Mindenszentek, halottak napja – mit ünneplünk pontosan?
Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.
Ma tartanak népszavazást Írországban az abortusz liberalizációjáról. A Málta és Lengyelország mellett az utolsó nagyon szigorú abortusz-szabályozással rendelkező Írországban a mai népszavazás és az azt megelőző vita pontos lenyomata annak, hogyan változott meg alig néhány évtized alatt az egykor a katolicizmus távol-nyugati bástyájának számító kelta ország társadalma.
Történelmi jelentőségű népszavazást tartanak Írországban pénteken. Az írek az abortusz liberalizációjáról, egész pontosan az 1983-as referendum eredményeként bevezetett, Nyolcadik Alkotmánykiegészítés eltörléséről vagy megtartásáról döntenek.
Az ír alkotmány jelenleg az édesanyának és a magzatnak is egyenlő jogi védelmet biztosít. A hatályos szabályozás szerint az abortuszra csak akkor van lehetőség, ha az édesanya élete veszélyben forog. Ezzel
A referendum tétje
„Írország a meg nem született magzatokat védelemben részesítő országból, az egyik legszélsőségesebb abortusztörvénnyel rendelkező állam lehet a világon” – mondta Caroline Simons, az életpárti mozgalom támogatója a szavazás tétjéről.
Ezzel szemben a Repeal project támogatója, Anna Cosgrave szerint ez a referendum alapvetően egy egészségügyi kérdésről szól: „A Nyolcadik Alkotmánykiegészítés az ír alkotmány része, ami lényegileg egyenlőséget tesz az anya és a meg nem született gyerek élete között. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a nőknek biztonságos abortuszhoz legyen hozzáférése a szigeten. Felháborít, hogy a krízishelyzetben lévő nők nem kapják meg a megfelelő egészségügyi szolgáltatást.”
Az abortuszvita egyik mérföldköve egy 1992-es ügy, az „X-eset", amelynek főszereplője egy 14 éves lány volt. Megerőszakolták és várandós lett, ezért felmerült benne az öngyilkosság gondolata. Elhatározta, hogy Nagy-Britanniába utazik az abortusz lehetősége miatt. Ezért az ír ügyészség vádat emelt ellene, de a bíróság végül X-nek adott igazat. Az indoklás szerint az öngyilkosságra való hajlama miatt kimondható, hogy a várandós állapot veszélyeztette az életét. A lány később elvetélt, de az ügy népszavazáshoz vezetett.
A referendum eredményéneként az abortuszturizmust 1992 óta a tizenharmadik és a tizennegyedik Alkotmánykiegészítés már lehetővé teszi. Az előbbi kiemelte, hogy az abortusztilalom nem terjed ki arra a nőre, aki más országba utazik azért, hogy orvosi beavatkozáson essen át, míg az utóbbi a tengerentúli abortuszszolgáltatásokról szóló információterjesztést engedélyezte.
2012-ben az abortusz liberalizálásának kampánya újabb lendületett vett, miután egy indiai nő, Savita Halappanavar elhunyt egy galwayi kórházban. A férje, Praveen Halappanavar azt mondja, hogy többször kérte az abortuszt, de elutasították, mert magzati szívverést tapasztaltak. 2013-ban életbe lépett a Protection of Life During Pregnancy Act, ami legalizálta az abortuszt arra az esetre nézve, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy az édesanya élete veszélyben forog.
A pro-choice oldal számára a brit szabályozás mutat irányt. Nagy-Britanniában 2016-ban 750 ezer gyerek született és 190 ezret abortáltak. Az abortuszok 97%-át egészséges anyák egészséges magzatán hajtották végre, és a Down-szindrómában szenvedő gyerekek 90%-a nem születik meg.
Ha a pro-choice kampány sikert arat,
Írország lesz az első állam, ami népszavazással teszi lehetővé az „igény szerinti” abortuszt a magzat 12 hetes koráig.
