Szőnyeg szélén sokadszor: hazánkról értekeztek a LIBE bizottság tagjai

Az ülés apropóját az adta, hogy az év végével leköszönő soros finn európai tanácsi elnökség különös figyelmet szentelt a jogállamisági kihívásoknak, Tytti Tuppurainen finn szociáldemokrata Európa-miniszter pedig a LIBE előtt szeretett volna beszámolni féléves munkájuk eredményeiről.

A miniszter negyedórás expozéjában kifejtette: komoly segítséget nyújtottak jogállamiságmentő munkájában a LIBE meghallgatásai, valamint az EU-ügyi miniszterek munkareggelije, amelyek hasznos véleménycserére adtak alkalmat. Tuppurainen azonban a vita felütésekor semmilyen tartalmi kérdésbe nem ment bele, és a magyar jogállamisági helyzetet sem minősítette, végkövetkeztetése így hangzott: „a Tanácsnak továbbra is szemmel kell tartania a kérdést”.

A finn miniszter szűkszavú beszámolója a Magyarországgal szemben kritikus képviselők soraiban sem aratott osztatlan sikert. A „magyarügyben” egyébként is harsányan felszólaló Sophie in ’t Veld holland liberális képviselő nem rejtette véka alá véleményét, egyenesen úgy fogalmazott: „arra a következtetésre kell jutnom, hogy a Tanács nem csinál semmit. Mindig csak a beszéd, a beszéd, a beszéd, és semmi nem történik, míg az alapvető jogokat megerőszakolják és meggyilkolják, a tagállamok pedig tétlenül állnak, az ujjukat sem mozdítják.” Világos elképzeléseket osztott meg az EU jogállamiság-politikájának jövőjéről is:

ez most annak az ideje, hogy a Tanácshoz forduljunk”.

A német Die Linke képviselője, Cornelia Ernst már valamivel visszafogottabban kritizálta a finn győzelmi jelentést: hiányolta a beszámolóból „mindazt a sok szépet, amit a magyarországi kollégák elmeséltek”, és a konkrét jövőbeli lépésekről érdeklődött. Felvetései válasz nélkül maradtak.

Teljes mellszélességgel a finnek mögé állt viszont Ramona Strugariu román képviselő, a liberális Renew frakció árnyék-jelentéstevője. Szenvedélyes hozzászólásában kifejtette, „a magyar sajtószabadság haldoklik”; és megosztotta élményeit egy budapesti konferenciáról, ahol az újságírókon „látta, hogy rázza őket a hideg, mikor kiejtik Orbán nevét”. Közbevetését az orosz propaganda magyarországi helyzetéről szóló elemzéssel zárta: „Nincs orosz propaganda Magyarországon, mert Orbán propagandája olyan erős, hogy nem kell leckéket vennie Putyintól”. Birgit Sippel német szociáldemokrata képviselő csatlakozott román kollégájához, és – a közelmúltban elfogadott, illetve tervezett magyar törvényekre tartalmilag kissé nagyvonalúan hivatkozva – azt sérelmezte, hogy „az emberi erőforrások minisztere dönthet az önkormányzati színházak igazgatóinak személyéről”, illetve hogy az ellenzék jogai szűkítésre kerültek, mivel „most már nem alakíthatnak frakciókat”.

Két lengyel bizottsági tagot épp Strugariu és Sippel felszólalásai indítottak szólásra. A PiS-es Jadwiga Wiśniewska úgy látta, „a hetes cikkely fegyverré vált, mellyel demokratikusan megválasztott kormányokat ütlegelnek”, a bizottság tagjai pedig

Párttársa, Patryk Jaki szintén megalapozatlannak tartotta a Magyarország ellen felhozott vádakat. Úgy vélekedett, ha a bizottságban „ilyen súlyos vádakat hoznak fel, akkor képesnek kell lenniük ellenőrizni is azokat”, majd megjegyezte: „A magyarok láthatóan annyira féltek Orbántól, hogy négyszer is újraválasztották.”

A vita hazánkkal foglalkozó blokkjának végére érkeztek meg a magyar képviselők. Elsőként a fideszes Hidvéghi Balázs beszélt, aki „balos inkvizítorok körében” érezte magát, és „boszorkányüldözésnek”, valamint „jogi köntösbe bújtatott politikai fegyvernek” nyilvánította a magyar jogállamiságot érő kritikákat.

Őt Donáth Anna momentumos képviselő követte, aki feltette a kérdést: látván azt, hogy a magyar kormány együttműködés helyett csak még inkább aláássa a jogállamiságot, milyen további lépésekre van szükség? A magyar felszólalók sorát Dobrev Klára zárta, aki szerint Orbán Viktor az elmúlt időben olyannyira „radikalizálódott”, hogy többek között a könyvkiadást is megtámadta, és felszólította az Európai Néppártot: adják bizonyítékát annak, hogy keresztény-konzervatív néppártként nem tudnak a magyar miniszterelnökkel azonosulni.

Tytti Tuppurainen, akinek a blokk végén a képviselők bő félórán át záporozó kérdéseire egy egybefüggő viszontválaszt kellett volna adnia, ehelyett inkább harci kürtöket fújt: „szánalmasnak” nyilvánította Kovács Zoltán Twitter-közvetítését a hetes cikkel kapcsolatos múlt keddi brüsszeli meghallgatásról, a kohéziós források befagyasztásával fenyegette „a közös költségvetést veszélyeztető jogállamiság-megerőszakolókat”, lelkes zárszavában pedig kifejtette: „Nem politikai véleményt képviselünk, hanem a jogi tényeket – ezért vagyunk ebben az ügyben oly kérlelhetetlenek és hajthatatlanok.”