A vitát indító nyilatkozataikban mindannyian az ENSZ előtt álló új kihívásokról, új víziók szükségességéről beszéltek. Helen Clark volt új-zélandi kormányfő, aki jelenleg az ENSZ Fejlesztési Programját (UNDP) irányítja, a humanitárius segítség, valamint a béke és a biztonság megteremtésének ügyét nevezte fontosnak, Danilo Türk szlovén jogászprofesszor és volt államfő azt emelte ki, hogy az ENSZ-nek meghatározó intézménnyé kell válnia, Montenegró jelenlegi külügyminisztere, Igor Lukšić pedig arról beszélt, hogy ENSZ-főtitkárként hasznosítaná tudná országa húsz esztendeig húzódó konfliktusának tapasztalatait. A bolgár Irina Bokova is elsősorban ez utóbbival érvelt önmaga mellett. „Mi, Kelet-Európában, tudjuk, hogyan kell egy átalakítást végrehajtani” – fogalmazott Bokova, aki kérdésre válaszolva kijelentette: ő szeretne lenni az ENSZ első kelet-európai és első női főtitkára.
A kérdések, amelyeket a jelöltekhez intéztek, átfogták a napi élet és a világpolitika szinte minden területét. Szó esett a kolera elleni küzdelemről, illetve az ENSZ ebben betöltött szerepéről csakúgy, mint a haiti helyzetről, az ENSZ-békefenntartók körében elburjánzott szexuális visszaélésekről vagy a szíriai helyzet kezeléséről.
A mérföldkőként értékelhető meghallgatást április közepén megkezdett konzultációk előzték meg a jelöltekkel. Mogens Lykketoft sajtótájékoztatóján azt hangsúlyozta, hogy „régebben az ENSZ-főtitkárokat zárt ajtók mögött választották meg, most viszont azt szeretnénk, ha az ENSZ tagországainak mindegyike és az egész világ is tudná, kik a jelöltek, milyen elképzeléseik vannak, és milyen teljesítményt tudnak felmutatni”. A jelenlegi ENSZ-főtitkár, a dél-koreai Ban Ki Mun megbízatása az idén lejár.