárd dolláros tervezet megszavazását Pelosival együtt blokkolták a demokrata szenátorok vasárnap este és hétfő reggel is, mondván, hogy az nem a munkavállalókat, hanem a vállalatokat védi – miközben Pelosi különbejáratú tervezete maga inkább a vállalatokra koncentrált, különösen is a légiiparra. Hatvan igen-szavazatra lett volna szükség, ehelyett 47-47 arányban szavaztak a szenátorok a tervezet mellett és ellen. 

A demokraták ráadásul kihasználták, hogy Rand Paul szenátor koronavírus miatt, másik két republikánus szenátor pedig koronavírus-gyanú miatt nem volt jelen a szavazáson. 

„Ez az obstrukció semmire sem jó – mondta beszédében Mitch McConnell vasárnap este. – Reméljük, feltűnik néhány olyan felnőtt a terem túloldalán, aki tisztában van a helyzet súlyosságával.” 

Ezután McConnell folytatta tárgyalásait Chuck Schumer New York-i demokrata szenátorral és Steven Mnuchin pénzügyminiszterrel.

Nancy Pelosi annak ellenére állt elő vasárnap a saját csomagjával, hogy vasárnap a törvényhozás négy fő képviselője tárgyalt Mnuchinel.

„Benyújtjuk a saját javaslatunkat, ami remélhetőleg versenyképes lesz azzal, amit ők a szenátusban megvitattak” – nyilatkozta Pelosi, aki nem sokkal korábban érkezett vissza Kaliforniából. 

Valójában azonban

– hívta fel a figyelmet Tom Cotton republikánus szenátor, aki egyenesen „abszurd”-nak titulálta a különbejáratú Pelosi-féle elképzelést. 

Az ugyanis többek között azt is tartalmazta, hogy a vállalatok alkalmazottairól faj szerinti statisztikákat kérnének be, amit a támogatás megítélésekor figyelembe vennének; hogy a támogatást kapó vállalatok boardjának egyharmadát a munkavállalóknak kellene választaniuk; és vezessenek be náluk 15 dolláros minimálbért; hogy a légitársaságok széndioxid-kibocsátását 2025-ig ellensúlyozzák; hogy minden egyes repülésről vezessenek széndioxid-kibocsátási statisztikát.

Mitch McConnell szerint a szenátusban minden jól ment a közös javaslat megfogalmazása és elfogadása felé,

A szenátor arra is rámutatott, hogy a demokrata félelmekkel szemben még lett volna idő tárgyalni, ugyanis ha megszavazták volna a vasárnap esti javaslatot, akkor is még harminc óra kellett volna a végső elfogadásához. 

„Magas szinten dolgoztunk együtt öt külön csoportban az előző 48 órában, hogy meg tudjunk egyezni – mondta a republikánus szenátor. – Majd hirtelen feltűnt a demokraták vezetője és a képviselőház elnöke, és megint kezdhetjük elölről.”

Brian Riedl, a New York-i Manhattan Institute kutatója azt írta a demokraták ügyködése kapcsán: „a demokrata szenátorok a legcinikusabb pártoskodásba mentek bele, amit valaha láttam a Szenátusban. Engedték, hogy Pelosi felrobbantson egy pártközi egyezményt.” 

Nicole Kaeding közgazdász megjegyezte: „szeretem, amikor az emberek azt mondják, McConnellnek tárgyalnia kellene. Emberek, ő megtette!” 

De még Alexandria Ocasio-Cortez (AOC), a demokraták egyik radikális képviselőjének kabinetfőnöke, egyben az AOC-féle „zöld new deal” egyik szerzőjeként ismert Saikat Chakrabarti is nevetségesnek nevezte Pelosit.

Mindenesetre végül megszületett az egyezség, de ha nincs Pelosi partizánakciója, már hamarabb is megszülethetett volna, ami fontos lett volna az amerikai piacok szempontjából.