Arra a kérdésre, hogy mindezek a törekvések nem csak azt eredményezik-e, hogy a probléma a Földközi-tenger helyett az Észak-Afrikában elterülő Szahara sivatag térségében jelenik meg, a német kormányfő rámutatott, hogy az EU-t megcélzó emberek közül már most sokan igyekeznek átkelni a Szaharán átvezető „nagyon-nagyon veszélyes úton”. Ezért nemcsak a régióban fekvő tranzitországokkal, Csáddal, Nigerrel és Líbiával kell együttműködni, hanem a származási országokkal is. Helyben kell megpróbálni felszámolni a menekülésre, migrációra késztető okokat, és az illegális migráció elleni küzdelem részeként „adott esetben legális lehetőségeket kell teremteni” az európai munkavállalásra – mondta Angela Merkel. Lépésről lépésre kell haladni. Először is tenni kell azért, hogy a Líbiában tartózkodók közül egyre többen az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága vagy a Nemzetközi Migrációs Szervezet oltalma alá kerüljenek, másodszor pedig már a migrációs útvonal korábbi szakaszain, így Nigerben is meg kell próbálni meggyőzni az embereket arról, hogy ez az út semmi jót nem ígér számukra – tette hozzá.
Ezzel együtt vissza kell szorítani az embercsempészetet Nigerben, ami azonban azt is jelenti, hogy a nemzetközi fejlesztési politika eszközeivel segíteni kell a régiókban élőket, hiszen aki például Agadezben – Niger egyik legnagyobb városában – embercsempészetből él, annak új megélhetési forrásra van szüksége, különben nem lehet eltántorítani ettől a tevékenységtől. Azonban még tovább is kell menni, ha az emberek Szenegálból, Gambiából vagy Nigériából áramlanak a Földközi-tenger felé, hogy átkeljenek az EU-ba, akkor az ő hazájukban, „helyben kell nekik fejlesztési programokkal reményt adni” a boldogulásra – mondta Angela Merkel. Kiemelte, hogy ez ugyan egy „nagy, hosszú távú, vagy legalábbis középtávú feladat, de igen helytelen volna, ha nem is próbálkoznánk a megoldásával”.
(MTI)