Hogyan föderalizál az Európai Unió Bírósága?

A szerző szerint az efféle bírósági túlterjeszkedés az integrációs folyamatokat rossz irányba löki. Hangsúlyozza, hogy az integráció sikeressége nem a jogértelmezés abszolút egységességének függvénye, hanem inkább az a fontos, hogy az Európai Unió Bírósága a tagállami alkotmányos vívmányokat és hagyományokat tiszteletben tartva végezze munkáját. Pérez szerint az EU részéről folytatott uniformizáló, rákényszerítő magatartás hosszabb távon nem fenntartható, mivel egyre több tagállam fog fellépni a szupranacionális szervezetek ellen.

Szupranacionalizmus és szubszidiaritás

Pérez arra hívja fel a figyelmet, hogy az EU Alapjogi Charta 51. cikkében található megfogalmazás nem elég világos, így többféle értelmezési lehetőség is felmerülhet. Az 51. cikkben meghatározott alkalmazási kör a következő: „E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.” Fontos rávilágítani arra, hogy a Charta megalkotói is prioritásként kezelték a szubszidiaritás elvét, amelynek értelmében a döntéseket az állampolgárokhoz legközelebb kell meghozni, illetve egy adott kérdésben csak akkor lehet európai uniós szinten dönteni, ha az hatékonyabb a nemzeti, regionális vagy helyi szintű döntéshozatalnál.
 
A jogtudós azonban úgy látja, hogy a rendelkezés egy része – „a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre” – különböző értelmezési lehetőségeket hordoz magában. Ezt a kitételt az Európai Unió Bírósága több esetben is a saját érdekeinek megfelelően alkalmazta és értelmezte. Sokszor előfordult, hogy olyan ügyekben nem hozott érdemi döntést, amelyekben megvolt a hatásköre, ám olyan is megesett, hogy hatáskörén túlterjeszkedve ítélkezett egy-egy ügy kapcsán. Legjobb példa erre a Ruiz Zambrano-ügy, amelynek során a Bíróság a tisztán belső, kizárólag állami bírósági hatáskörbe tartozó esetben is megállapította saját hatáskörét.
 
A hatáskör téves megállapítása káros

Az Alapjogi Chartának kiemelkedő szerepe van az EU legitimációjának fokozásában, ezért az nem csupán az alapjogvédelmet szolgálja, hanem politikai célkitűzéseket is megfogalmaz az együttműködő felek számára. Az alapjogok a közösségek alapvető társadalmi értékeit hivatottak hordozni, emiatt könnyen előfordulhatnak nézeteltérések az eltérő kultúrájú tagállamok között alapjog-értelmezési kérdésekben. Valamennyi uniós intézmény közös célja a jogi és politikai integráció elmélyítése. Pérez arra a következtetésre jut, hogy az integráció sikeressége nem a jogértelmezés abszolút egységességének függvénye. Szerinte az abszolút egységesség rákényszerítése a tagállamokra politikai ellenállásba torkollhat, ami épp az integráció ellen hatna.

Összegzés, záró gondolatok

A Pompeu Fabra Egyetem professzora arra világított rá cikkében, hogy egy kevésbé uniformizált, az eltérő alkotmányos kultúrák felé befogadást mutató hozzáállás hosszú távon sikeresebb integrációt eredményezne. Azt is jelzi, hogy az Európai Unió Bírósága által ellátott jogértelmező funkció érvényre juttatásában a tagállami bíróságoknak nélkülözhetetlen szerepe van, ezért fontos lenne a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés. Erre  jó példa az előzetes döntéshozatali eljárás, amelynek során a feleknek van lehetőségük dialógusokat lefolytatni, illetve a bizalmat fokozni. A jogtudós szerint az efféle jó gyakorlatok előrébb vihetik a bírósági együttműködést, s ezáltal az is elkerülhető lenne, hogy a tagállami bíróságok ügyeibe beleavatkozva, minden vita vagy párbeszéd nélkül döntést hozzon az Európai Unió Bírósága a tisztán tagállami hatáskörbe tartozó kérdésekben.