A földrajz fogságában: ezek a geopolitika örök adottságai

„Mintha vakító fénysugár világítaná meg a mindennapok politikai történéseit” – ezt az Evening Standard-idézetet olvashatjuk Tim Marshall brit újságíró és külügyi szakértő A földrajz fogságában - Tíz térkép, amelyek mindent elmondanak arról, amit tudni akartál a globális politikai folyamatokról​ című könyvének borítóján.

Az idézet találó: a mű célja, hogy geopolitikai szempontból magyarázza az egyes régiók által folytatott politikákat, történelmük és fejlődésük meghatározottságát. Ami miatt még találóbb, hogy bemutatja, milyen jelentős szerepük van – többek között – az energiaforrásoknak, a hegységeknek, a vizeknek vagy síkságoknak a világpolitikában.  

A szerző tíz fejezeten keresztül mutat be tíz különböző régiót, Latin-Amerikától az Északi-sarkig. Lássuk mit ír a hazánkat is jelentősen meghatározó két régióról!

Oroszország

Tim Marshall szerint Oroszország, mint nagyhatalom, a következő száz év távlatában gondolkodik. Bár sokan úgy vélik, ezt a roppant nagy országot senki nem akarná lerohanni, a hosszú távú gondolkodás más szemléletre inti az oroszokat, nem ok nélkül: a szerző emlékeztet arra, hogy

El is érkezünk Oroszország egyik stratégiai gyengeségéhez, a Kelet-európai-síkvidékhez, amely kiválóan alkalmas arra, hogy Oroszországot onnan támadják. A könyv e terület fontosságát egy idézettel érzékelteti: „Vlagyimir Putyin vallásos embernek mondja magát és lelkesen támogatja az orosz ortodox egyházat. Ha csakugyan így van, lehet, hogy esti imája végén olykor felsóhajt: »Istenem, miért nem teremtettél néhány hegységet Ukrajnába?«”

Mivel Isten nem teremtett oda hegységet, ezért Putyinnak nincs más választása, mint valamennyire ellenőrzése alatt tartani a hatalmas síkvidéket. Ukrajna nem csak ilyen szempontból lényeges. Egyrészt számba kell venni azt az irdatlan nagy változást, amely a Szovjetunió összeomlását követően ment végbe. A NATO folyamatosan közeledett az orosz határ felé, a Varsói Szerződés minden állama – Oroszország kivételével – az előbb említett védelmi szövetség és/vagy az Európai Unió tagja lett.

nincs a világtengerekkel és ezáltal jelentős kereskedelmi útvonalakkal közvetlen kapcsolatot teremtő meleg tengeri kikötője (olyan, amely nem fagy be több hónapra), így a krími Szevasztopol kikötőjének fontossága is világossá válik. Ukrajna esetleges csatlakozása a NATO-hoz és az EU-hoz már sok volt Moszkvának, erre utalt Putyin az annektálásról tartott beszédében is: „Oroszország olyan helyzetbe került, amelyben nem volt helye meghátrálásnak. Ha a végpontig nyomják össze a rugót, keményen visszarúg. Emlékezzenek erre”.

^{Irdatlan lapály: a Kelet-európai síkvidék} 

Tim Marshall részletezi az Oroszország helyzetét nagyban befolyásoló tényezőket, amelyek egyben leghatékonyabb fegyverei is: a földgáz és a kőolaj. Minél jobb kapcsolatot ápol egy állam Oroszországgal, annál kedvezőbb áron vásárolhatja meg a földgázt, és

Az Európában felhasznált gáz és olaj 25 százaléka származik az oroszoktól összességében, de a távolságok miatt ez országonként nagyon eltérő: a finneknek például 100, a magyaroknak 60, a németeknek 50, míg az Egyesült-Királyságnak csak 13 százalékos a függése az orosz energiahordozótól.

Európa ezen gyengeséget próbálja az Egyesült Államok valamennyire enyhíteni – bár megszüntetni nem tudja – azzal, hogy cseppfolyós gázt ad el a kontinens országainak, míg Oroszország a bevételkiesést Kínában próbálja kompenzálni. Oroszország a világ számos más távoli pontján –Latin-Amerikától a Közel-Keletig – próbál befolyást szerezni, miközben szomszédjai már mind megtanulták: „Washington messze van, Moszkva pedig nagy közel”.

Nyugat-Európa

A könyv Nyugat-Európa fejezetében kifejti tulajdonképpen egész Európa „istenáldotta” adottságait, amelyek lehetővé tették felemelkedését. A talaj termékeny, megfelelő mértékű a csapadék, a legforróbb nyári napokon is lehet dolgozni, sőt télen sem áll meg teljesen a munka, és a hideg hónapoknak hála a világ más tájain járványokat okozó mikroorganizmusok java része itt elpusztul. Ritkán tombolnak szélsőséges természeti katasztrófák, három oldalról tengerek, óceánok határolják és folyók szelik keresztül. Mindez tökéletes terepet nyújt a kereskedelem virágzásának.

