Magyar támogatásból épül szemklinika Kongóban – Hungary Helps a gyakorlatban

„Látni és láttatni” – ezzel a két szóval lehetne összegezni azt a humanitárius célú afrikai utazást, amiről a minap tért haza a magyar delegáció. Hölvényi György európai parlamenti képviselő, Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes már összeszokott csapatként vállalkoztak az útra. Korábban együtt járták be Irakot, Egyiptomot és Szíriát is. Most hozzájuk csatlakoztak Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár és munkatársai. Mindannyian személyes tapasztalatok által keresték a válaszokat a korántsem egyszerű kérdésre. Miképp lehetne valós segítséget nyújtani a tőlünk távol fekvő, mégis életünket közvetlenül befolyásoló kontinensnek?

A tíznapos, kongói és kenyai utazás első állomása Mbuji Mayi volt. Itt végzi munkáját Hardi Richárd, az a magyar szerzetes-szemorvos, aki huszonkét évvel ezelőtt arra tette fel az életét, hogy többezer kilométerre Magyarországtól, Kongóban gyógyítsa a rászorulókat. Nyolcmillió ember egyetlen szemsebészeként hihetetlen körülmények között gyakorolja a hivatását. Az ő munkájának és életművének kiteljesedésében segít most a Hungary Helps. 

melynek alapkőletétele a delegáció részvételével zajlott.

„Minden magyar ember büszke lehet arra, hogy nem csak beszélünk a segítségről, hanem valóban cselekszünk” – mondja Hölvényi György, a Fidesz-KDNP politikusa az alapkőletétel után. A delegáció a kongói út során meglátogatta azt a Kinshasában található iskolát és árvaházat is, ami szintén hazai támogatásból épült.

Arra a kérdésre, sikeresnek értékeli-e az itteni tárgyalásokat, Hölvényi nevetve felel: „a tárgyalás nagyon európai megközelítés. Az úgynevezett Demokratikus Kongóban például egy hatalmas szemétdombon átkelve jutottunk el a kibővítésre váró, magyar adópénzből épült iskola árnyékába, ahol arról beszélgettünk, mit tudnánk közös erővel tenni.” A politikus válaszából kiderül: immár sokadszorra jár Afrikában, hogy elősegítse ezt a közös cselekvést. Tennivaló akad bőven: iskolák, tanodák, gyermekotthonok, kórházak százaira lenne szükség a térségben ahhoz, hogy megfelelő életszínvonalon boldogulhassanak az ottaniak.

Ám Magyarország számára az ilyen típusú kezdeményezések még újak. Éppen ezért lényeges, hogy a magyar emberek lássák, mi zajlik itt, mire költik a pénzüket” – világít rá a képviselő utazásuk másik lényeges pontjára. Mint mondja, a kint töltött tíz nap, a számtalan találkozás „egyfajta előkészítő munka volt, amely sok feladatot ad az államtitkárságnak”. A hogyan továbbról ugyanis ők döntenek majd.

Hölvényiék az utazás során nem csak Mbuji-Mayit és Kinshasát járták be. Kongó és Kenya számos területére eljutottak. Kenyában meglátogattak egy jezsuita szerzetesek által működtetett szociális intézményt, részt vettek a magyar szerzetesek és afrikai papok által közösen bemutatott, hagyományos afrikai misén, jártak Nairobi nyomornegyedeiben, a víz és villany nélküli bádogrengetegekben. Láttak vidéket, falvakat, nyomort és gazdagságot a képviselő szerint. Tapasztalatai alapján

Ezek azonban sokkal jobban is ki lehetne használni.

„Valós helyzetekkel találkoztunk, hiteles képet kaptunk Afrikáról” – meséli képviselő. Miután pedig látták, mi van kint, szeretnék láttatni mindezt, hogy azok, akik rászorulnak a segítségre, megkaphassák a boldogulásukhoz szükséges támogatást.