Seth Kaplan, a Foreign Policy szerzője szerint hiba, hogy egyre több politikai kérdés alakul át alapjogi vitává. Manapság a legtöbb emberi jogokat védő nemzetközi szervezet így jár el, de ezzel csak növelik az egyre kevésbé kikényszeríthető emberi jogok körét.
Vitán felül áll, hogy léteznek általános emberi jogok; az elmúlt évtizedben pedig több nemzetközi emberi jogi dokumentum is rögzítette ezeket – kezdi érvelését Seth Kaplan. A szerző azt is elismeri, hogy Szíriától Jemenen át Kínáig a világ számos részén sérülnek az általános emberi jogok – legyen szó akár politikai szabadságjogokról, akár a civilek jogállásáról a háborús övezetekben. A tendencia tehát egyértelmű: az általános emberi jogok egyre nehezebben kikényszeríthetőek.
A nemzetközi szervezetek hibája?
Kaplan arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberi jogi nemzetközi rendszer egyre kevésbé képes ellátni feladatát. Példa erre, hogy az emberi jogokat képviselni és védeni hivatott nemzetközi szervezetek egyre több olyan országtól kapnak nagyon komoly kritikákat. Ezek a szervezetek pedig – egyfajta viszontválaszként – a hajlamosak olyan az országokat is az emberi jogok szisztematikus megsértésével vádolni, amelyek egyébként minden kétséget kizáróan jogállamnak minősülnek. Összességében az alapvető emberi jogok világszerte egyre nehezebben kikényszeríthetőek; a jogállamok is egyre inkább távolságtartóak az emberi jogokkal és az azokat védeni hivatott nemzetközi szervezetekkel szemben.
Nem lehet minden alapjog
Kaplan szerint bár a különböző generációs emberi jogok egyértelműen a nyugati világ termékei, korábban az Európán és az Egyesült Államokon kívüli országok is hajlandóak voltak csatlakozni a legfontosabb emberi jogi nemzetközi rezsimekhez. Hiszen Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatához, vagy a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányához egyenként is több száz ország csatlakozott részes félként. Az emberi jogok tömeges megsértése, még inkább pedig a velük szembeni rezisztencia nagy mértékben éppen az emberi jogok védelmével foglalkozó nemzetközi szervezetek tevékenységének tudható be. Ugyanis az elmúlt néhány évtizedben a nyugati világ joggyakorlatát egyre inkább az „emberi jogiasítás” gyakorlata uralta el, vagyis amikor leginkább politikai – vagyis értékválasztást jelentő, világnézeti természetű – kérdéseket az emberi jogok irányából próbálnak eldönteni.
A kevesebb több
Ez a nyugati jogi gondolkodás jellemzi az emberi jogok védelmét ellátó nemzetközi szervezetek stratégiáját is: az emberi jogokat egyre szélesebben értelmezik, az értelmezéssel pedig szükségszerűen világnézeti, vagy az adott állam alapvető elv- és értékrendszerét érintő kritériumok teljesülését is számon kérik az egyes országokon. Kaplan úgy véli, hogy a nemzetközi szervezeteknek vissza kell térnie ahhoz a stratégiához, amit az ENSZ diplomatái Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata esetében alkalmaztak: a legfontosabb emberi jogok rövid listáját kell alkalmazni, azok értelmezése során pedig tiszteletben kell tartani a csatlakozott államok kulturális különbségeit. Csak ez a stratégia biztosíthatja az emberi jogok hatékony védelméhez szükséges széles (nemzetközi) politikai konszenzust – véli Kaplan.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Mit mond a nemzetközi jog egy ilyen lépésről? Valóban hadüzenetnek számítana az orosz állami vagyon elvétele és Ukrajnának adása? Erről kérdeztük ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogászt.
Szlovákiai magyar politikusok, ifjúsági szervezetek és kutatók is tiltakoznak a történelmi vita büntetőjogi korlátozása ellen.
Lesz ez még több is. Az állampolgárok fizetik meg az uniós vezetők dilettantizmusának az árát.
Még az ENSZ-főtitkár is elismerte, hogy sokan csalódottan távozhattak a rendezvényről a kőolajexportőr országok döntése miatt.
Az ENSZ vizsgálata brutális részleteket tár fel.
Magyarország azonban továbbra is a béke hangja Európában, és nem engedi, hogy a magyar emberek adójából finanszírozzák Ukrajnát.
A miniszterelnök kimondta: az uniós tagállamok magáncégeinek nagyobb vagyona van Oroszországban, mint amekkora az Európában befagyasztott pénzösszeg.
