Che Guevara életének feldolgozása, emlékének megjelenítése és jelenkori megítélése a kettős mérce vegytiszta megjelenése.
„Az európai balliberális eszmeiség, amelynek teljes csődjét a tömeges, erőszakos bevándorlás 2015-ös manifesztálódása idején újra megtapasztalhattuk, évtizedek óta próbál idolokat produkálni. Olyan személyeket, akik életútjuk, gondolkodásmódjuk alapján a balliberálisok számára követendő példák lehetnek. Nincs könnyű dolguk, hiszen például Sztálint mégsem lehet példaként bemutatni a jövő generációi számára (bár az olasz Perugia futballszurkolói meccsről-meccsre megteszik), Lenint hasonlóan nem lenne szerencsés, de valakit mégiscsak jó volna a baloldal számára értékválságos időkben bálványként tisztelni. Fejükben a megoldást egy argentin orvos jelenti, aki kilencven évvel ezelőtt született Rosarióban, és akinek arca jelenleg is számtalan antifa, anarchista, szélsőbalos megmozdulás tagjainak ruházatát díszíti. Ernesto Che Guevaráról szól az írás. (...)
Sajnálatos módon Che Guevara életének feldolgozása, emlékének megjelenítése és jelenkori megítélése – legalábbis a balliberális politikai körök által – a kettős mérce vegytiszta megjelenése. Ugyanis azt még legelvakultabb hívei sem tagadhatják, hogy Guevara személyesen vett részt a kubai munkatáborok felállításában és Batista elnök híveinek megtizedelésében, ergo vér tapad a kezéhez. Az ideológia, amelyben feltétel nélkül hitt, több mint százmillió áldozatot szedett világszerte a Szovjetuniótól kezdve, Magyarországon, Csehszlovákián és Kínán át egészen Kambodzsáig. Éppen ezért védhetetlen, hogy Che Guevara képe kitűzők, pólók, zászlók és mobiltokok sokaságát díszíti a földön, szem előtt nem tartva emberek tíz- és százmillióinak érzékenységét, olyan emberekét, akiket személyesen is megnyomorított a kommunizmus, vagy épp nagyszüleik elbeszéléseiből értesültek azon borzalmakról, amelyeket át kellett élniük. Persze, megszokhattuk ezt az elmúlt évtizedekben, amikor a kommunizmus bűneit bagatellizálták, relativizálták, mégpedig nemcsak a hétköznapok emberei, hanem vezető politikusok is. Elég itt a brüsszeli bürokraták Marx-szobor avatására gondolnunk, vagy Horn Gyula hírhedtté vált »Na, és?« mondatán elmerengenünk.
Mindazonáltal reménykedjünk abban, hogy a jövőben a múlt ilyetén jellegű, egyoldalú bemutatása meg fog változni, mi is tehetünk arról, hogy a jövő évi Európai Parlamenti választáson olyan erők győzedelmeskedjenek, akik szerint semmi szüksége ennek a kontinensnek Marx vagy épp Che Guevara szobrokra.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A legkevesebbet dolgozó EP-képviselők közt négy magyar, mind a négy tiszás.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
Az elmúlt időszak lehetőséget adott a szolgáltatóknak, hogy felhasználóik üzeneteit szkenneljék, és kiszűrjék a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló tartalmakat.
Damian Boeselagert ráadásul a saját, sopánkodó Facebook-posztja alatt osztották ki a döntést éljenző hozzászólók.
A videón katonai egyenruhát viselő, feltehetően Ukrajnához köthető személyek a Szabadság tér és az Országház április 12-re tervezett megtámadásáról egyeztetnek.
Óriási fordulat az uniós fővárosban! Miközben az Európai Bizottság dollármilliókat von meg a saját EU-párti propagandistáitól, a fősodratú sajtó is kénytelen volt fejet hajtani a magyar konzervatív agytröszt előtt. A Politico kerek perec leírta: az MCC megkerülhetetlen erővé vált Brüsszelben.
