Még csak két éve létezünk. De ez alatt összegyűjtöttünk 3,7 millió dollárt. Az a célunk, hogy vállalatok induljanak el. Így szemeszterenként húsz projektet választunk ki, amin dolgozunk. Van egy betegség, amit, ha nem diagnosztizálnak, a gyermek meghal a születése utáni első négy napban. Gyógyítani nem lehet, kezelni is csak ún. parentális táplálással, ami viszont egyben halálos ítélet is. A beteg gyerekeknek öt éven belül bél- es májátültetésre lesz szükségük. Az egyik gyógyszerfejlesztésünk viszont éppenséggel a belek helyreállítását szolgálja, ezzel elkerülve az egyebként nagyon kockázatos beavatkozást. Egy másik, rákkal kapcsolatos biomarker-fejlesztésünk is készül, ami a mostani hat hónap helyett azonnal megmondja, hogy egy bizonyos kezelés sikeres lesz-e vagy sem. Van magyar eredetű projektünk is, aminek a kitalálója Magyarországról jött az egyetemre Fulbright-ösztöndíjjal, és az intézet asszisztenseként dolgozott. Az ő terméke a napleégés veszélyeire hívja fel a figyelmet és előrejelzést ad, hogy mennyi idő alatt égsz le a napon. Sőt az intézet következő asszisztensei is magyarok lesznek, mivel most fejeződtek be a tárgyalások arról, hogy az asszisztensi feladatok mindig a magyar Fulbright-ösztöndíjas fogja ellátni.
Ma divatosak a startupok. Mit gondol, a startup csak egy jól hangzó kifejezés az új vállalatokra, vagy lényegi különbség van egy frissen induló vállalkozás, illetve egy startup között?
Hm, ez nehéz kérdés. Egyrészt valóban csak egy új kifejezés a startup régi dolgokra. Másrészt azért egy startup kicsit más is. A mi időnkben egy vállalkozás elindításokat csak helyi léptékben gondolkodtunk. A fő nehézség a marketing volt, mert ki fog fizetni valamiért, amit épp csak most dobtál piacra? S ha máshol is forgalmazni akartam a termékemet, minden tagállamban, minden országban szükségem volt egy helyi értékesítési menedzserre. Az Egyesült Államoknak van ötven tagállama, az Európai Uniónak huszonnyolc. Mit csinálnak ma a srácok? Kiposztolják az ötletüket a közösségi médián, és a világ szemei máris rajtuk függnek. Ha jól csinálják, nagyon gyorsan és olcsón el tudnak érni egy hatalmas tömeget. Ma nem kell annyit az értékesítési csatornákkal foglalkozni, és jobban lehet koncentrálni a termékünk minőségére. Régen a tévé- és rádióműsorba próbáltunk bejutni, ma honlapot indítunk. De egy sikeres vállalkozáshoz régen és ma is kilenc lépésre volt szükség.
Megosztja velünk ezeket?
Először is, kell legyen egy ötleted. Másodszorra csinálnod kell egy piackutatást, hogy egyedi-e az ötleted, vagy már mindenkinek van olyanja. Ha már létezik hasonló termék a piacon, miben jobb a tied? Fognak-e fizetni érte a fogyasztók? Három: egy fókuszcsoport segítségével tesztelni kell a terméket: család, barátok, a család barátai. Ez alapján be lehet lőni, hogy érdemes-e tovább lépni: mehet a termék, felül kell vizsgálni, vagy ki kell dobni az egészet a kukába. Ha a család és barátok alkotta fókuszcsoporton nem megy át az ötleted, akkor nem érdemes folytatni vele a munkát. Sokan kifelejtik vagy figyelmen kívül hagyják ezt: „anyám azt mondta, nem fog működni, de nem érdekel”. Ha a felmérés sikeres, akkor készíteni kell egy prototípust, aztán egy béta verziót… s márkát kell építeni. Aztán újra fókuszcsoportos felmérés következik. S megint el kell dönteni, hogy javítunk a terven vagy kukába hajítjuk. A kilencedik lépés pedig az üzleti terv és a piac megcélzása.