Könyvajánló: Az emberi jogok radikális terjesztői aláássák a nemzeti szuverenitást

A kormányokat nem rákényszeríteni, hanem rávenni kell az emberi jogok tiszteletben tartására

A szerző szerint az emberi jogokat sokkal pontosabban körül kellene határolni. A legnagyobb problémát ugyanis az jelenti, hogy az alapvető jogok napjainkban már minden területre kiterjednek, és bármit jelenthetnek bárki számára. Érintik például a nagyvállalati ügyeket, a környezetvédelmet és a nemzetközi bűnügyeket egyaránt. Hannum úgy látja, hogy le kell szűkíteni, hogy mivel foglalkozzanak az emberi jogok, és univerzálisabb megközelítést kellene alkalmazni. Azokra az alapvető jogokra kell koncentrálni – polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokra –, amelyekért a kormányok önmaguk is felelősek. Az emberi jogok élharcosainak egy része ma összekeveri a jogok érvényesítését azzal, hogy különféle módon beavatkoznak az egyes országok belügyeibe. El kell különíteni a jogi kötőerővel bíró emberi jogokat azoktól az „új típusú” jogoktól, amelyek minden társadalmi problémát emberi jogi szempontból próbálnak megközelíteni. Hannum szerint inkább különböző reformok révén kellene a kormányokat rávenni az emberi jogok betartására, és nem erővel, kívülről rájuk erőltetni azokat. A második világháború után készült Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata éppen abban hibázott, hogy céljai aláásták a hagyományos értelemben vett szuverenitást.

Az Egyesült Államok demokráciaterjesztési politikája irreális elvárásokon alapult

Az Egyesült Államok az 1970-es évek végétől – Jimmy Cartertől kezdve – az emberi jogok érvényesítését az egyik kulcsfontosságú területként kezeli külpolitikájában. Érdekesség, hogy ennek ellenére 9 kulcsfontosságú, az ENSZ által elfogadott emberjogi egyezményből eddig csak hármat ratifikált. Hannum szerint Bill Clinton óta pedig az emberi jogok helyett egyre hangsúlyosabbá vált a demokráciaterjesztés, amely hibás stratégiának bizonyul. Nyilvánvaló, hogy a demokrácia és az emberi jogok kapcsolódnak egymáshoz, hiszen a demokrácia megalapításához az emberi jogokat érvényre kell juttatni. A szerző szerint azonban a hidegháborút követően az amerikaiak a demokráciaterjesztésre úgy tekintettek, mint minden probléma megoldása, de kiderült, hogy a modell működésképtelen. Hannum úgy látja, hogy ennek a politikának a támogatói irreális elvárásokat támasztottak a demokráciával és a szabadpiaci kapitalizmussal szemben, s ebből a nézőpontból levezethető az is, hogy miért olyan sikeresek manapság a nacionalisták és a populisták. A jogász hangsúlyozza, hogy napjaink problémáinak közvetlenebb kezelése érdekében sokan szeretnék minél szélesebb körben terjeszteni az emberi jogokat, de többet lehetne elérni, ha a célok visszafogottabbak lennének. Hannum tisztában van azzal, hogy a visszafogottságra felszólító álláspontjával nem válik népszerűvé, ugyanakkor szerinte csak így lehet megőrizni azt a konszenzust és univerzalitást, amelyen az emberi jogok alapulnak.