A migránsok kitoloncolásáról kérdezett az újságíró, most Eichmannhoz hasonlítják

„A nagykoalíció a német újságírásban is mély nyomokat hagyott: aki kérdezősködik, az veszélyes rendzavarónak számít” – írja véleménycikkében Jan Fleischhauer, a Spiegel újságírója. 

Jan Fleischhauer azzal a diskurzussal kapcsolatban ragadott klaviatúrát, ami a Merkel és Schulz közötti vasárnapi televíziós „vita” kapcsán robbant ki. Sokaknak ugyanis visszatetsző és felháborító volt az, ahogy Claus Strunz, a Sat.1 újságírója, a vita egyik moderátóra a jelölteket kérdezte. 

A Strunzot ért kritikák

Strunz első kérdése Angela Merkelhez az volt, hogy vállalja-e a személyes felelősséget azért, hogy egy CDU-tól jobbra álló párt (AFD) amiatt kerül majd be a Bundestagba, mert a német választók migrációval kapcsolatos félelmeit nem vették kellően komolyan. De a Spiegel szerint több néző felháborodott azon is, amikor Strunz azt kérdezte Martin Schulztól, hogy a szociáldemokrata kancellárjelölt fenntartja-e még azt a korábbi mondatát, miszerint „a menekültek az aranynál is értékesebb dolgot hoznak magukkal”. Ezt az idézetet egyébként maga Schulz is korrigálta a televíziós vita során, és azt mondta, hogy ő eredetileg csak „az Európába vetett hitre” gondolt, amikor ezt a mondatot mondta, hiszen a háborúk, a kínzások és a tömeggyilkosságok elől menekülők azért jönnek Európába, mert tudják, hogy „Európában demokrácia van és Európa meg tudja őket védeni.” Strunzot a kérdés miatt azzal támadták, hogy úgy viselkedett, mint az AFD-szimpatizánsok, akik populista módon ismételgetik Schulz fenti menekültekkel kapcsolatos hasonlatát. 

Szintén nagy port kavart Strunz azzal, amikor megemlítette, hogy 226 ezer olyan személy él Németországban, akiket már kiutasítottak, tehát a jogszabályok szerint el kellett volna már hagyniuk az országot, de valamiért még mindig Németországban tartózkodnak. Strunz a „wann sind die weg?” („mikor tűnnek el?”) fordulatot használta a kérdés kapcsán. 

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Christian Füller, a Freitag című német lap főszerkesztője egyenesen Adolf Eichmann SS-főtiszthez hasonlította Strunzot. Mint ismeretes Eichmann volt a zsidódeportálások egyik fő szervezője a második világháborúban, emiatt gyakran nevezik őt a Harmadik Birodalom hóhérjának. Christian Füller a vita után megjelent cikkében arról írt, hogy akaratlanul is, de neki Strunz szavairól Eichmann jut eszébe, akinek a zsidóság megsemmisítésének idején „olyan jól sikerült az emberek deportálása.” Mások azzal támadták Strunzot, hogy miatta fog csökkeni az újságírásba vetett bizalom, mert az ő „szennyes viselkedése” az egész szakma hitelességét megtépázza. Strunz a valóságban csak azt kérdezte meg a politikusoktól, hogy miért vannak még az országban olyanok, akiket már rég kiutasítottak onnan. 

Már kérdezni sem lehet?

Jan Fleischhauer ironikusan megjegyzi, hogy minden bizonnyal Németország legveszélyesebb újságírója lett Strunz, csak azért, mert úgy merte kérdezni a politikusokat a vitában, ahogy azt az emberek tennék. „Olyan nyelvet használt, amit azok az emberek is értenek, akiknek nincs érettségije. Az általa felvetett témák olyan témák, amelyekről az emberek is beszélnek az esti vacsoraasztalnál: miért emelkedik a betörések száma? Sötétedés után is gondtalanul lehet használni a metrót? Miért olyan nehéz azokat az embereket a hazájukba visszaküldeni, akik jogtalanul tartózkodnak Németországban?” – írja a Spiegel újságírója.

Fleischhauer szerint már hosszú hetek óta amiatt panaszkodik mindenki, hogy milyen unalmas és kiszámítható a német választási kampány. De már az sem jó, ha egy kis életet hoz valaki a vitába azzal, hogy a kancellárt a menekültpolitikával kapcsolatos kérdésekkel kínozza. „Strunz néha ügyetlenül fejezte ki magát, de a kérdések, amelyeket vasárnap feltett a jelölteknek, azok a kérdések, amelyeket a német emberek is feltesznek. Talán nem azok az emberek, akik a szerkesztőségekben ülnek. De az egy szinttel lejjebb, a kantinban helyet foglaló emberek számára már nem magától értetődő dolog, hogy könnyebb útlevél nélkül beutazni Németországba, mint útlevél nélkül elhagyni Németországot.”

A Spiegel újságírója szerint ha valakin számon lehet kérni, hogy az újságírás megítélésének károkat okoz, akkor az Peter Frey, a ZDF főszerkesztője. Ő szervezte le a televíziós vitát a jelöltek között. Ő volt az, aki órákon át egyezkedett a kancellár képviselőivel a vita lefolyásáról. Ő volt az, aki fogcsikorgatva engedelmeskedett a kancellária összes kívánságának, mert Merkel emberei azzal fenyegetőztek, hogy más feltételekkel a kancellár nem hajlandó részt venni a vitában. Fleischhauer szerint, ha Frey és kollégái valódi újságírók lennének, akkor csak annyit mondtak volna, hogy vasárnap a stúdióban lesz két szék, az egyik Merkelnek, a másik Schulznak: ha a kancellár úgy dönt, hogy nem jön el, akkor az egyik szék üresen marad és 90 percig csak Schulz-cal fognak foglalkozni a moderátorok.

A vita megítélése

A vasárnapi televíziós vita megítélése egyékbént meglehetősen egyöntetű. A legtöbb írás szerint nem volt valódi vita, hiszen a szereplők valójában szinte minden fontos kérdésben egyetértenek.

A Cicero nevű német konzervatív folyóirat szerint Schulz azért sem tudta érdemben támadni Merkelt, mert a CDU és az SPD már évek óta koalícióban kormányoz, így bármilyen döntést támadott volna Schulz, Merkel könnyen mondhatta volna azt, hogy ezeket a döntéseket a szociáldemokratákkal együtt hozták meg. Ráadásul a legégetőbb kérdésben, a bevándorlás kérdésében nincsenek lényegi különbségek a jelöltek között. Ez látszott is a vitán, ami a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint inkább hasonlított egy nyilvános koalíciós csúcstalálkozóhoz, mint egy valódi kancellárjelölti összecsapáshoz. A Washington Post pedig egyenesen azt írta a vitáról, hogy az időként duell (párbaj) helyett duett volt. 

Fleischhauernek sem volt világos, hogy Schulz valójában mit is kér számon Merkelen, mivel támadja őt. Szerinte már nem az a kérdés, hogy a CDU-e a legerősebb párt, vagy hogy az SPD be tudja-e érni a CDU-t, hanem az, hogy hogyan szerepel majd az AFD (radikális jobboldal) és az FDP (liberálisok). Cikkében azt írja, hogy szerinte az AFD és az FDP is erősebb, mint ahogy azt a kutatások mutatják, így a fő kérdés az, hogy kit választanak majd azok a választók, akik valódi ellenzéket szeretnének látni a Bundestagban.