Európa földrajzi tagoltsága, azaz

arra, hogy miért hemzseg a kontinens nemzetállamokban, és a történelem folyamán miért nem fejlődött össze egyetlen „gigaállammá” a kontinens.

A régióban megfigyelhető egy nagyobb törésvonal, amely a mai napig tetten érthető, az Európai Unió politikájába is:a dél és északnyugat közötti törésvonal.

A két régió egymástól való elszakadásának okát a szerző a földrajzi elhelyezkedésükben is keresi. Északnyugaton könnyebb volt kiépíteni a kereskedelmi kapcsolatokat, területeit ritkábban érik szárazságok és a föld alkalmasabb művelésre. A déli országok egyik példájaként Spanyolországot hozza fel, amely a mai napig hátrányban van geográfiai börtöne miatt: kevesebb jó minőségű termőtalaj áll rendelkezésére, a Nyugat-Európa és közte húzódó Pireneusok pedig a szárazföldi kereskedelmet nehezítik meg. Görögország hasonló cipőben jár, de ott a bajt tetézi a Törökország közelsége miatt kialakult aggódásuk, amely a rendkívül magas katonai és védelmi kiadásokban ölt testet. E történelmi kettősség jelent meg pár éve az eurózóna gazdasági és ideológiai szakadásában is, amikor a nagyobb fegyelmet parancsoló északiak segítették ki a déli, összeomlóban lévő gazdaságokat.

Az „európai család” házán belül további konfliktusforrások is lappanganak. Oroszország továbbra is feszültséget okoz, főleg a lengyeleknél, illetve a NATO-tól egyelőre független, semleges svédeknél és finneknél is, míg a Balkán EU-NATO-török-orosz küzdőtérré vált.

Tim Marshall felhívja a figyelmet a német-francia kapcsolat fontosságára is: a kontinens hatékony fellépése a kihívásokkal szemben csak akkor valósulhat meg, ha ők képesek megőrizni szövetségüket. E két „európai szuperhatalom” barátsága az egymás iránti félelemből kialakult véres ellenségeskedés után alakult ki: a múltban a franciák megrettentek a nagy német nemzetállam létrejöttétől, a németek pedig attól tartottak, hogy a franciák és az oroszok is – kihasználva az Észak-európai síkság adottságait – egyszerre fogják lerohanni őket.

tudják, hogy annak összeomlásával a régi félelmek újra felélednének, a súlyos gazdasági csapásról nem is beszélve, amelyet a régió államainak protekcionista gazdaságpolitikája okozna. És természetesen a franciák sem szeretnének újra egy olyan Európában létezni, ahol árgus szemekkel kell figyelni a szomszéd nagyhatalmat, de ehhez szükséges elfogadniuk és kezelniük, hogy jelenleg Berlin viseli a nadrágot.

A fejezetben kifejti a szerző Európa demográfiai válságának és a bevándorlásnak problémáját is. A kontinens őshonos lakossága ugyanis egyre csak öregszik, és egy részük keservesen küszködik a körülötte megváltozó világgal. A demográfiai változás hatással lesz a nemzetállamok külpolitikájára – különösen a Közel-Kelettel kapcsolatban –, ugyanis a legtöbb európai országnak lassan tekintetbe kell vennie a muszlim polgárok érzéseit. Ezzel együtt a szólásszabadság, a nők jogairól szóló viták is új megvilágításba kerülnek: olyan kulturális küzdelmek ezek, amelyek a politikai struktúrára is visszahatnak.

^{A német-francia szövetségnek fontos szerep jut a kontinens békéjének fenntartásában (Kép:AFP)}

Az orosz helyezkedés és Krím annektálása felhívta a figyelmet egy orosz-európai háború lehetőségére. Az európaiak elkezdték számolgatni katonai kiadásaikat: a helyzet nem biztató, nehéz döntéseket kell majd meghozniuk.

De ahogyan a szerző is fogalmaz: „Amíg ezeken töprengenek, vitatkoznak és leporolják a térképeket, a diplomaták és a katonai stratégák felismerik, hogy ha Nagy Károly, Napóleon, Hitler és a Szovjetunió már réges-rég el is tűntek a színről, az Észak-európai síkság, a Kárpátok, a Balti-tenger és az Északi-tenger továbbra is ugyanott van”.

Tim Marshall: A földrajz fogságában

Park Könyvkiadó, 2018.