Nemet mondtak a törökök Erdogan szultánra

Kifulladni látszik az illiberális lendület Törökországban. Habár a választásokat megnyerte az országot 13 éve egyedül vezető Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), a megszerzett mandátumok arányát tekintve nem érte el a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget. Ezzel minden valószínűség szerint dugába dőlt a jelenlegi államelnök, Recep Tayyip Erdogan álma, miszerint a politikai rendszert átalakítva prezidenciális berendezkedést hozna létre. Ehhez ugyanis az alkotmányt kellene megváltoztatni, amihez kétharmados többség szükséges.

A választási eredményekből könnyen kiolvasható, hogy a törököknek kezd elege lenni abból, hogy az elméletben semleges köztársasági elnök folyamatosan beavatkozik a törvényhozási folyamatokba, az alkotmánynál szélesebb jogköröket vindikálva magának. Személyes karizmája, és ismertsége miatt az AKP sok helyen magával Erdogannal kampányolt a győzelem érdekében. Ez azonban inkább visszaütött, mint használt.

A volt kormányfő a nagy támogatói bázistól eltekintve rendkívül megosztó személyiség. Az utóbbi időben több olyan cselekedete is volt, ami komoly indulatokat korbácsolt országszerte. Ilyen volt a 350 millió dollárból megépített elnöki palota, aminek megépítését arrogáns módon próbálta megvédeni a politikus. A külsőségekben az oszmán időkhöz való visszatérés − gondolunk itt az Aksaray díszőrségére vagy az Erdogan-t éltető oszmán katonazenekar által komponált török „himnuszra”, illetve a kötelező oszmán-török nyelvoktatásra − sem nyerte el a tetszését a választók tömegeinek. Csakúgy mint a sajtó elleni agresszív fellépés sem. Legnagyobb arányban azonban vélhetően mégis az utóbbi évek durva korrupciós ügyei miatt idegenedtek el az AKP-tól.

A mostani választás történelmi jelentőségű volt abból a szempontból nézve, hogy a kurd kisebbséget képviselő Népi Demokratikus Párt (HDP) bejutott a parlamentbe. A párt elsősorban a kurdok lakta keleti régióban tarolt, azonban az ország nyugati részén, és a nagyvárosokban is jelentős eredményeket ért el. Ez többek között két fő okra vezethető vissza, az egyik, hogy a HDP nem csak a kurdok pártja. Kiállnak minden kisebbség mellett etnikai, vallási és nemi orientációra való tekintet nélkül. A szélesebb közvéleményben megrökönyödést okozott, hogy a párt listáján egy nyíltan homoszexuális jelölt is indult, ami a vallásos, tradicionalista kurdokat nagy valószínűséggel távol tartotta a HDP-re való szavazástól. A török voksok legnagyobb része vélhetően a baloldali-liberális táborból érkezett. Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy a sikeres szereplés másik fő oka a rengeteg HDP-re leadott protestszavazat, amivel Erdogan mind távolabb került az elnöki rendszer létrehozásától. Harmadik szempontként megemlíthetjük még a párt elleni támadásokat, amik a megfélemlítés helyett pont az ellentétes hatást elérve katalizátor szerepet játszhattak a szavazási hajlandóság növekedésében.

A HDP parlamenti részvétele a kurd megbékélés rögös útján is egy új állomást jelenthet. A kiegyezési folyamatban eddig is fontos szerepet játszott a HDP; de a korábbihoz képest sokkal nagyobb arányú jelenléte még inkább megerősítheti a tárgyalásos út iránt elkötelezett kurd rétegeket, valamint a 2014 őszén történt események miatt radikalizálódó fiatalokat is mérsékletre tudj inteni. A Szíriában található Kobani városának Iszlám Állam általi ostroma megkongatta a vészharangokat a törökországi kurdok körében is.

Tömegtüntetéseken követelték, hogy Ankara engedje át a határon a város védelmében harcolni akaró kurd önkénteseket. Az erőszakossá váló megmozdulásokban végül több mint harminc ember vesztette halálát, és több helyen a kijárási tilalmat is bevezették. Törökország végül az iraki kurdisztáni pesmerga erőknek szabad utat biztosított a városhoz, török állampolgárok csatlakozását viszont továbbra is megakadályozták.

A kisebbségek egyre jelentősebb szerepet kezdenek játszani a török választásokon. A szélsőségesen nacionalista Nemzeti Akció Párton (MHP) kívül mindegyik parlamentbe bekerült politikai szerveződés indított örmény jelölteket, akik kivétel nélkül mandátumhoz jutottak. Rajtuk kívül görög, jazidi és roma képviselők is tagjai lesznek a parlamentnek, valamint az alevik (síita felekezet) is pozíciókhoz jutottak a Nagy Nemzetgyűlésben.

A választások utáni képlékeny helyzetben több lehetőség is adódik. A rögtön a választások után a Reuters-nek nyilatkozó, meg nem nevezett AKP-tisztviselő szerint kisebbségi kormányzásra és előrehozott választásokra fognak berendezkedni. Koalíciós kormányzásra is van lehetőség, ugyanakkor előzetesen mindhárom ellenzéki párt elzárkózott ettől. Persze a politikában sosincs lehetetlen, valószínűleg tudna az AKP olyat ígérni, amiért valamelyik párt mégis csak csatlakozna hozzájuk, ám kérdés, hogy megérné-e ez nekik. A következő napokban, hetekben biztos, hogy érdekes történéseknek lehetünk tanúi, ha figyeljük a török politikát. Minél előbb megoldást kell találni a politikai patthelyzetre, a bizonytalanság ugyanis nagyon rosszul érinti a török gazdaságot. A választási eredmények hatására zuhanórepülésbe kezdett az isztambuli tőzsde és a líra árfolyama is nagyban romlott a dollárral szemben.