A brit-izraeli zsidó, aki a párbeszédben hisz

Az önről szóló cikkek egy jelentős része ezt a kérdést teszi fel: kicsoda Jonny Daniels? Ki ez a brit-izraeli zsidó, aki a lengyel kormány oldalán szólal fel nemzetközi fórumokon?

Angliában születtem és nevelkedtem, majd 18 évesen Izraelbe vándoroltam, hiszen el sem tudtam volna képzelni, hogy zsidóként ne éljek ott. Szolgáltam három évet az izraeli hadseregben, megházasodtam és gyerekeket vállaltam, illetve dolgoztam az izraeli politikában: Danny Danon akkor izraeli védelmi miniszter tanácsadója voltam, és dolgoztam Benjamin Netanjahu kampányán is. Akkoriban Netanjahu tartott egy beszédet, ahol az Irán által jelentett egzisztenciális fenyegetést a holokauszthoz hasonlította. A baloldal őrjöngött: „hogy mondhat ilyet, hogy trivializálhatja a holokausztot?” Én pedig megdöbbentem, hiszen miképp lehetséges, hogy hetven évvel az események után a holokauszt üzenete eltűnhessen? Rájöttem, hogy bár sok csodás szervezet ápolja a holokauszt emlékét, a mi generációnkat nem szólítja meg senki. Úgy döntöttem, saját alapítványt hozok létre, s ez ma a From the Depths (A mélyből [szólok hozzád Uram]). Az első nagyszabású rendezvényünk az volt, amikor 100 EP-képviselőt és 60 izraeli Kneszet-képviselőt kivittünk egy auschwitzi megemlékezésre – és a közös jövőt vitattuk meg. Azt tapasztaltam, hogy Lengyelországban rosszul kommunikálják a holokauszttal kapcsolatos álláspontjukat. Jobboldali zsidóként arra jutottam, hogy jobban meg kell értenünk egymást. 

Miben más az ön szervezete, mint bármelyik, a holokauszttal foglalkozó zsidó szervezet?

Liberálisabb vagyok, mint a legtöbb mai liberális, mégpedig abban az értelemben, hogy nem érdekel, kinek mi a politikai nézete. Ha valaki beszélni akar velem, azzal én beszélek. Beszélek a szélsőjobboldaliakkal és a szélsőbaloldaliakkal is, amennyiben nyitottak a dologra. Mélyen hiszek a párbeszédben. Egyes szervezetek azt állítják, hogy a párbeszéd érdekli őket, pedig valójában csak a saját kis buborékjaikban kiabálnak. Az elitek talán kommunikálnak, de az átlagemberek nem – és mégis csak ők állnak a nagy politikai döntések mögött. Az átlagemberek véleménye számít, ez az igazság.

Én is teljesen átlagos vagyok. Egyik nagyapám taxisofőr volt, a másik pedig bolti eladó. Nem gazdag családba születtem. Tehát számomra senki sincsen a „tiltott” kategóriában. Ugyan vannak szélsőségek, akikkel már nem lehet beszélni, mert teljesen el vannak veszve; ám mégis azt látom, hogy a legtöbb, radikálisnak nevezett egyén teljesen másképp viselkedik, ha valódi beszélgetésbe fogsz velük. 

Hogyan lehet dialógust építeni a lengyel jobboldallal?

Nem próbálok tudatosan megkeresni embereket, de ha valaki odajön hozzám, akkor azzal beszélek. Volt már olyan, hogy őszinte beszélgetéssel sikerült az antiszemitizmus határán mozgó embereknél változást elérni. Ilyenkor arra van szükség, hogy megismerjük egymás szempontjait. Lengyelországban például sokan gondolják, hogy a zsidóság egyenlő a kommunizmussal. Igaz, hogy voltak zsidók, akik a kommunista párt tagjai voltak, mint ahogy voltak lengyelek és magyarok is. Nem tudom, hogy többen voltak-e, de a részvétel oka szociológiai is. A zsidókat éveken át halomra gyilkolták, és akkor hirtelen jött egy rendszer, ahol nem számított a háttered és a vallásod. Meg tudom érteni, hogy szimpatikus volt számukra a kommunizmus – még akkor is, ha ez nem teszi elfogadhatóvá a kommunizmus atrocitásait és borzalmas tetteit. Őszintének kell lennünk: igen, voltak zsidók a kommunisták között. 

