Ankara keresztje

„Erdoganék győztek ugyan, de a számukra nehezen kezelhető helyzetben – amikor az Ankara fő szövetségesének számító Egyesült Államok által felfegyverzett kurdok a környező országokban éppen az Iszlám Állam visszaverésével nyernek teret és kerülnek egyre közelebb a török állam egységét is veszélyeztető Kurdisztán megteremtéséhez – éppen a török regionális hatalmi státus kezdett repedezni. Az orosz vadászbombázó lelövése átlátszó próbálkozás volt a térségbeli befolyás gyengülésének leplezésére. Az akcióval Ankara a hivatalos nyugati fejcsóválások mellett annyit ért el csupán, hogy politikai vezetők egymás közt Washingtontól Londonon át Berlinig elégedett, kaján vigyorral vették tudomásul Putyin első presztízsveszteségét. Közben a törökök továbbra is kulcsszerepben lehetnének a menekültkérdés kezelésében, ha volna bármi esély a patthelyzetből való elmozdulásra. Több mint kétmillió szíriai menekült versus némi anyagi támogatás plusz vízumliberalizációs ígéret Brüsszelből – e képlet alapján kellene megoldást találniuk Erdoganéknak Európa migránsválságára. Miközben Törökországot kívülről, s főleg belülről terror fenyegeti.

A tegnapi isztambuli merénylet – amelyet Ahmet Davutoglu miniszterelnök közlése szerint az Iszlám Állam tagja követett el, és amely több német áldozatot is szedett – tökéletes jelképe a török válságnak. Mellesleg Európa megmerevedett, köldöknéző hozzáállását jelzi, hogy mennyivel kisebb médiafelhajtás, »megdöbbenés« övezi az egyébként Isztambul európai oldalán történt terrortámadást, mint a párizsi tragédiát. Pedig ha már az őszinte együttérzés elmarad is »a fények városának« meggyászolásától, legalább azért célszerű lenne aggódni, hogy Törökország jelen állapotában képtelen segíteni Európának a menekültkérdésben.”