Aszad, kurdok, iszlamisták – ki nevet a végén Szíriában?

2018 volt az egyik legsikeresebb év a kormányerők számára Szíriában a polgárháború 2011-es kirobbanása óta. Jelenleg az Oroszország, Irán és Törökország katonai támogatását élvező damaszkuszi rezsim az ország területének immár kétharmadát ellenőrzi. A fennmaradt területek nagyrészt kurd befolyás alatt állnak, akiknek nagy szükségük van a kormány támogatására. Bassár el-Aszadnak sikerült megegyeznie a fegyveres felkelőkkel, akik legfontosabb területeiket átadták a kormánynak, cserébe Idlib tartományba húzódhattak. Aszadék visszafoglalták Aleppót, az SDF kurd-arab szövetség pedig kiűzte az Iszlám Államot Rakkából, ami különösen fontos mérföldkőnek számít, hiszen a terrorszervezet addig fővárosaként tekintett az észak-szíriai városra. 

Minden jel arra utal, hogy lassan véget érhet a nyolc éve tartó véres polgárháború Szíriában. De mi jön ezután? Végleg sikerült leszámolni az Iszlám Állammal? Mi várható a kurdok által ellenőrzött területeken? Hogy befolyásolta az USA kivonulása a konfliktust?

Szalai Mátét, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóját kérdeztük.

***

Kimondhatjuk, hogy Aszad megnyerte a polgárháborút?

Azt még nem mondhatjuk ki hogy megnyerte, de azt igen, hogy nagyon nagy valószínűséggel meg fogja nyerni. Három fontos dolgot lehet most kiemelni, ami még Aszad útjában áll: az Iszlám Állam, Idlib helyzete és a kurd kérdés.

Menjünk sorban. Mit lehet tudni most, 2019 elején az Iszlám Államról?

Az amerikaiak szerint legalább húsz-harmincezer iszlamista van még az országban. Ez a szám talán kicsit túlzásnak tűnik, de mindenképpen problémát jelentenek még a dzsihadisták. Hónapokba telhet még, hogy kiszorítsák őket Szíriából. Az IÁ ugyanazt a taktikát követi már évek óta:

Ez elég hatékony megoldásnak bizonyult az évek során, ismerik már hogy kell csinálni, megvan a know-how. Tegyük fel, hogy mostantól évekig nem hallunk majd róluk, mégis biztosak lehetünk benne, hogy nem fog megszűnni a szervezet. Ebben a hálózatos formában a túlélési képességük nagyon erős. Amíg nincs Szíriában és Irakban egységes központi hatalom, addig az Iszlám Állam túl fogja élni a régióban, a rendre pedig elég kevés esély mutatkozik az elkövetkezendő években. Ami mégis gyengítheti őket az az, hogy mára a szektariánus dimenziója csökkent a konfliktusnak, már nem a vallási elemek a dominánsak. A szunnita elkeseredettség most elég erős, így nehezen fognak tudni építkezni a hátországban, kevesen fognak beállni mögéjük.

Hogyan befolyásolta a helyzetüket az amerikai kivonulás?

Az Iszlám Állam visszaszorítása már elég előrehaladott állapotban volt az amerikai bejelentés előtt is, de a hatása nem látható addig, amíg nem tudjuk, pontosan miként és mikor fog megtörténni az amerikaiak kivonulása. Az USA egyébként már jóval a bejelentés előtt „átengedte a terepet” az orosz-iráni-török tengelynek, a nagyjából 2500 fős amerikai jelenlét egyébként is csak az Iszlám Állam legyőzése miatt volt fontos. 2013-ban Obama úgy döntött, hogy a vegyifegyver-használat ellenére sem avatkozik be a konfliktusba, 2014-ben pedig kimondták, hogy csakis az Iszlám Állam ellen fognak harcolni. Azt fontos látni, hogy

Azt lehet hallani, hogy az európaiak sokkal nyitottabbak Aszadra a gazdasági érdekek miatt, mint az amerikaiak. Viszont a jelenlegi külpolitikai vezetés, főleg a Merkel-Macron-Mogherini trió nem támogatja a közeledést. 

