Felvidéki magyar táborba megy Čaputová – mi történik?

A szlovák államfő meglátogatja a felvidéki magyar fiatalok Gombaszögi Nyári Táborát. Hosszú évekkel ezelőtt el tudtátok volna ezt képzelni?

Nehezen. 2014 előtt tíz évig Ivan Gašparovič volt az államfő, tudtommal az ő meghívása fel sem merült. Régi meciarista káder, nem is lett volna jó üzenete őt elhívni. 2014-ben Andrej Kiska a magyarok szavazataival is győzött, ötéves mandátuma alatt négyszer kapott meghívást a tábortól, magyar civil szervezetek is találkozót kezdeményeztek vele,

Ez csalódás volt. Čaputová csapata levonta a következtetést Kiska hibáiból, az első lépések legalábbis ezt mutatják.

Ki és hogyan, miként kezdeményezte a látogatást?

Čaputová már az elnökválasztás első fordulója előtti hetekben nagy esélyesnek számított, már akkor voltak informális megkeresések az irányába. Nem elég egy hivatalos meghívót postázni – ez tudtommal a második forduló után ment ki –, elő kell készíteni a terepet. Ha azt szeretnénk, hogy a szlovák politikusok ne ignorálják vagy utasítsák el a magyar ügyeket, akkor meg kell értetni velük, hogy számunkra mi miért fontos.

A Čaputová-beszélgetés moderátora leszel – meglepődtél a mostani elő-találkozón?

Abszolút. Őszintén szólva azt vártam, hogy majd mailben kommunikálunk a témakörökről, esetleg egy tanácsadóval vagy szóvivővel beszélek majd erről. Egy „kezdő” államfő programja sűrű, az első hetek tele vannak külföldi bemutatkozó látogatásokkal, hazai találkozókkal, ezért is lepett meg, hogy csapatával szakított arra egy félórát, hogy egy, a saját politikai-technikai agendája szempontjából talán kevésbé lényeges programban személyesen folytasson egyeztetést. Vagy ez is azt jelzi, hogy fontos számára ez a program.

Mózes Szabolcs

Milyen volt maga a mostani találkozás, milyen benyomásaid voltak?

Pozitívak. Ahogy jeleztem, a találkozó ténye is meglepett. Alapvetően a gombaszögi beszélgetés témáit egyeztettük: mivel egyikőjük sem volt még a táborban, kíváncsiak voltak arra, mire számíthatnak.

nagyrészt arra volt kíváncsi, ezeket a problémákat hogyan látja a közösség vagy én személyesen.

Szép dolog, hogy egy szlovák elnök elmegy Gombaszögre, de mennyire van szó csupán egy kényelmes gesztusról? Vagy Szlovákiában egy ilyen államfői gesztus még ma sem kényelmes az illetőnek?

Gombaszög messze van Pozsonytól, ha kényelmes gesztust akarna gyakorolni, valahol a közelben keresne egy iskolát vagy egy kulturális eseményt. Emellett az ismeretlenbe megy, ő maga és csapata sem tudhatja, milyen reakciókat vált ki egy teljesen magyar közegben a mondanivalója. Talán ennek is tudható be, hogy előtte jobban fel akarta mérni a „terepet”. A lényeg viszont, hogy lépésről lépésre lehet előre haladni, eddig ennyi sem volt, tehát ez egy komoly előrelépés. Az, hogy az államfő fontosnak tartotta eljönni, egyben a gombaszögi tábor fontosságát is mutatja, amely a legjelentősebb felvidéki magyar rendezvénnyé nőtte ki magát.

Mit várhat egy szlovák államfőtől a magyar közösség? Egy ilyen gesztus egyszerre a minimum és a maximum, ami egy államfőtől elvárható?

Inkább a minimumhoz van közel. És ez is azt mutatja, hogy az eddigi elnökök mennyire elhanyagolták a szlovákiai magyar közösséget.

ergo a mi problémáinkra és felvetéseinkre is nyitottnak kell lennie, függetlenül attól, milyen a nemzetisége. Az elnöknek alapvetően reprezentatív jogkörei vannak, akárcsak Magyarországon, ám a gesztusok mellett tehet olyan lépéseket is, amelyek bizonyos kérdésekben párbeszédet nyitnak; és az sem mellékes, milyen törvényeket küld vissza és milyen indoklással a parlamentnek, milyen szakértőket nevez ki az egyes testületekbe.

Végső soron a Čaputová-látogatás lenyomata a változó szlovák közéletnek, ahol a kilencvenes évekhez vagy a korai Fico-évekhez képest lényegtelenné, marginálissá vált bármifajta etnikai feszültségkeltés vagy szlovák részről a magyar kártya kijátszása?

A magyar kártya kijátszása valóban nehezebb, mint a korábbi években, ám érdekes lenne megnézni, hogyan reagálnának a szlovák politikusok az erélyesebb magyar követelésekre, felvetésekre. Korábban ezekre provokációként tekintettek, többük ilyenkor elővette nacionalista énjét.

Ha tényleg enyhülés történik, mi ennek az oka?

Ez a téma egy külön beszélgetést is megérne. Az enyhülés egyik oka lehet, hogy

Ez elsősorban a Smer váltása mögött lehet, amely 2010-ben még masszív magyarellenes kampányt folytatott, két évre rá pedig már nem; emellett pedig a hagyományosan magyarellenes SNS is más ellenségeket próbált magának találni. Másrészt a magyarság csökkenése, súlyvesztése miatt mi magunk is kevésbé tűnünk számukra úgymond veszélyesnek. A '90-es évek elején Szlovákia egy teljesen új állam volt, nemzetközi elismerésért küzdött, a nulláról kezdődött csatlakozása egy sor nagy szervezethez, a térségben „kistestvérnek” számított. Ma ugyanúgy tagja az EU-nak, NATO-nak, mint Magyarország vagy Csehország, a Dzurinda-kormányok alatt elért gazdasági sikerek vagy az euró bevezetése pedig önbizalmat is adtak a szlovákoknak. Szerintem a szlovák társadalom sokkal kevésbé tart a magyaroktól vagy Magyarországtól, mint negyedszázada – és ebben a félelemben nagyon sok irracionalitás is volt.

Látva azt, hogy Romániában is egy nap alatt hozzák vissza a magyarellenes provokációk politikáját – Úzvölgye –, nem a látszatra épül a túlzott optimizmusunk?

Pont a romániai események mutatják, hogy a magyar kártya valamilyen formában visszakerülhet az asztalra, ám Szlovákiában jelenleg ennek már sokkal kisebb az esélye. És ha valaki elő is venné, nem szólna olyat, mint két-három évtizede.