Nagy irányváltás előtt állunk

„Mire van szükség ahhoz, hogy a liberális demokrácia ennek ellenére megmaradjon?

Az EU-tagság nagyon fontos például Magyarország szempontjából. Az Európai Uniónak mostanában elég rossz híre van, különösen az én eredeti hazámban, Nagy-Britanniában, ahol meg is szavazták az emberek, hogy ki akarnak lépni belőle. Viszont az unió bővítése, amelyet amúgy Nagy-Britannia is támogatott, nagyon sikeres volt, mert kialakított egy olyan keretrendszert, amely megerősítette a demokrácia és a jogállamiság rendszerét a posztkommunista országokban. Ha nem lett volna bővítés, ha mondjuk Lengyelország vagy Magyarország kívül maradt volna az unión, akkor sokkal nehezebb lett volna felépíteni és megtartani a liberális demokrácia intézményrendszerét.

Az EU alaptermészete bizonyos szempontból lekorlátozza azt, hogy mi történhet a tagállamokban a liberális demokráciával. Azt is láttuk már, hogy az EU az 1960-as, 70-es években hogyan segítette európai diktatúrák demokratizálódását. Spanyolország, Portugália és Görögország az EU-tagság segítségével váltak demokratikus országokká. Amikor pedig populisták kerültek hatalomra az EU-n belül, gondoljunk például Jörg Hajderre Ausztriában, nagyon nehéz volt bármit is tennie az unión belül. Ezért érdekes lesz azt látni, hogy vajon a mai populisták itt és Lengyelországban hasonlóan járnak-e majd, hogy megtapasztalják-e, hogy vannak bizonyos határok, amelyeket nem léphetnek át. Ez lesz az EU egyik nagy tesztje a következő tíz évben.

Viszont ön korábban azt is mondta, hogy az EU elkerülhetetlenül szét fog esni.

Széteshet. Az európai vezetőknek most az a kihívás, hogy jobban teljesítsenek, mint az elmúlt tíz évben, amikor hibát hibára halmoztak: félrekezelték a pénzügyi válságot, az arab tavaszt és aztán a menekültválságot is. Elég rossz volt mostanában az EU bizonyítványa, úgyhogy igazából nem is hibáztatom a brit választókat, hogy azt mondták, ki akarnak ebből lépni. Reformokra van szükség az EU-ban, és nem csak olyanokra, amikről Párizsban meg Berlinben beszélni szoktak, a bankszabályozás vagy az adósságkezelésről. Biztonságossá kellene tenni Európa határait, katonaságot kellene adni Európának. Ha ezek nem történnek meg, akkor Európa úgy tíz év múlva szétesik, mert az EU intézményes felépítése most nem stabil. Már láttuk, hogy mennyire bizonytalan az egész rendszer. Monsieur Macronnak és Frau Merkelnek még elég sok dolga lesz azzal, hogy stabilizálja ezt az egészet. Furcsa mód a brit kilépés ezt könnyebbé teheti, mert a britek sosem támogatták a további integrációt, a föderalizmus felé való ellépést. Remélem, most, hogy Nagy-Britannia kiszállt ebből a dologból, a kontinentális országok el tudnak majd lépni egy stabilabb intézményi berendezkedés felé. De nem hiszem, hogy eltúloznám a kudarc kockázatát.

Jelen pillanatban nagyon erős az a tendencia Berlinben, hogy a német kormány egyszerre priorizálja a német gazdasági érdekeket az EU-n belül, például hatalmas külkereskedelmi többletet tart fenn és szétzúzza a görögöket a válság után, miközben tagadják, hogy domináns szerepet játszanának az EU-n belül. És ha a németek egyszerre vannak domináns szerepben és tagadják ezt a dominanciát, az egy nagyon lehetetlen helyzetet okoz. Szerintem ezért volt akkora káosz a pénzügyi válság kezelése, mert Németország határozta meg, hogy mi történjen, de úgy tett, mintha ez nem így lenne. Ezt a problémát kell megoldani ahhoz, hogy stabil legyen az Európai Unió.”