Kötelező részvétel, demokráciakolbász és szociális konzervativizmus: szombaton szövetségi választásokat tartanak Ausztráliában, ahol a kampányt a klíma és a migráció vitatémái határozták meg. Körképünk a kontinensnyi országból, ahol végső soron mindenki bevándorló – de egyes bevándorlók azért egyenlőbbek a többieknél.
A távoli, titokzatos, sokszor „a második esély földjének” is nevezett Ausztrália sok szempontból egyedi a világon. Egy egész kontinenst kitevő, hatalmas ország, ahol a földrajz sokszínűsége a sivatagoktól a trópusokig és a hűvösebb, angolosabb óceáni éghajlatig terjed, és ahol csaknem minden negyedikg ember bevándorló. Bizonyos értelemben pedig mindenki az.
A minden tekintetben kellőképpen változatos állam szervezete is legalább ilyen mértékben összetett. A Brit Nemzetközösség tagjaként az államfő az angol királynő, a törvényhozás pedig tagállami és szövetségi szintekre épül.
A szövetségi választási rendszer pedig finoman szólva sem egyszerű. Szövetségi szinten a szavazás kötelező, tehát
ellenkező esetben – és elfogadható indok hiányában – pénzbírságot szabhatnak ki a hatóságok.
Ausztrália parlamentje Canberrában
A kétkamarás szövetségi törvényhozásban a Képviselőház 150 képviselőjét népességarányos elektori szavazókörzetekben választják meg a 6 államban és a 2 territóriumon (az Északi Territórium és a Fővárosi Terület), míg a Szenátus 76 tagjából 40 nyerhet most mandátumot. Ausztrália a preferenciális szavazási rendszer szerint működik, azaz a listán az alsóházi képviselők esetében számmal kell jelölni a kívánt sorrendet, míg a szenátorok felsorolásánál elég csak egy kiválasztott jelöltet beikszelni.
A kötelező részvétel miatt természetes, hogy mindig magas a részvételi arány. Ez alkalommal a szavazásra jogosultak 96.8%-a regisztrált, ami országos szinten 16 millió voksot jelent. A részvételi hajlandóság ugyanakkor alacsony az őslakosság körében. Közösségi vezetőik szerint ennek oka, hogy a politikusok többsége figyelmen kívül hagyja az aboriginal lakosság igényeit, és nem tartják célközönségnek őket a kampányok során sem.
Scott Morrison (b) és Bill Shorten (j)
Jelöltek és esélyek
A jelenlegi miniszterelnök Scott Morrison az ausztrál jobboldalnak mondható liberális-nemzeti koalíció jelöltje. A Sydney-ből származó, baseballsapka-mániás politikus a „srác a szomszédból”-típusnak felel meg, laza stílusával és nyers kiszólásairól lett ismert. Klímapolitikájában a konzervatív vonalat erősíti: azaz szénpárti.
Két évvel ezelőtt egy darab kőszenet adott körbe a parlamenti ülésteremben, és bátorította képviselőtársait,
Hasonlóan szókimondó a bevándorlás ügyében is. Egykori bevándorlásügyi miniszterként egyike volt a törvény szigorítását kidolgozó testületnek, asztalán pedig egy migránshajó fémből kivágott modellje van a felirattal: „Én állítottam meg ezeket”.
Morrison legfőbb ellenfele az a munkáspárti Bill Shorten, akit az éveken át tartó Julia Gillard-Kevin Rudd ellentét miatt elszenvedett csúfos választási vereség után került a párt élére 2013-ban. Bár a szakszervezetek és a baloldali szavazók elismerik szaktekintélyét, Morrison közkedvelt közvetlenségével szemben Shortent gyakran éri a vád, hogy nem elég karizmatikus, mi több, egyenesen unalmas.
