A beismerés csendes forradalma

„A bajor CSU történelminek is nevezhető kongresszusán fellépett maga Angela Merkel is. A kongresszus több tekintetben áttörést hozott a német politikai kommunikációban. A CSU olyan mondatokkal sokkolt, amilyeneket eddig nem igazán hallhattunk mainstream pártoktól, és amiket a baloldali sajtó eddig simán nácinak minősített. Seehofer és utódja Söder olyan kijelentéseket tett, mint Németország és Bajorország »keresztény, és keresztény is marad«, és aki »nálunk akar élni, annak velünk kell élnie, nem mellettünk vagy ellenünk«. A CSU a sarkára állt, de ők eddig is realistán látták a migráció kérdését, csak nem voltak elég kemények Merkellel.

Az igazi áttörést Merkel szavai jelentették, amiben beismerte, hogy vannak no-go zónák Németországban. Szavai szerint ugyan Bajorországban nincsenek ilyenek, de eközben viszont Németországban vannak ilyen területek, ahová a rendőrség és a tűzoltóság fél bemenni. »Ezt nem akarjuk, ezért teljes határozottsággal harcolni fogunk ellene a rendőrség, a biztonsági szolgálatok és a katonaság segítségével, hogy jól és szívesen éljünk Németországban.«

A nő tehát vallott, ami egy olyan folyamat kezdete, ami forradalmi változásokat hozhat a migrációval szembeni európai politika tekintetében. Merkel ugyanis nemcsak egy politikus, hanem Európa balliberális közvéleményének szellemi és politikai vezetője, akit Obama a szabad világ fáklyavivőjének nevezett távozása után. Az, aki szinte egy személyben volt felelős a migráció európai félrekezeléséért. Amit ő mond, az nemcsak vélemény, hanem a Nyugat mainstream politikája számára iránymutatás, ha ő változik, mindennek változnia kell. Amikor Merkel beismeri a no-go zónák létét és ezekkel szemben kemény, akár a hadsereg bevetésének lehetőségét is felveti, akkor valójában kiüti a balos politika sarokkövét és romba dönti a teljes migránspárti európai politikát. Még ha gyanítom nem is ez a szándéka. Utólagosan érvényteleníti saját, a nemzetközi sajtó és politika korábbi állításait a migráció kezelhetőségével kapcsolatban.

De mi lesz most? Beismerésével ez a folyamat elindult, ha szeretné a nemzetközi ballib közvélemény, ha nem. Hiába hallgatja agyon a tényt, a nő beismerte félrelépését. Merkel ilyet önszántából nem tehet, mert ezzel azt kockáztatja, hogy erkölcsileg lenullázza magát hívei előtt. (Előttünk már rég megtette.) A beismerés kényszer hatására történt.”