Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
A képzőművész szinte naponta misére járt, hite miatt pedig nem állt ki a melegmozgalom mellett.
Mint arról a Mandiner is beszámolt, 2019-ben Andy Warhol-kiállítás lesz látható a Vatikáni Múzeumban, amely a képzőművész vallási tárgyú műveit mutatja majd be. A Catholic Herald újságírója, Michael Davis ennek kapcsán Warhol mélyen gyökerező katolikus hitéről ír.
Warhol rutén szülei az Osztrák-Magyar Monarchiában, Mezőlaborcon születtek. Apja 1909-ben vándorolt ki Pittsburgh-be, amely annak idején a legnagyobb Európán kívüli rutén közösségnek adott otthont. Felesége 1921-ben követte őt, hét évvel később pedig megszületett fiuk. Warhol gyermekkorát meghatározta katolikus neveltetése, és a hitét később sem veszítette el. Davis szerint ez mentette meg a képzőművészt attól, hogy – több munkatársához hasonlóan – tönkremenjen a hatvanas évek zavaros művészvilágában.
Warhol szinte naponta járt misére, de ezen kívül is gyakran bejárt a Lexington Avenue-i St. Vincent Ferrer-templomba imádkozni. Édesanyjával minden reggel együtt imádkoztak, mielőtt Warhol elindult volna az Üzemnek nevezett műhelyébe, zsebében mindig ott volt a rózsafüzér és egy apró zsolozsmáskönyv. Hálaadáskor, karácsonykor és húsvétkor önkéntesként dolgozott egy ingyenkonyhán, ahol hajléktalanokkal és szegényekkel barátkozott össze. Unokaöccsét támogatta abban, hogy a papi hivatásnak szentelje magát. Annak dacára, hogy nyíltan meleg volt, élete végéig önmegtartóztatásban élt, és nem állt ki a melegjogi mozgalom mellett, amit sok barátja felháborodva fogadott. 1980-ban Rómába utazott, ahol találkozott II. János Pállal, a művész a pápa iránti tisztelete jeléül a legkevésbé figyelemfelkeltő parókáját és öltönyét vette fel. A találkozásról fotó is készült, ami Davis szerint Warhol meghatottságát tükrözi. Élete utolsó évében Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájá-nak megszállottja lett, több száz variációt készített a festményről.
Davis felidézi a művész barátjának, John Richardsonnak a szavait, amelyeket Warhol temetésén mondott el. Richardson szerint Warhol azt hitette el a világgal, hogy csak a pénz, a hírnév és a csillogás érdekli, ám valójában nagyon is vallásos ember volt, akivel kapcsolatban nem szabad hinni a külsőségeknek.