Az egykori ellenálló 1930-ban érkezett Franciaországba, amikor apja munkát kapott egy ottani szénbányában. 1933-ban ismerte meg a kommunista Manouchiant, aki akkoriban örmény gyermekeknek gyűjtött segélyt.
Tschakarian röplapterjesztéssel kezdte az ellenállást Párizsban, majd fegyveres akciókban is részt vett. Manouchiant 22 társával együtt 1944 februárjában a nácik elfogták és kivégezték, de Tschakarian túlélte a razziát, Párizsban bújkált egy rendőrnél, majd sikerült Bordeaux-ba jutnia, ahol a felszabadulásig folytatta a harcot.
A háború után a szabó foglalkozású Tschakarian igyekezett életben tartani az ellenállás emlékét, szinte élete végéig látogatta az iskolákat. Az utóbbi évtizedekben azért küzdött, hogy a nemzetközi közösség ismerje el az örmény népirtás megtörténtét. Az egykori ellenálló számos kitüntetést kapott, köztük a becsületrend lovagi címét, mindamellett csak 1958-ban lett francia állampolgár. Halálhírére reagálva Emmanuel Macron francia elnök az ellenállás hősének nevezte.