„Ez csak szén”
A két nagy párt jelöltjei után következnek a kisebbek, amelyek mögött ugyan nem áll akkora bázis, mint a két éllovas között, mégis, a táboruk egyre nő, és nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. Richard Di Natale a Zöldeket akarja harmadik erővé tenni a következő parlamenti ciklusban. A bevándorló szülőktől született melbourne-i orvos szándéka, hogy pártja lesz a mérleg nyelve a képviselőházban, valamint be akarja bizonyítani azt is, hogy a „zöldek” mással is tudnak foglalkozni, mint a környezetvédelemmel. Nem könnyű feladat, főleg, hogy párton belül sincs egyetértés.
A szélsőjobboldali-konzervatív erőt képviseli Bob Katter a róla elnevezett Katter Ausztrál Pártjának alapító-vezetője, aki jelenleg egyedül ül a képviselőházban. A magát szociális-konzervatívnak pozicionáló, 73 éves Katter veterán politikus, és bár ideológiában a jobboldalhoz húz, gazdasági preferenciái az 1950-es évek ausztrál munkáspárti irányvonalát tükrözik. Ellenzi a privatizációt és a klímavédelemhez kapcsolódó gázkibocsátás-korlátozó törvényeket, ugyanakkor támogatja azokat a javaslatokat, amik csökkentik az úgynevezett „szénlábnyom”, azaz az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának mértékét.
A Katterhez korban legközelebb álló, a számára kellemetlen újságírói kérdésekre látványos kirohanásokat rendező 65 éves Clive Palmert
aki nikkelbányászatból szerzett tetemes vagyonát a Trump-kampány jelmondatára áthallásos „Make Australia Great” (Tegyük naggyá Ausztráliát)-szlogenjével ragasztatja tele az országot. Pártja, az Egyesült Ausztrália populista ígéretekkel próbál szavazókat nyerni, ő maga azonban a kampány utolsó napjaira inkább elvonult egy kis pihenésre, Fidzsi szigetére.
Clive Palmer, az ausztrál Trump
A legfontosabb kérdések: klíma, bérek, bevándorlás
Ausztráliának az utóbbi évtizedben közelről kellett megélnie a klíma változásának hatásait. Minden nyáron bozóttüzek, trópusi viharok, szárazság és árvíz sújtja az országot, az évről évre emelkedő átlaghőmérsékletről nem is beszélve. A tudósok szerint a biodiverzitás szempontjából előkelő helyet elfoglaló Ausztrália a klímaváltozás egyik nagy áldozata, a legismertebb és legdrámaibb a Nagy Korallzátony kifehéredése – azaz, hogy az egyre melegebb vízben elpusztulnak a látványos és ritka korallok. Bár a környezetvédelem, a bányászat kérdése, valamint a megújuló energiaforrások használata az utóbbi évtizedben rendszerint megosztotta a közvéleményt, a felmérések azt mutatják, hogy leginkább a kézzelfogható hatások miatt vált a klímavédelem a politika egyik legfontosabb témájává.
A bevándorlásnak nagy hagyományai vannak Ausztráliában. A legutóbbi, 2016-os népszámlálás eredményeiből kiderül, hogy
Az ország 2006 óta évente 180 ezer bevándorlót fogad be, számuk 2008 óta ugrásszerűen megnőtt. A bevándorlók többsége angol születésű, a második legnagyobb nemzetiség a kínaiaké, akiket az indiaiak követnek, mindkét népcsoport a túlnépesedés elől menekül a térségbeli legfejlettebb és legtöbb munka- és oktatási lehetőséget nyújtó Ausztráliába. Ezzel párhuzamosan emelkedett azok aránya is, akik szerint Ausztrália már túl sok bevándorlót fogadott be, és inkább csökkentenék számukat, vagy szigorítanák a szabályokat. A fejlett országokra jellemző idősödő társadalom problémája miatt azonban az egyensúly nem billent fel, a hiányzó munkaerőt pótolták a munkaképes és dolgozni akaró bevándorlókkal, a munkaerőpiaci kínálat emelkedése pedig húzta magával a kereslet növekedését is, ami termelési, egyúttal gazdasági növekedéshez vezetett – az egy főre eső bevételek azonban stagnáltak vagy csökkentek.