Jonny Daniels Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel

Ön szerint a lengyeleket a történelmi tényeknek megfelelően kezelték a nemrég zajlott lengyel-izraeli holokauszt-botrány során?

Meg kell érteni, hogy

Sajnos ebbe még olyanok is beszállnak, mint a Fox News, pedig ők konzervatívok. Nem értik a helyzetet, és lövésük sincs a valós tényekről. Lengyelországot még jobban is utálják, mint Magyarországot, és ennek az egyik oka, hogy a lengyelek nem tudták helyesen kommunikálni az igazukat a világ számára. A lengyel kommunikáció ügyetlen volt, még akkor is, ha közben az üzenetük igaz volt. A lengyelek nem felelnek a holokausztért. Nem ők építették a haláltáborokat. A lengyelek, mint nemzet, nem vittek végbe effajta dolgokat. Ha ügyesebben kommunikálták volna ezt, az eredmény is más lehetett volna.

És Magyarország esetében, ahol a deportálásokat a korabeli magyar állam intézte, mi a helyzet?

Őszintének kell lenni a tényekkel kapcsolatban, nem lehet letagadni a tényeket és szókimondó párbeszédre van szükség. Egyszer megkérdeztem egy híres holokauszt-túlélőt, hogy miképp lehet megbocsátani és továbbmenni. Azt felelte, hogy ő talán meg tud bocsátani, de a meggyilkoltak nevében nem bocsájthat meg. Ez rám is igaz: a lányom magyar-zsidó dédapját, illetve annak feleségét és két gyerekét Auschwitzba deportálták. A történelem nehéz kérdés, és nem tudunk megbocsátani mások nevében, de a jövőbe kell tekintetünk. 

Tehát ön egy köztes pozíciót foglal el: a holokauszttal kapcsolatban az őszinte szembenézést pártolja – ez inkább a baloldalt jellemzi -, és közben támogatja a populista kormányokat, mely utóbbi pedig a jobboldali álláspont.

Utóbbinak az az oka, hogy

A múlt nagyon fontos, de ha a jövőbe tekintek, akkor azt kell mondanom, hogy ma zsidóként Lengyelországban lehetek igazán biztonságban. Rengeteg európai országot tudnék sajnos mondani, ahol egyáltalán nem lehet ilyen szabadon megélni a zsidó életet. Töltöttem időt nyugat-európai nagyvárosokban, ahol teljességgel elképzelhetetlen ez a fajta biztonság. Berlin borzalmas, Párizs rettenetes, Belgiumtól pedig Isten ments! Rémisztő a helyzet. Ennek az oka pedig a muszlim bevándorlók áradata és a radikális iszlám. Egyértelműen meg kell különböztetnünk két dolgot: itt nem az egyéni muszlimokkal vagy az iszlám kultúrával van a gond, de egyes muszlimok igenis radikalizálódnak. Ezt kimondani politikailag nem korrekt dolog, de nem lehet letagadni a tényeket: zsidók és keresztények nem robbantják fel magukat a buszokon. Létezik muszlimok egy kicsiny csoportja, amely veszélyt jelent a társadalomra. A minap a lányaimnak mutattam a sajtóképeket, hogy a Hamász robbanótöltettel felszerelt lufikat küld át a gázai határon. A gyerekekre utaznak, és ez egészen egyszerűen elképesztő! Izrael szerencsére képes védeni a határait, de ott vannak például a svéd városok, mint Malmö is, ahol a teljes várost egy integrálódni képtelen társadalmi réteg uralja – és ez probléma. 

Ön szerint léteznek no-go zónák?

