„Egy naiv és puha bevándorláspolitika ellentmond a józan észnek. A kormányok legfontosabb kötelezettségének mindenekelőtt a saját állampolgáraikról való gondoskodásnak kell lennie” – jelentette ki néhány éve Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök. Ausztrália megmutatja, hogyan lehet józan ésszel és kemény döntések melletti kitartással fenntartható bevándorláspolitikát csinálni.
A héten jelentette be Ausztrália belügyminisztere, Peter Dutton, hogy az ENSZ migrációs paktumát a jelenlegi formájában nem fogják aláírni. Mindennek leginkább azért van hírértéke, mert Magyarország is nyakig benne van a migrációról szóló vitában, és különböző országokból, különböző platformokon éveken keresztül támadták és támadják „migrációszkeptikus” álláspontja miatt. Azt éreztették, hogy:
Bár ez soha nem volt így.
Az Európai Unión kívüli fejlett államoknál a szigorú bevándorláspolitika és a migrációhoz fűződő ridegebb attitűd nem újdonság. Az ENSZ migrációs csomag megalkotása végül is azért nagyon üdvözlendő, mert a tárgyalási folyamatok képesek rávilágítani erre az Európán kívüli valóságra és a racionalitásra. Mindez annak ellenére is üdvözlendő, hogy már az unión belül sem vagyunk egyedül a migrációs politikánkkal, de a legüdvözlendőbb az egészben, hogy mellettünk most már két olyan ország is nemet mondott a paktumra, amelyeket magasra rangsorolnak nem csak gazdasági, hanem az emberi és politikai jogok érvényesülésének szempontjából is.
Az ausztrál miniszter pár napja egy sydney-i rádióban adott interjúban úgy fogalmazott: „nem fogjuk feláldozni a szuverenitásunkat, nem fogom hagyni, hogy egy nem a nép által megválasztott szerv diktáljon nekünk, ausztrál embereknek”. Továbbá elmondta, hogy az ENSZ migrációs csomagja nem szolgálja az ausztrál nemzet érdekét és elfogadásával olyan áldozatot kellene hozniuk a határvédelmi politikájukban, amelyet nem akarnak. Így lett Ausztrália az USA és Magyarország után a következő állam, amely jelezte: az ENSZ migrációs paktumával „valami nem stimmel”.
Közismert Ausztráliáról, hogy egy multikulturális, szabad és fejlett állam, amely az állatvilágán kívül szinte minden másban – ahogy az ausztrálok is mondani szokták – „szerencsés”. Talán az is közismert, hogy évtizedek óta nehéz bevándorolni, letelepedni még nehezebb és kevés kegyelmet ismernek az illegális migrációval kapcsolatban. Ez elég ellentmondásosnak tűnik:
Hogyan forgathat a liberális Ausztrália migránsokat elrettentő propagandavideót, hogyan rabosíthat illegális bevándorlókat a Karácsony-szigeten vagy Naurun és mégis miért tilthatnak ki valakit évekre a kontinensről, ha akár csak egy nappal is tovább tartózkodik az ország területén lejárt vízummal? Hogyan nyilatkozhatja azt Ausztrália belügyminisztere, hogy nemet mondanak az ENSZ migrációs csomagjára, miközben egy interjúban, amikor Naurura terelődött a szó, azt mondta: „semmi örömöt nem lelek abban, hogy ott látom az embereket… annak ellenére, hogy a rólam készített mémek ezt mondják”.
Ausztrália több megfontolásból is kitart szigorú és rendezett bevándorláspolitikája mellett.
A leginkább ostorozott „menekültszigeteket” és fogva tartási központokat azért tartják fenn, mert ha hirtelen bezárnák őket megszűnne a visszatartó erő, az embercsempészek pedig újból megerősödnének és ez tragédiákba torkollna. Dutton így fogalmazott, amikor szóba került az interjúban a manus-i tábor megszüntetése: „Ha meg tudnám csinálni úgy, hogy nem indítják el újra a hajókat, és nem látok gyerekeket és nőket ismét a tengerbe fulladni, akkor igen, még 2022 előtt bezárnám”.
Az ország migrációpolitikájának lényegét viszont Tony Abbott egykori ausztrál miniszterelnök 2010-ben még képviselőként elmondott beszédével lehet a leginkább összefoglalni: „Egy olyan világban, ahol a bűnözés és a terrorizmus nem ismer határokat és újabb kihívás elé állítja a fejlett országok határvédelmi rendszereit, egy naiv és puha bevándorláspolitika ellentmond a józan észnek. A kormányok legfontosabb kötelezettségének mindenekelőtt a saját állampolgáraikról való gondoskodásnak kell lennie. E felelősség más nemzetek állampolgáraira való kiterjesztésekor mérlegelni kell, hogy utóbbi megvalósulása hogyan befolyásolná az állampolgárok jólétének garantálását”.
E narratívát Malcolm Turnbull, Abbott utódja is folytatja, amiképpen a híres „Állítsuk meg a hajókat” politikát is.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Ausztrália nem fogad be többé senkit:
Ők töltik be az ország igényei szerint meghatározott kontingensekben a munkahelyeket a képzett munkaerőre éhes gazdaságban. És szigorú szűrőn átesve azok találnak menedéket Ausztráliában, akik arra valóban jogosultak.
Ausztrália továbbra is egy büszke multikulturális társadalom – bár ők sem mentesek az ebből fakadó problémáktól. Képesek megmutatni azt, hogy ha egy ország a migráció segítségével is javítja gazdasági vagy demográfiai mutatóit a 21. században, azt csak rendezett úton, kemény döntések és szigorú politikák fenntartása árán lehet kivitelezni.
Ausztrália a Nyugat racionális hagyományait képviseli ma is: érdemes több figyelmet szentelni rá.
Michael Kyrath szerint aggasztó kérdéseket vet fel, hogy Szász-Anhalt Alkotmányvédelmi Hivatala az AfD minősítésénél a „meggyilkolt gyermekekre való hivatkozást” is kifogásolta.
„Pontosan ezt szeretnék az ukránok is” – jelentette ki az unió migrációs biztosa.
Az MCC Magyar–Német Intézetének igazgatója szerint a fiaskó ugyan nem Friedrich Merz személyes veresége, de Németországnak a jövőben minden nemzetközi érdekérvényesítő helyért sokkal keményebben meg kell majd harcolnia.
Pénteken 17:00 órától békés vonulásos tiltakozás lesz a migrációs paktum ellen.
Egy friss felmérés szerint a kivándorlás mögött elsősorban gazdasági okok húzódnak meg.
Átfogó kutatást készítettek Franciaország migrációs adatairól: a francia népesség 34 százaléka – alig több mint egyharmada – vagy bevándorló, vagy bevándorlók gyermeke vagy unokája.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
