Több ezer fős migránskaraván szerveződik Törökországban és Görögországban, a cél Nyugat-Európa

Szír migránsok többezres létszámban terveznek a következő hetekben útnak indulni Törökországból, illetve Görögországból Németországba – állítja a Migrációkutató Intézet a legújabb tanulmányában.

A törökországi „remény karavánja” elnevezésű, a közösségi médiában indított kezdeményezéshez közel 40 ezer, főként szír állampolgár csatlakozott, akik a rossz életkörülmények és a magas, 60 százalék körüli munkanélküliség miatt távoznának Nyugat-Európába. A konvoj létszáma akár a többszörösére is duzzadhat a családtagokkal, mivel az ingyenes szervezés és a nemzetközi humanitárius szervezetek által biztosított kíséret különösen vonzóvá teheti az utat. 

Ezzel párhuzamosan egy Görögországban rekedt migránsokból álló karaván is szerveződik.

Az intézet szerint 2015-ben egy hasonló kezdeményezés eredményezte az Európai Unió felé induló tömeges migrációt.

Már 50 ezer migráns regisztrált a karavánra

A szervezőket az isztambuli székhelyű, körülbelül 50 szíriai civil szervezetet tömörítő Minbar al-Jamʻiyyat al-suriyya (Szíriai Egyesületek Fóruma) képviseli. A karaván célja az, hogy a jobb életre vágyó szíriaiak egy konvoj segítségével kijussanak Törökországból Európába. Az indulással megvárnák a török helyhatósági választásokat, 2019. március 31-ét.

Több szír forrás szerint, a koordinátorként ténykedő Anas Badawi lefújta az akciót, arra hivatkozva, hogy a kezdeményezés átpolitizálódott, és alkalmas lenne Törökország destabilizálására. Egy másik szervezet, a „Fariq al-amal al-tatawwuʻi” (Remény Önkéntes Csoportja) viszont cáfolta a karaván törlését, közlésük alapján a konvoj akár már március 15-én útnak indulhatott volna. Sőt, a karavánra az önkéntes csoport közlése szerint

Az elmúlt hetekben egyébként több ezren gyűltek össze a szír határhoz közel eső, zömében szírek által lakott Şanlıurfában és Gaziantepben, a közösségi médiában ugyanis elterjedt, hogy 6 ezer szírnek lesz lehetősége Európába jutni. A kialakult feszült helyzetben a török rendőrségnek is közbe kellett avatkoznia. 

A görögországi kezdeményezésnek Facebook-oldala is van: a „Glitter of Hope Caravan” nevű oldal. A „Reménysugár karaván” oldalán március 25-én új bejegyzést tettek közzé arab nyelven. Ebből kiderül, hogy az albán határ közelében található Ioannina nevű görög település külterületén gyűlnének össze a csatlakozni kívánók egy rögtönzött táborban. A poszt szerint Athénból és Thesszalonikiből közvetlen buszokkal lehet majd eljutni a gyülekezési helyre. A kiindulási pont és a korábbi nyugat-balkáni migrációs útvonalak alapján feltételezhető, hogy a karaván Albánián, Montenegrón, Bosznia-Hercegovinán és Horvátországon keresztül kívánhat eljutni Nyugat-Európába. Az indulás tervezett dátuma 2019. április 5. A bejegyzésben arra kérik a csatlakozókat, hogy a várhatóan 7–10 napig tartó útra vigyenek magukkal sátrat, gyógyszert, élelmiszert, ruhát és pénzt. A poszt szerint egy rövid időre meg fogják nyitni előttük a görög határt. A szervezők

A bejegyzés alatt található hozzászólások meglehetősen optimisták.

Az oldal egyébként viszonylag népszerű: több mint 8 ezren követik. A tartalom alapján komoly lelkesedés övezi a görögországi kezdeményezést, amelyet „semmi sem állíthat meg”. A hozzászólásokban több arab (pl. iraki, szíriai, marokkói) dialektus is felbukkan, de vannak kétnyelvű, arab és kurd kommentek is. Görögországban is jelezték irakiak, hogy csatlakoznának a konvojhoz. A szervezők egy korábbi bejegyzésben 20 ezer regisztrálóról számoltak be. Egy hozzászóló hetekkel ezelőtt azt javasolta, hogy a résztvevők viseljenek sárga mellényt. 

A nyugati sajtó hallgat a karavánról

Az elemzés szerint a nyugat-európai, valamint a törökországi sajtó egyálalán nem számol be a készülő migránskaravánról. 

Mint írják, a nyugati tagállamok és Brüsszel pozíciója teljesen érthető:

és az EP-választás kampányában egyértelműen a lengyel, a magyar és az olasz kormány álláspontjának megerősödéséhez vezetne, miközben a többi nyugat-európai országban is javítaná a bevándorlást ellenző politikai erők pozícióját, és aláásná a jelenleg még többséginek számító álláspontot képviselők hitelességét.

Érthető a török fél politikai motivációja is: az AKP és Erdogan érdeke, hogy a március végi helyhatósági választásokig nyugvóponton tartsák a szír kérdést. Ennek belpolitikai okai is vannak (a szavazatelőny megőrzése az ellenzékkel szemben, a viszonylagos társadalmi béke fenntartása a török és szír közösségek között), de a török vezetés mindent elkövet azért is, hogy az európai partnereik szemében megbízható félként tüntesse fel magát. Utóbbi célkitűzés nemzetközi kontextusban azt is jelenti, hogy Erdogan szeretné, ha az arab államokkal szemben Törökország maradhatna Európa elsőszámú, stabil partnere a tágabb térségben.

A szír kérdés komoly társadalmi feszültségeket okoz Törökországban: egy feltörekvő párt, az IYI már most azzal kampányol, hogy 2040-re 7 milliónál is több szír lesz az országban. Az AKP igyekszik azt kommunikálni, hogy már 300 ezer szíriai tért vissza a saját országába, ugyanakkor a demográfiai folyamat önmagában is drámaian alakul: naponta 300 szíriai születik Törökországon belül. A török kormánypárt igyekszik a szírek egy részének állampolgárságot és munkavállalási engedélyt adni, amit – a gazdasági racionalitáson felül – a szavazatszerzés is motivál: a billegő körzetekben sokat nyomhatnak a latban a szír szavazatok.