Gauck szerint Kelet-Németországban még mindig átalakulóban van a társadalom: az ott élőknek nagy erőfeszítések árán kellett elsajátítania egy teljesen új rendszert. Munkanélküliség volt, elveszett az elismerés és a biztonság, ráadásul úgy, hogy az életet korábban a diktatúra alakította, ahol nem volt szabad véleménynyilvánítás, szabad sajtó, szabad választások, és így tovább. Ezáltal egy egyedi személyiségtípus alakult ki az NDK-ban.
Korábban a baloldal, jelenleg az AfD profitál a keletnémetek egy részének bizonytalanságából, akik körében egy bizonyos fokú kulturális elidegenedés, és az az érzet alakult ki, mintha nem is „otthon” lennének. Továbbá az a benyomásuk, hogy az új nyugati rendszer és a nyugatnémetek által külső irányítás alatt állnak. Frusztrációjuk az egykori elit haragjával párosul, akik bár nem feltétlenül veszítették el vagyonukat; szerepüket és jelentőségüket viszont mindenképp.
Joachim Gauck szerint általában nincsenek szociális okai annak, hogy az AfD nyugaton is erősödik. Egyszerűen nyomasztja az embereket a változás: a digitalizáció, a globalizáció, stb., és ezért utasítják el a modern társadalom kockázatait és a nyitottságot, a múltat pedig egyfajta elveszett otthonként magasztalják.
Kritikus témákat is boncolgatni kell
Németország szegényebb lenne bevándorlás nélkül, de Gauck helytelennek tartja, hogy pusztán azért, mert tartunk az idegenellenesség vagy a rasszizmus vádjától, kritikus témákat nem is boncolgathatunk. Hozzátette, hogy ha a demokratikus közép kerüli a vitás kérdéseket – mint például a migráció – , akkor ezek a politikai széleken kerülnek majd fő témaként megvitatásra.