Haszan Róháni iráni államfő Recep Tayyip Erdogan török és Vlagyimir Putyin orosz elnököt fogadta Teheránban 2018. szeptember 7-én.

Érdemes kiemelni, anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanánk, hogy mennyire elhúzódott az USA és az IÁ harca az utolsó területeken az előző offenzívákhoz viszonyítva.

Az Egyesült Államoknak mindig az volt a stratégiája, hogy hagyta őket elmenekülni. Most már nem igazán volt hova menniük, ez kicsit komplikálja a dolgokat és érdekes kérdéseket vet fel.

Mi a helyzet a kurdokkal?

A szír kurdok elég nehéz helyzetben vannak a törökök miatt. A kurd érdek most elsősorban az, hogy minél jobb kapcsolatba kerüljenek a damaszkuszi rezsimmel. Ez a közeledés már az amerikai kivonulás előtt, nyáron elindult, főleg a közszolgáltatások visszaállításáról tárgyaltak a Aszaddal. De próbálnak közeledni az oroszok és az európaiak felé is. Úgy tűnik, hogy Macron nyitott lenne az ügyükre, bár a franciák érdemben nem tudnak segíteni nekik. A jövőt illetően az biztos, hogy a kurdokkal ki kell egyezni. Ha a törökök el is indítanak ellenük valamilyen offenzívát az elkövetkezendő időszakban – amire nem sok esélyt látok –, azzal nem fogják tudni őket legyőzni. A kurdok remekül értenek ahhoz, hogyan harcoljanak a regionális erők ellen.

Ősszel sokat lehetett hallani a fegyveres ellenzék utolsó bástyájának számító Idlib tartományról, de az ellene indult offenzíva végül elmaradt. Mi a helyzet most? 

Hetven-nyolcvanezer ellenzéki fegyveres lehet jelen pillanatban a tartományban. Az elmúlt hetekben itt az történt, amiről a magyar sajtó nem nagyon számolt be, hogy a Nuszra front néven ismert Hajat Tahrír al-sám csoport átvette a terület hetven százalékának az irányítását. Ez azt jelenti, hogy

– a tartományban több tízezer ellenzéki és csaknem hárommillió civil él jelenleg. A Nuszra front nem az al-Kaida, viszont több szálon kötődnek a szervezethez, elég radikális dzsihadisták. Ezt elég fontos megemlíteni a jelenlegi idlibi helyzettel kapcsolatban. Aszadnak ez azért jó, mert így legitimálhatja majd Idlib visszafoglalását.  

Hazatérő szíriai menekült család vár az indulásra Bejrútban.

Az utóbbi időben majdnem több százezer menekült tért vissza a környező államokból, főleg Libanonból és Jordániából. Az eredeti lakóhelyükre visszatérők száma Szírián belül pedig nagyjából másfélmillió. Bízhatnak abban a szírek, hogy lassan visszatér a régi kerékvágásba az életük?

Azt kell mondanom, hogy nem. Ezek az adatok egyrészt ellenőrizhetetlenek, másrészt egymással ellentmondásosak. Libanon például folyamatosan más és más adatokat közöl a menekültekről. A visszatelepítést egyébként nem csak az érintett államok koordinálják: például a Hezbollahnak is van egyfajta visszatelepítési programja, nem sokat lehet róla tudni.

ezt nem szabad elfelejteni. Amíg ez a kérdés nem tisztázódik, addig a biztonsági helyzet kiszámíthatlan Szíriában. Aknamentesítésről, és egyéb technikai, közigazgatási tényezőkről nem is beszélve. Sokan az oktatáshoz kötik egy ország újjáéledését, ha rendesen beindul az oktatás Szíriában, elkezdenek majd visszatelepülni a családok is. De egyelőre úgy tűnik, hogy ez egy nagyon lassú folyamat lesz.

(fotók: MTI/EPA/Vael Hamzeh)