Campbell tábornok üzenete az illegális migránsoknak: „No way”
Egyes szakértők éppen ezért a „generációk választásának” nevezik a mostanit, főként azért, mert a fiatalok és az idősebbek között anyagi különbségek is vannak. A fiatal, munkaképes réteg számára nehéz a megélhetés, és annak ellenére, hogy az ausztrál gazdaság a világ 14. legnagyobbja, elismerten magas életszínvonallal és a világ 10. legmagasabb egyéni bevételeivel, egyre többen gondolják úgy, hogy
A bérek az utóbbi évtizedben – a fent említett bevándorlási hullámnak köszönhetően – folyamatosan csökkentek, ami természetesen további társadalmi feszültségeket hozott. A politika sem reagált megfelelően a kérdésre, többségükben továbbra is inkább az idősebb generációknak próbálnak kedvezni.
A barbecue népe
„Kolbászdemokrácia”
A politikai szakzsargon szereti a húsfélékkel kapcsolatos képzettársításokat, elég csak a gulyáskommunizmusra vagy a szalámitaktikára gondolni.
Ausztráliában „demokráciakolbászok” vannak, itt azonban a fentiekkel ellentétben
Az ausztrál szavazásoknál lassan teljesen bevett szokás, hogy a szavazóhelyiségek mellett grill-standokat állítanak fel. Mivel a kötelező szavazás miatt mindig magas a részvétel, a szervezetek, alapítványok előszeretettel használják ki a tömegek biztos jelenlétét, és adománygyűjtő sátraikkal kitelepülnek – így lesz a szavazás olyan, mint egy családi kerti parti.
A tipikus ausztrál szavazós barbecue egy szelet fehér kenyéren szervírozott grillkolbászt jelent, de az utóbbi időben megjelentek a politikusok neveiből alkotott fantázianeveken árusított sütemények is. A kampány előtt és a választás alatt Ausztráliában a fontos kérdések közé tartozik, hogy hány helyen vannak demokráciakolbászos standok, erre ma már online keresőt is kifejlesztettek.
Sydney-i élet
Ausztrália mindennapjait azonban alapvetően nem változtatja meg az, hogy milyen párt van kormányon.
A klíma és a bevándorlás kérdésében is csak az a különbség, hogy milyen intézkedésekkel oldják meg a felmerülő problémákat, amiket azonban pártállástól függetlenül felismernek. Hacsak nem lesz túl szoros az eredmény, már akár szombaton is kiderülhet, melyik párt győz. A közvélemény-kutatások szerint jelenleg a Munkáspárt a népszerűbb, így ismét kormányváltásra lehet számítani.
A miniszterelnök személyét a győztes párt határozza majd meg, legtöbbször a párt vezetője ül a kormányfői székbe, ami igencsak kapós Ausztráliában. A kontinensnyi szigetország 2010 óta nem kevesebb, mint 5 kormányfőt fogyasztott el, a pozícióját legtovább viselő Julia Gillard alig lépte túl a 3 évet, míg utódja, Kevin Rudd nem érte el a 3 hónapot sem az ország élén. A váltásokat rendszerint a pártokon belüli hatalmi harc idézte elő, és ez a folyamatos pártokon belüli és pártok közötti csörték vezettek oda is, hogy az ausztrálok egyre kevésbé bíznak a demokratikus folyamatokban, abban, hogy a választás – ha kötelező is – befolyásolja-e a jövőjüket.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Levelet írt az Európai Bizottság elnöke.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
A politikai elemző a Kobak Klub rendezvényén arról is beszélt, hogy elmúlt „az újdonság varázsa, Magyar Péternek újítania kell”.
Mikor a két iszlamista kiszállt az autójából, egy ausztrál férfi megpróbálta lefegyverezni őket, de a terroristák megölték őt és a feleségét is.
Most először került szóba a támadás ideológiai motorja.
Lendvai az új próféta „legnagyobb erősségét” abban látja, hogy „képes uralni a politikai napirendet, és »hitből« politizál egy kifáradt, túlosztogatott országban”. Jelentsen ez bármit is. Ungváry Zsolt írása.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