Az ír szigeten ma már nincs olyan párt, ami a Nyolcadik Alkotmánykiegészítést támogatná. A teljesség igénye nélkül ide tartozik a Fine Gael, a Fianna Fáil, a Sinn Féin, a Labour, a Solidarity és a Green Party is. Írország vállaltan homoszexuális miniszterelnöke, Leo Varadkar szerint egyszerűen tudomásul kell venni azt a tényt, hogy évente 3-4 ezer ír nő utazik Angliába az abortusz miatt, mások pedig illegálisan abortusztablettát rendelnek az interneten keresztül. Ráadásul az ENSZ korábban az ír szabályozást a kegyetlen és embertelen kategóriába sorolta.
Varadkar miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „2018-ban Írországban még mindig a problémáinkat exportáljuk és a saját megoldásokat importáljuk”. Ebben az értelemben
ezzel együtt közelebb hozná a modern, liberális és szekuláris világhoz. Szent Patrik hazájában a kulturális változás tagadhatatlan, ugyanis az írek 2015-ben 62%-os többséggel szavazták meg az azonos neműek házasságát, és most egy liberális abortusztörvény küszöbén állnak.
Az ír Egyház válsága
Írország évszázadokon át az európai katolicizmus bástyája volt. Cashel sziklájától indulva az ír missziós szerzetesek hatalmas szolgálatot tettek a nyugati kereszténységnek, hiszen jelentős szerepet játszottak az evangélium terjesztésében és a monasztikus élet helyreállításában a hetedik és nyolcadik században.
Az ír katolicizmus túlélte a viking betöréseket, nem roppant meg Cromwell elnyomása alatt, ennek köszönhetően a 20. század első felében komolyan befolyásolta az angolszász katolikus újjászületést. Úgy tűnik, hogy
1980 és 1994 között a szeminaristák száma az egyházmegyében harmadával, a szerzetesek létszáma pedig felével csökkent. 1960-ban a vasárnapi misét az ír katolikusok 90%-a látogatta, ez a szám az ezt követő követő harminc évben 50%-ra csökkent.
Michael Browne és Eamonn Casey
A fordulatot jól szemlélteti a galwayi egyházmegye ügye, ahol az autentikus katolikus hitet őrző Michael Browne helyét a progresszív Eamonn Casey követte a püspöki székben 1976-ban. Casey emberi jogi aktivistának tartotta magát, és kijelentette, hogy „az a pap, akinek több mint négyszámjegyű összeget tart a bankban, már elvesztette a hitét”. 1992-ben lemondásra kényszerült, miután 115 ezer dollárt fizetett egy elvált amerikai nőnek, akitől gyereke született.
A felelőtlen vezetés mellett az ír Egyház morális tekintélyét leginkább a Murphy-jelentés rengette meg, ami 1975 és 2004 között tárt fel papi személyek által elkövetett szexuális visszaéléseket. 2010-ben XVI. Benedek pápa apostoli levelében keményen kritizálta az ír püspököket, mert az egyházi törvényeket nem megfelelően alkalmazták. A pápa szerint ezzel az egyházi vezetők „súlyosan aláásták a hitelességüket és a hatékonyságukat”. Az egyházfő megjegyezte, hogy ez a „tendencia” a kánonjogi büntetések alkalmazásával kapcsolatban, ami a második Vatikáni Zsinat szándékos félreértelmezésén alapszik. A botrány rengeteg embert érintett Írországban, hiszen majdnem minden családban volt valaki, aki papi vagy szerzetesi hivatásra adta a fejét.
Az írek ezért mély szégyent éreztek, még akkor is, ha a papság túlnyomó többsége ártatlan volt. Bár Írország alkotmánya még a Szentháromság dicsőítésével kezdődik, de a legtöbb ír számára Jézus Krisztus nem több, mint egy érdekes történelmi karakter.
