Tizenöt év alatt a dániai Jütland-félsziget északi csücskétől eljutott az Atlanti-óceán észak-franciaországi partvidékiéig.
Némi szomorúsággal ráébredt azonban, hogy ha hátralévő élete minden napján sétálna, akkor sem valószínű, hogy be tudná járni azt a rengeteg utat, amit szeretne, így aztán két másik projektbe is belekezdett, amelyek közelebb viszik hozzá a világot.
Az egyik a tengerparti hordalékok gyűjtése, a fadaraboktól a különféle műanyagokig, amelyekből egy múzeumot is berendezett.
A tárgyak szépségénél és ép állapotánál fontosabb szempont számára, hogy magukon viseljék utazásuk nyomát,
így az rekonstruálható legyen. Egyik kincse egy bontatlan üdítős doboz, amely Mongóliából vagy Tuvából származik, ami azt jelenti, hogy valószínűleg folyókon keresztül jutott a sarki óceánba. Bár nem tudja, mit tartalmaz, a halálos ágyán tervezi kinyitni.