Soha nem jártam ilyen zónákban, de határozottan vannak teljes városok, ahol nem mennék az utcára kipában. Párizs például pontosan ilyen, de Berlinben is garantáltan félnék kipában sétálni, míg Budapesten semmi sem történt velem – páran megnéztek, de ennyi az egész. Az én szülővárosom, London sem ilyen volt még régen, és határozottan a rossz irányba változott. A szüleim még kipában jártak dolgozni, én viszont már rettegnék felvenni azt az utcán. A muszlim bevándorlók és a radikális baloldal teljesen átalakították az ország küllemét. A zsinagógákat erősen őrzik, és mindenki retteg. Senki sem tagadhatja ezek mellett, hogy Jeremy Corbyn, a brit Munkapárt vezetője antiszemita. Jelenleg ő a legnagyobb veszély, mely a brit zsidóságot fenyegeti. Nézzük a tényeket: zsidókat vernek meg a brit Munkapárt rendezvényei előtt, soha ilyen rossz még nem volt a helyzet. Számos zsidó ismerősöm elmondta, hogy

Amit elmond, az nem túl píszí. Fontos egyáltalán a politikai korrektség a zsidók számára?

Nem igazán. Persze kell valamifajta rendszer a gyűlöletbeszéd ellen, és nem a vallásuk, hanem az egyéni értékeik alapján kell megítélni az embereket. De ez nem változtat azon, hogy nem a keresztények vagy a zsidók késelnek meg véletlenszerű embereket a nyílt utcán. És ez nem valami őrült jóslat a jövőről, hanem napjaink valósága! Zsidóként különösen fontos kiállnunk az őszinte beszéd mellett, mert a muszlimok velünk kezdik. Ha majd végeztek velünk, akkor mennek a keresztényekért. Értem, hogy egyes zsidók félnek attól, hogy majd a radikális jobboldallal fogják őket azonosítani, de a határainkat ettől még meg kell védenünk. Én mindig a lányaimra gondolok: bármit megtennék, hogy megóvjam őket, és ha ez azt jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy egy bizonyos csoport bejöjjön az országunkba, akkor úgy legyen. 

Daniels Netanjahuval

Mit gondolnak önről a lengyel zsidók?

Remek kapcsolatom van néhány rabbival és zsidó szervezettel, míg mások nem szeretnek. Sok barátom van jobb- és baloldalon is, de összességében azt látom, hogy sok liberális diszkriminálja a jobboldaliakat. Büszke jobboldali zsidóként azt látom, hogy a

A baloldaliak ugyanis gyakran teljesen zártak a jobboldal való párbeszédre, és elítélik, hogy kapcsolatokat tartok fenn a lengyel kormánnyal. Ez persze nevetséges: a mostani lengyel kormány többet tett a zsidókért, mint eddig bármelyik. De hiába adnak pénzt és támogatást, mindez nem fér bele például az amerikai baloldali zsidók világképébe. Az amerikai zsidó szervezetek többsége teljesen balra húz, mégpedig olyan szinten, hogy az már egyenesen káros a zsidók számára. Lassan nyolc éve személyesen ismerem Donald Trumpot, és tudom, hogy mindent megtesz Izraelért és a zsidókért. Zsidó unokái vannak! És a Rágalmazásellenes Liga (ADL), ami régen nagyon fontos szervezet volt Izrael és a zsidók számára, mégis őt támadja. A Zsidó Világkongresszus (WJC) ugyanilyen. Ha megnézzük Ronald Lauder nyilatkozatait, ahogyan támadja Netanjahut és az izraeli szuverenitást, azok egyszerűen megdöbbentőek. A nem-zsidók inkább az izraeli kormányra kellene, hogy hallgassanak. Ők legalább tudják, mi a valós helyzet. 

Nemrég a lengyel miniszterelnököt kritizálták azért, mert a zsidók bankárokat szidta egy hangfelvételen.

Mateusz Morawiecki általában a bankárokról beszélt, számos nemzetiséget említve, a média pedig kiragadta ebből a zsidókat, kiforgatva ezzel a szavait. Morawiecki nagyon is filoszemita, a gyerekei zsidó iskolába járnak, és már többször is volt a lakásomon sabbatkor. Nevetséges a feltételezés, hogy zsidóellenes lenne. Ez ismét csak annak a példája, amikor a fősodratú média ok nélkül farkast kiált.