Választott Ausztrália: a voksok összeszámolásának végére mégis a kormányzó jobboldali liberális-nemzeti koalíció lehet a választás győztese. Bill Shorten munkáspárti vezető elismerte a vereséget és lemondott, Scott Morrison miniszterelnök pedig a „csendes ausztráloknak” köszönte meg a győzelmet.
Szövetségi választást tartottak Ausztráliában szombaton, a választás a két nagy ausztrál politikai tömb, az eddig kormányzó, a helyi jobboldalnak mondható liberális-nemzeti koalíció, valamin az ellenzéki Munkáspárt között dőlt el.
Magyar idő szerint szombat késő délutánra a liberális-nemzetiek 74, míg a Munkáspárt 66 széket tudhat magáénak, 6 szék jut az egyéb parlamenti pártokna, a kormányzati többséghez 76 székre van szükség. Még öt szék kiosztása kétséges.
Bill Shorten munkáspárti vezető elismerte a vereséget és lemondott, Scott Morrison miniszterelnök pedig a „csendes ausztráloknak” köszönte meg a győzelmet.
Az ausztrál választásról és aktuális politikai vitákról ebben a cikkünkben olvashatnak többet:
A választási kampányt a klíma és a migráció ügye határozta meg: Ausztráliát súlyos természeti csapások érték mostanában, a szárazságtól az árvizekig; emellett pedig mind a tengeren át érkező illegális migrációval próbálkozók, mind a legálisan érkező - köztük kínai - tömegek okozta társadalmi változások is foglalkoztatják a választókat.
Ausztrália ugyanakkor hagyományosan keményvonalas politikát visz a migráció ügyében, a tengeren érkező illegális migránsokat minden lehetséges eszközzel kiszorítják az országból, és Ausztrália kilépett az ENSZ migrációs egyezményéből is.
A jelenlegi liberális-nemzeti kormányfő, Scott Morrison laza stílusával és nyers kiszólásairól lett ismert. Klímapolitikájában a konzervatív vonalat erősíti: azaz szénpárti. Két évvel ezelőtt egy darab kőszenet adott körbe a parlamenti ülésteremben, és bátorította képviselőtársait, „fogják csak meg nyugodtan, nem bánt. Ez csak szén”. Hasonlóan szókimondó a bevándorlás ügyében is. Egykori bevándorlásügyi miniszterként egyike volt a törvény szigorítását kidolgozó testületnek, asztalán pedig egy migránshajó fémből kivágott modellje van a felirattal: „Én állítottam meg ezeket”.
Morrison legfőbb ellenfele az a munkáspárti Bill Shorten volt, akit az éveken át tartó Julia Gillard-Kevin Rudd ellentét miatt elszenvedett csúfos választási vereség után került a párt élére 2013-ban. Bár a szakszervezetek és a baloldali szavazók elismerik szaktekintélyét, Morrison közkedvelt közvetlenségével szemben Shortent gyakran éri a vád, hogy nem elég karizmatikus, mi több, egyenesen unalmas.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Nem először hozzák kellemetlen helyzetbe a saját szövetségesei a liberális politikust.
Az orosz elnök felajánlotta, hogy Oroszország az ukrajnai választások napján tartózkodik a mélységi csapásoktól, ha megtartják a voksolást.
Még neki áll feljebb.
Akik még nem döntöttek, le fognak majd szavazni a biztonságra, a kormányképességre, a kiszámíthatóságra és a tapasztalatra, ez az én reményem – mondja Orbán Viktor. Hogy látja a háborús helyzetet? Megnyerhető-e a jobboldalnak a digitális tér? Mit gondol a Szőlő utcában történtekről? Interjú a miniszterelnökkel.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
