Kilencvenéves Hoszni Mubarak

Május 4-én lesz kilencvenéves Hoszni Mubarak volt egyiptomi elnök, aki évtizedekig a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb vezetője volt, de pályafutását bukott politikusként, a börtöntől fenyegetve fejezte be.

Mohammad Hoszni Mubarak a Nílus-delta vidékén, kispolgári családban született. A katonai akadémián hadtudományokat hallgatott, majd a légierő akadémiáján pilótaképesítést szerzett. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1964-ben a Szovjetunióba delegált egyiptomi katonai delegáció vezetőjévé nevezték ki, 1972-re eljutott a légierő főparancsnoki tisztségéig, majd 1975 áprilisában Anvar Szadat államfő alelnöke lett. Az Izraellel különbékét kötő Szadatot 1981. október 6-án díszszemle közben iszlamista tisztek gyilkolták meg. A Szadat mellett álló, de a merényletet túlélő Mubarak még aznap átvette a hatalmat, egy héttel később népszavazáson elnökké nyilvánították.

Akkor senki sem gondolta a nem túl karizmatikus katonáról, hogy harminc éven át fogja irányítani a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb arab államát. Pragmatikus politikájával sikerült megőriznie hatalma és Egyiptom stabilitását, módszerei ugyanakkor befagyasztották a rendszert. Mubarak - jóllehet erre külföldi szövetségesei, főként az Egyesült Államok is próbálták rávenni -, a belpolitikai nyitásra nem volt hajlandó, mert félt a destabilizálódástól. A Szadat meggyilkolása után életbe léptetett rendkívüli állapotot soha nem oldották fel, ami számos antidemokratikus lépést tett törvényessé. Mubarakot, aki 1982 és 2011 februárja között az állampártnak számító Nemzeti Demokrata Párt (NDP) elnöki tisztét is betöltötte, négyszer választották újra, és legalább hat merényletkísérletet túlélt.

Kisebb változásokra azért hajlandó volt: 2005-ben az elnökválasztáson több jelölt is indulhatott, de természetesen a végeredményt borítékolni lehetett. Elnöksége utolsó éveiben támogatta Ahmed Nazif kormányfő gazdasági reformjait, ami a távközlésben, az építőiparban látványos fellendüléshez, a hazai cégek megerősödéséhez vezetett, s jelentősen nőtt a turizmus is, de az ország lakosságának nagy része ezután is mélyszegénységben élt.

Politikájának egyik sarokköve az al-Kaida és általában az iszlám radikalizmus elleni határozott szembenállás volt, de nem sikerült megakadályoznia a hagyományos iszlám térnyerését, csökkentenie az Egyiptomban évtizedek óta ténykedő, még betiltása után is igen erős Muzulmán Testvériség befolyását. Egyiptom stratégiai helyzete miatt a nemzetközi színtéren is kulcsfigurának tartották, az Egyesült Államok és a Nyugat megbízható szövetségese, az arab világon belül pedig a mérsékelt irányzat képviselője volt, kitartott az Izraellel még mentora, Szadat által kötött békeegyezmény mellett.

Uralma hosszú ideig megdönthetetlennek látszott, jóllehet népszerűsége az új évezredben, nem kis részben a családjával kapcsolatos korrupciós ügyek miatt egyre csökkent. Az arab tavasz aztán őt is elsodorta: az egyiptomiak többsége megelégelte a kormány tehetetlenségét a szegénységgel, a munkanélküliséggel és a szárnyaló inflációval szemben. 2011 januárjában fegyveres összecsapásokba és gyújtogatásokba torkolló, minden nap nagyobb tömegeket megmozgató tüntetés-sorozat kezdődött, s Mubarak 18 nap után, 2011. február 11-én kénytelen volt lemondani, a hatalmat a hadsereg vezérkarának adta át.

A bukott diktátort áprilisban letartóztatták, s hosszan tartó, fellebbezésekkel és újratárgyalásokkal járó persorozat kezdődött ellene. Vádolták korrupcióval és azzal is, hogy a karhatalom az ő utasítására lőtt a kormányellenes tüntetők közé a népfelkelés idején. A megromlott egészségi állapotú, orvosai szerint gyomorrák gyötörte Mubarakot a sortüzek miatt 2012. június 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de 2014-ben felmentették, a per 2015-ben kezdődött újratárgyalása 2017-ben ismét felmentéssel zárult. Korrupciós perében 2014-ben először „törvénytelen gazdagodás” vádjával hároméves börtönbüntetésre ítélték, amit 2015-ben eltöröltek, sőt korábban bűnösnek talált két fiát is felmentették. Az utolsó szót a jogi procedúrában a semmítőszék mondta ki, a volt elnököt 2017. március 24-én jogerősen ártatlannak minősítették és szabadlábra helyezték.

Az idős politikust már a persorozat alatt is többször ápolták kórházban, szabadulása óta kairói otthonában él.

(MTI)