Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és fejlődés konferenciáján (Föld-csúcs) szólalt fel Severn Cullis-Suzuki egy öko-gyerekszervezet nevében, akit úgy emlegettek, mint „a lány, aki öt perce elhallgattatta a világot”.
A vancouveri Suzuki arról beszélt: félti a jövőjét, mert elvesztheti a jövőjét, s ezért a jövőjéért harcol, s minden elkövetkezendő nemzedékért, valamint a Föld éhező gyermekeiért és az állatokért. Mint kifejtette: azon gondolkodik, vajon a gyermekei fogják-e látni még az állatokat, amelyeket ő még lát. Hozzátette: a szemünk előtt zajlik az ózonlyuk nagyobbodása (ez azóta megváltozott), s nem teszünk semmit, de ő nem tudja, ezekkel mit kell tenni. Mint mondta a riói csúcs résztvevőinek: ha ők sem tudják helyrehozni a dolgokat, akkor legalább ne rontsanak tovább a helyzeten. Arról is szót ejtett, hogy sokat fogyasztanak és dobnak ki az emberek, és hogy ők Kanadában privilegizált helyzetben vannak. Mint mondta: gazdag szeretne lenni, és akkor minden utcagyereknek segítene.