Ezek után érthető, hogy a referendum kapcsán
az Egyház átengedte az életpárti kampány vezetését a civil aktivistáknak.
A patriarchátus koporsója
A pro-choice oldal radikális szárnyát a posztmodern, neomarxista ideológusok és a feministák alkotják, akik most úgy érzik, hogy újabb szöget üthetnek a patriarchátus koporsójába. Szerintük a nőknek fel kell ismerniük, hogy évszázadokon keresztül egy cölibátusban élő férfiak által dominált intézmény határozta meg az ír társadalmat. A kultúrharcban a konzervatív abortusztörvény megváltoztatása ezért szintén szimbolikus jelentőséggel bír számukra.
Ailbhe Smyth és a Pro-Choice kampány
Ailbhe Smyth egy veterán, pro-choice aktivista, aki úgy véli, hogy el kell törölni a Nyolcadik Alkotmánykiegészítést, mert az abortusz szabályozása túl szigorú. Szerinte ki kell terjeszteni az abortusz lehetőségét a nemi erőszakot szenvedett nőkre, és azokra is, akiknek a magzata súlyos rendellenségben szenved. Véleménye szerint a várandós nőkre veszélyes, hogy az abortusztabletta beszerzése Írországban büntetőjogi kategória és
A dublini Rhonda így nyilatkozott a kérdésről: „Azért kampányolok, mert nem gondolom, hogy 2018-ban bárkinek is meg kellene tennie azt az utat amit én tettem”. Amikor fiatal volt, Rhonda Nagy-Britanniába ment, azért, hogy abortusza lehessen. „Ennek az eljárásnak a saját hazámban kellett volna megtörténnie. (…) Én igazán szerencsés voltam, mert nem voltam beteg és minden rendben ment. Sok ember esetén ez nincs így.”
Az ENSZ, a mainstream média, a pártok, a neomarxisták és a feministák mellett a szekularizmust támogató, liberális jogvédő szervezet, az Amnesty International is a pro-chocie oldalt támogatja. A Soros György által finanszírozott, nyílt társadalomért küzdő Open Society Foundation 160 ezer dollárt adományozott az Írországban is tevékenykedő szervezetnek. Ez az ír Amnesty éves költségvetésének 2,5%-a, de a helyi törvények tiltják a külföldi csoportok írországi kampánytevékenységét.
A Facebook bejelentette, hogy minden külföldről érkező hirdetést letilt, mivel
A Google pedig minden politikai hirdetést megakadályoz a kampány utolsó hetében.
Abigail Malone és a Pro-life kampány
Az életpárti mozgalom a Brexit jelenségben bízik
A pro-life csoportok jelentős túlerővel néznek szembe, ugyanakkor bíznak a meglepetésben, és a hátrányt tehetséges kampányarcokkal próbálják kompenzálni. Niamh Uí Bhriain jó szervező és a vitákban is feltalálja magát. Abigail Malone pedig alkalmas lehet arra, hogy megszólítsa a városi fiatalságot.
Malone leszögezte: „A döntés, amit meg kell hoznunk, egyáltalán nem bonyolult. A médiában megjelenő hangok szerint ez egy érzékeny és érzelmi kérdés. Igazából nem az, mert ez egy rendkívül egyszerű kérdés:
Vagy azt feltételezzük, hogy ez az ügy néhány tragikus esetről szól, vagy nem. Vagy szemet hunyunk a horror felett, ami az abortuszklinikákon történik, vagy nem. Én egy büszke, ambíciózus ír nő vagyok, és őszintén elegem van abból, hogy azt akarják nekem mondani, hogy a gyilkosság joga nélkül nem részesülök egyenlő elbánásban”.
Az Irish Times május 17-én közétett felmérese szerint a választók 44%-a törölné el a Nyolcadik Alkotmánykiegészítést, a választók 32% pedig megtartaná. Április óta 10%-ot esett az abortusz liberelizációját támogatók száma, de az életpárti oldal még messze van a sikertől.